Ellopták a vitaminomat

 

A „vérfagyasztó” bűnügyi akciófilm főszereplőit hétköznapi tárgyak alakítják: egy piros alma, két kesztyű, egy zseblámpa, egy nagyító és egy bizarr óraműszerkezet.

színes magyar animációs film, 1966, rendező: Foky Ottó

forgatókönyvíró: Nepp József, operatőr: Tóth János, vágó: Czipauer János, zeneszerző: Deák Tamás, hangmérnök: Horváth Domonkos, 9 perc 

Miről szól?

A bűnügyi filmparódia szereplői antropomorfizált hétköznapi tárgyak. A cselekmény a krimik dramaturgiai sémáját követi: a bűntény megtörténtét követi a felderítés és a zsákmány visszaszerzése. Az éj leple alatt két mindenre elszánt tolvaj, a kötött ötujjas kesztyű és társa, a melák bokszkesztyű egy lezárt befőttesüveg mélyéről ellopja a pirosan mosolygó almát a bandafőnök, a hátborzongatóan kinéző, egyszemű vekkerlény számára. A rablásra a zseblámpa-éjjeliőr derít fényt, aki riasztja a nagyító- detektívet, aki csapatával azonnal a tettesek nyomába ered.

Miért különleges?

Az Ellopták a vitaminomat újszerűsége, hogy az alkotók stop motion filmjük szereplőinek a klasszikus bábfigurák helyett hétköznapi használati tárgyakat választottak, amelyek a bábmester kezei között kelnek életre és válnak az akciófilm szereplőivé. A bábmester behelyettesíthető a film végén az almát jóízűen elmajszoló hús-vér kisfiúval, aki a használati tárgyakat képzeletben konkrét személyiséggel ruházza fel: így lesz a bokszkesztyűből bumfordi bűnöző, a cérnakesztyűből pedig rafinált tolvaj. A játék öröme az ekkor első animációs filmjét készítő Tóth János operatőr munkáját is áthatja, aki erről így mesélt 1968-ban a Film Színház Muzsika újságírójának: „Az ember a gyerekkori álmait, vágyait mentheti át ide, azokat, amelyek a játékfilmnél nem valósíthatók meg. Itt az alkotás örömének olyan légkörében részesülhet az ember, amely játékfilmnél elképzelhetetlen.”

Az ismert klisék meghökkentő fénytörésbe kerülnek

Hogyan készült?

A film Foky Ottó tervező-rendező, Nepp József forgatókönyvíró és Tóth János operatőr első közös munkája. Saját bevallásuk alapján hármójuk együttműködésének sajátossága, hogy

„az operatőr avantgardista, neki vannak a legvadabb elképzelései, a forgatókönyvíró popularista, vagyis mindig közérthetőségre törekszik, a rendező viszont a villámhárító szerepét tölti be, neki mindig sikerül megtalálni a közös nevezőt.”


Hol a helye a (magyar) filmtörténetben?

A populáris filmzsánereket parodizáló tárgymozgatott filmek a Foky Ottó–Nepp József–Tóth János trió védjegyévé váltak. A bűnügyi akciófilmeket idéző Ellopták a vitaminomat (1966) mellett az disztópikus sci-fiknek beillő Bizonyos jóslatok (1967) és Babfilm (1975), a televíziós sportközvetítéseken ironizáló A nagy mérkőzés (1968), valamint az operafilm-karikatúra La Desodora (1983) című rövidfilmekben a szokatlan szereplőválasztásnak köszönhetően a jól ismert klisék meghökkentő fénytörésbe kerülnek. A tárgyanimációs forma a filmtörténet pionír korszakáig visszavezethető, melyek közül legismertebb Vlagyiszlav Sztarevics bogárpreparátumokkal eljátszott groteszk szerelmi komédiája, A filmoperatőr bosszúja (Meszty kinyematograficseszkogo operatora, 1912). A magyar animáció korai korszakában szintén számos tárgyfilm készült a Macskássy Gyula vezette alkalmazott animációs műhelyben, melyek közül a romantikus musicalkarikatúraként aposztrofálható Izzó szerelem (1939) számít a tárgyanimációs műfajparódiák úttörőjének.

Egy emlékezetes jelenet

Az autentikus zsánerfilmes hatás érdekében a film operatőri munkája a bűnügyi thrillerek nyomasztó miliőjét idézi. A karaktereket alakító tárgyak egy stilizált térben mozognak. A smaragd színezetű gengsztertanya helyszínén zajló akciójelenetben különösképp dominálnak a rendkívüli precizitással megalkotott sejtelmes fény- árnyék-hatások és expresszív színeffektusok. Ezekben a bravúros kompozíciókban igencsak markánsan érvényesül az a Tóth János operatőri munkáira jellemző sajátos ars poetica, miszerint a környezet hangulati töltete ugyanolyan súllyal esik latba, mint a jelenet szereplői.

A rendező

Foky Ottó 1963-ban (forrás: Fortepan/Hunyady József)

Tudtad?

Foky Ottó és Tóth János ismeretsége egészen főiskolás korukig, az ötvenes évek derekáig nyúlik vissza, amikor Foky az Iparművészeti, Tóth a Filmművészeti Főiskola hallgatója volt.