Én voltam

Az önfeláldozó női lélek passiójátéka a kiúttalanság és reménytelenség komor világában.

fekete-fehér magyar játékfilm, 1938, rendező: Bárdos Artúr

író: Meller Rózsi, forgatókönyvíró: Szatmári Jenő, operatőr: Eiben István, technikai vezető: Gertler Viktor, főszereplők: Bulla Elma, Törzs Jenő, Uray Tivadar, Kiss Ferenc, Erdélyi Mici, Csortos Gyula, Vaszary Piri, 58 perc

A film adatlapja a Filmkeresőn

Miről szól?

Egy bécsi vállalat páncélszekrényéből eltűnik tízezer schilling. A gyanú Köhlerre (Törzs Jenő) terelődik. Menyasszonya, Vanda (Bulla Elma), aki gépírónőként dolgozik mellette, hogy szerelmét mentse, magára vállalja a bűntettet. Bornemann (Uray Tivadar), az igazi tolvaj megkönnyebbülten nyugtázza, hogy Vandát egy évre elítélték. Ha Köhler, mint Vanda véli, bűnös lenne, tudnia kellene, hogy a lány nem bűnös, és akkor tisztában lenne annak áldozatával. Köhler azonban nem bűnös, ezért a bűnt felvállaló Vandát valóban bűnösnek véli, és meg sem látogatja a börtönben. Csak kiszabadulása után derül ki az igazság, amikor Bornemann költeni kezdi a körözött bankjegyeket, és lelepleződik. A lány ekkor jön rá, hogy áldozata teljesen értelmetlen volt.

Mitől különleges?

A stílusváltó film Bulla Elma személyében intellektuális színésznőt avat, aki a glamúrfilm sztárjainak hagyományaival szakítva egyszerű, elmélyült alakítást nyújt, mely a jövő törekvései, a neorealizmus és az egzisztencializmus felé mutat. Játékát Kosztolányi a Belvárosi Színház előadásáról 1935 januárjában írt kritikájában így méltatja: „Mihelyt kilép, a színpad megtelik vele. Vannak taglejtései, melyek felejthetetlenek. Most az, ahogy a kezével játszik, most az, hogy a homlokához akar kapni, de idegességében nem teszi, a mozdulatot mintegy elvetéli. Vannak felhangjai. Szavak, melyeket csak elhadar... Aztán sikolt, tombol s a színpadon a végzet döng végig, a nagy dráma...” (Kosztolányi: Színházi esték, 2. kötet. Bp. 1978. 256.p.)

A glamúrfilmek happy endjének kritikáját adja

Hogyan készült?

A filmet a Hunnia műtermében forgatták 1936 áprilisában. Írója, a Bécsben és Párizsban élő, álneveken publikáló Meller Rózsi maga is ült börtönben. Vallomás című színdarabját, melyet saját élményei ihlettek, a Belvárosi Színház igazgatója, Bárdos Artúr fedezte fel.

„Mindjárt az első oldalakról felém csapott az élet szaga, az élmény ereje, a megrázó emberi dokumentum.”

– nyilatkozta az Esti Kurírban (1935. január 17.). A Belvárosi Színházban több mint 150 előadást megért színdarab filmadaptációját is ő rendezte. Ez volt az első és egyetlen kirándulása a filmművészet területére. Fő törekvése a színházban bevált módszerek és a film lehetőségeinek összeegyeztetése volt: „nagyon érzem a film műfaj parancsait és minden igyekezetem az volt ennek a színdarabnak filmre komponálásában, hogy minél filmszerűbb legyen. Ezzel szemben viszont arra is kellett ügyelnem, hogy a színdarab koncentrált és kipróbált hatásai el ne kallódjanak, sőt ugyanazzal az erővel, sűrített koncentrációval kerüljenek filmre, amik a színpadon a siker lényegét jelentették.” (u.o.) 

Hol a helye a (magyar) filmtörténetben?

A filmet a korszak presztízsfilmjei között tartották számon, a velencei fesztiválra is kiküldték. A „bűnügyi történetbe ágyazott lélektani dráma” Nemeskürty István szerint Fejős Pál Tavaszi zápora mellett a korszak legjobb filmje. Kiemeli a kameramozgások alkalmazásának fontos szerepét a szereplők lelkiállapotának bemutatásában. Az Ember a híd alatthoz hasonlóan az Én voltam is a film noir felé mutat, és a glamúrfilmek happy endjének kritikáját adja. Míg a glamúrfilmekben a remények édene tárul elénk, az Én voltam az egymás félreértő emberek kínos erkölcsi és intellektuális konfliktusát ábrázolja. Bulla Elma gépírónőt játszik a filmben, aki szerelmes a főnökébe, ugyanabba a Törzs Jenőbe, aki a vezérigazgatót játszotta a Meseautóban. Az Én voltam a Meseautó happy endjének visszavonása: tanúsága annak, hogy a társadalom és a szerelem is börtön. 


Egy emlékezetes jelenet 

Vanda kiszabadulásának napján ügyvédje irodájában találkozik Köhlerrel. A lányt feldúlja a férfi rideg érzéketlensége, és az, hogy meg sem köszöni az érte hozott áldozatot. Végül kiderül, mindketten ártatlanok, s a lány értelmetlenül szenvedett egy évig. Miután az igazi tettest is elfogják, Köhler bocsánatot kér Vandától.

A rendező

Bárdos Artúr az 1910-es években (forrás: Wikipédia)

Tudtad?

A forgatás befejezését késleltette, hogy a kellékként nyomtatott százschillingeseket a rendőrség lefoglalta, s a nyomdász és a filmvállalat emberei ellen pénzhamisítás vádjával eljárást indítottak. A korabeli sajtóban megjelent hír szerint végül a Nemzeti Bank kölcsönként a filmgyártók rendelkezésére bocsátotta a szükséges pénzösszeget.

Plakát

(forrás: NFI)

Balogh Gyöngyi

Ez a weboldal sütiket használ

Sütiket használunk a tartalmak személyre szabásához, közösségi funkciók biztosításához, valamint weboldalforgalmunk elemzéséhez. Ezenkívül közösségi média és elemező partnereinkkel megosztjuk az Ön weboldalhasználatra vonatkozó adatait, akik kombinálhatják az adatokat más olyan adatokkal, amelyeket Ön adott meg számukra vagy az Ön által használt más szolgáltatásokból gyűjtöttek. A weboldalon való böngészés folytatásával Ön hozzájárul a sütik használatához. Cookie adatkezelési tájékoztatónkat itt találhatja meg.

Megértettem