Éva A 5116.

Az első magyar holokauszt-dokumentumfilmben Josef Mengele ikerkísérleteinek egyik alanya keresi a szüleit Magyarországon.

fekete-fehér magyar dokumentumfilm, 1963, rendező: Nádasy László

operatőr: Sára Sándor, szereplő: Éva Krcs, 87 perc

A teljes filmet itt lehet megnézni: 

 

Miről szól?

Éva Krcs egyike volt azoknak az ikreknek, akiken Josef Mengele kísérletezett Auschwitzban. A háború után egy lengyel család fogadta örökbe a kislányt, aki huszonévesen hazalátogat Magyarországra, hogy megkeresse valódi szüleit.

Mitől különleges?

Az Éva A-5116. az egyik első magyar film volt, amely behatóan foglalkozott a holokauszttal. A hatvanas években, ha nem számított is tabunak a téma, de az állam igyekezett szőnyeg alá söpörni, hogy ne kelljen olyan kérdésekkel foglalkoznia, amilyen például a háború után is továbbélő antiszemitizmus. Az elhallgatás miatt a holokauszt túlélői nem tudták kibeszélni a traumáikat, az elfojtott fájdalmak pedig gejzírként törtek elő, amikor a szüleit kereső Éva történetét olvasták az újságokban. A filmből nem is annyira a keveset beszélő, a magyar családok szeretetrohamát kedves mosollyal tűrő Évát, hanem a megmaradt magyarországi zsidóságot ismerjük meg. Az egyedül maradt szülőkön, testvéreken feldolgozhatatlan sebeket ejtett a holokauszt, és nem tudnak belenyugodni, hogy meghalt a gyermekük. A legapróbb hasonlóságba, egy mosolyba, egy hajhullámba is belekapaszkodnak, hogy bebizonyítsák: Éva az ő lányuk.

Hogyan készült?

Miután találkozott az Auschwitzi Múzeum munkatársával, aki a Mengele-gyermekek életét kutatta, és segített nekik felkeresni az igazi szüleiket, egy magyar újságíró megírta a Népszabadságban, hogy egy magyar származású lány, Éva is keresi a szüleit. Az újságcikkben megjelent masnis fotót látva 170 család jelentkezett, aki Évában vélte felfedezni elveszett gyermekét. Az addig forgatókönyvíróként és dramaturgként számon tartott, a Körhintát is jegyző Nádasy László a cikket olvasva intézte el a Budapest Filmgyárban, hogy filmre vehesse Éva Krcs magyarországi utazását. Mivel akkor még nem volt bevett gyakorlat egész estés dokumentumfilmet forgatni, Nádasyék csak más forgatásokról megmaradt, ún. resztlianyagra tudtak dolgozni. A filmnyersanyag végessége volt az oka, hogy a kép és a hang sokszor nincs szinkronban, a filmet ugyanis százórányi interjúból vágták össze, és ehhez passzintották azt a kevés képet, amit rögzíteni tudtak a minimális nyersanyagra.

A szájszinkron hiánya csak növeli a film hatását, mert azt sugallja, hogy a holokauszt tapasztalatát, a túlélők fájdalmát nem lehet egyszerűen szavakba önteni.

A kizökkent történelmi idő kap ezzel sajátos formanyelvi feldolgozást.

Hol a helye a (magyar) filmtörténetben?

Az Éva A-5116. az egyik első egész estés magyar dokumentumfilm volt. Előtte egytekercses, azaz maximum 17 perc hosszúságú dokumentumanyagban gondolkoztak a rendezők, nem pedig elmélyült kutatást igénylő filmekben. A kényes téma miatt viszont eldugták a filmet, csak néhány fővárosi moziban vetítették pár hétig, a tévé pedig egyáltalán nem adta le. Az Éva A-5116. a rendszerváltásig tulajdonképpen nem volt látható. Az 1990-es zsidó filmfesztiválon fedezték fel újra, ahol Éva Krcs története is folytatódott. A nézők között felbukkant egy nő, aki meg volt győződve róla, hogy Éva a rokona, és hajlandó volt fizetni a korszerű DNS-vizsgálat költségeit (a hatvanas években alkalmazott ujjlenyomat-vizsgálat csak 20–30 %-os megbízhatósággal tudta megállapítani a szülők kilétét). Ifj. Nádasy László, az eredeti filmet rendező Nádasy László fia így megkereste Évát, és 2006-ban leforgatta vele a folytatást Örök Éva címen, de végül a DNS-vizsgálat sem vezetett pozitív eredményre.


Egy emlékezetes jelenet

Az Éva A-5116. érdekesen vegyíti a különböző dokumentumfilmes technikákat: Auschwitzról szóló ismeretterjesztő filmként indul, amely a Zyklon B gáz működését és Mengele kísérleteit ismerteti, Éva utazását pedig kommentár nélkül, a cinema verité módszerével rögzítette Sára Sándor operatőr. A film végén viszont a rendező kontrasztot teremt a táncoló fiatalok – Évát egy gimnáziumi osztály vitte el Budapesten bulizni, hogy ne legyen annyira nyomasztó a kirándulása – és az Auschwitzban játszó zenekar között, hatásos filmnyelvi eszközzel emlékeztetve arra, hogy az ott szerzett traumákat nem lehet elfelejteni.

A rendező

Nádasy László (forrás: MNF)

A film mozibemutatója

Művész Mozi, 1964 (MTI Fotó: Bojár Sándor)

Tudtad?

A film Rózsa János Új Élet-beli cikkéből indult ki, amely Ewa Krc-nek próbált segíteni szülei megtalálásában. Egyetlen kiindulási pont volt: a karjába tetovált auschwitz-i azonosító. Szűkös mennyiségű, maradék filmanyagra forgattak, a hangot külön vették föl, ezért alig van szinkron felvétel. A 2000-es évek elején ifj. Nádasy László a rendező fia újrakezdte a kutatást (Örök Éva, 2005), sajnos ismét eredménytelenül.

Soós Tamás

Ez a weboldal sütiket használ

Sütiket használunk a tartalmak személyre szabásához, közösségi funkciók biztosításához, valamint weboldalforgalmunk elemzéséhez. Ezenkívül közösségi média és elemező partnereinkkel megosztjuk az Ön weboldalhasználatra vonatkozó adatait, akik kombinálhatják az adatokat más olyan adatokkal, amelyeket Ön adott meg számukra vagy az Ön által használt más szolgáltatásokból gyűjtöttek. A weboldalon való böngészés folytatásával Ön hozzájárul a sütik használatához. Cookie adatkezelési tájékoztatónkat itt találhatja meg.

Megértettem