Miről szól?

Dúl az első világháború. A férfiak az orosz fronton, az alföldi falu földjein nők és öregek dolgoznak. A hadifogságból hazaszökött Ferenc (Görbe János) a szomszédnál találja a kisfiát. Felesége halála után katonatársa családja vette magához a gyereket. A férfi rossz híreket hoz, Rókus még Szibériában meghalt. Ferenc idővel közel kerül az özvegyhez (Szellay Alice). Összeházasodnak, de a múlt árnyai fenyegetik a boldogságukat.

Mitől különleges?

Az Ének a búzamezőkről a bűntudat és a remény filmje. Szőts István az Emberek a havason után ismét a természettel szoros kapcsolatban élő emberekről mesél. A vad hegyi fenyvesek helyett a végtelen síkon vagyunk, de a táj most is önálló kulcsszereplője az eseményeknek. A magyar parasztember elválaszthatatlan a földtől és kenyértől, a szereplők egyéni sorsai az élet kozmikus körforgásában oldódnak fel. A horizontálisan elnyúló természeti tér időtlen keretbe foglalja és végigkíséri a kibontakozó tragédiát. A film realisztikus környezet- és emberábrázolását valami földön túli, mágikus hangulat itatja át. Hegyi Barnabás és Makay Árpád operatőrök csodálatos képei, a vágó Morell Mihály meglepő társításai nagyban hozzájárulnak a film utánozhatatlan víziójához. Szőts István filmje aktuális volt a készítésekor és aktuális ma is. A háború tovagyűrűző, mindent mérgező szörnyűsége és az újrakezdés lehetősége soha el nem avuló egyetemes kérdések, a lelkiismeret működése örök. Az Ének a búzamezőkről

A természettel szoros kapcsolatban élő emberekről mesél.

Hogyan készült?

A forgatókönyv Móra Ferenc azonos című regényéből készült. A filmterv csak nagy nehézségek után, számos kompromisszum árán kaphatott zöld utat. Először a Horthy-rendszer ítélte túlságosan baloldalinak, később reakciósnak, pacifistának bélyegezték. Szőts István következetesen képviselt alkotói függetlenségét egyik politikai rendszer sem tolerálta.

Hol a helye a (magyar) filmtörténetben?

A legenda szerint Rákosi Mátyás rögtön a búzaszentelő nyitójelenet alatt tüntetőleg elhagyta a vetítést. A megszilárduló cenzúra a filmet a vélt vallásossága miatt azonnal betiltotta. A kizárólagos hatalomra törő kommunista párt e szigorú döntésével egyértelmű példát akart statuálni. A kultúrpolitika tudatosan háttérbe szorította a rendezőt, aki később elhagyta az országot. Két remekműve után nem készített több játékfilmet. Az Ének a búzamezőkről első ismert nyilvános vetítése 1968-ban volt, de a szélesebb közönség csak a rendszerváltás után láthatta. Bár a mű sokáig dobozban volt, mégsem tűnt el a magyar filmtörténetből. A mű stílusa, a táj újszerű használata hatást gyakoroltak a magyar modernizmusra, de Szőts látásmódja a mai napig iránymutató.

Egy emlékezetes jelenet 

Ferenc nem akar tovább hallgatni. Elmeséli a feleségének, mi történt Szibériában. A kínzó emlékek előtörését Szőts erőteljes vizuális megoldásokkal és balladisztikus sűrítéssel érzékelteti. A fény és árnyék kontrasztja, a szokatlan beállítások, a közeli arcok a némafilmes hagyományokig nyúlnak vissza. A vágás gyors ritmusa, a váratlan váltások a szereplők zaklatottságát hangsúlyozzák. Az érzelmileg telített képsorok intenzitása lenyűgöző. 

A rendező

Szőts István
Adatlapja a Filmkeresőn

Plakát

(forrás: MNF)