Elégia

Az ember és a ló ősi kapcsolatából mára szinte semmi sem maradt. Huszárik Zoltán lírai kisfilmje egyszerre búcsú és a modern élet sokkoló látlelete.

színes magyar rövidfilm, 1965, rendező, forgatókönyvíró: Huszárik Zoltán

operatőr: Tóth János, 19 perc

Miről szól?

Az emberiséget évezredek óta szolgáló lovak szép lassan kiszorultak a modern világból. Az alig húszperces, háromtételes mű lírai hangvételű, megható búcsú e nemes állatoktól. Az eltűnő természeti táj melankóliáját a nagyvárosi élet dinamikus képei váltják. A lezárás megrázó és elgondolkodtató. 

Mitől különleges?

Az Elégia az egyértelműen követhető történet helyett költői eszközökkel és erős képi asszociációkkal ragadja meg a témát. Nincsenek párbeszédek, a szavak szerepét a zenék és zörejek veszik át. A hagyományos ok-okozati kapcsolatok fellazulnak. A tér és az idő szabadabban kapcsolódnak egymáshoz. Az aprólékosan kidolgozott szimbólumrendszer összetett és mély, mégis könnyen érthető. Huszárik Zoltán költészetté varázsolja a filmet. Mintha gondosan egymás mellé rendezett szóképek kelnének életre, a gyorsan vágott, rövid szekvenciák nagyobb egységekbe rendeződnek és szorosan összekapcsolódnak. Az Elégia

a természet pusztulásáról, a régi hagyományok és értékek eltűnéséről beszél. A lovakkal a rendező tükröt elénk tart.

A modern kor embertelen sterilitása élesen kirajzolódik a városi felvételeken. A különféle művészeti ágak szerves egységbe forrnak a képeken. A szokatlan beállítások feszültségét a gyönyörű állóképek ellenpontozzák. A zene nem egyszerűen kíséri, hanem további jelentésekkel gazdagítja a kompozíciókat. Az Elégia szavakkal kifejezhetetlen érzéseket kelt, a látottak továbbgondolására invitál.

Hogyan készült?

Az Elégia a kompromisszumok nélküli kísérletezést támogató Balázs Béla Stúdióban készült. A film alapötletét Nagy László 1963-as verse, a Búcsúzik a lovacska ihlette. A kiválóan rajzoló Huszárik Zoltán a forgatás előtt számos vázlatot készített. A mű különleges képi világát az operatőr Tóth Jánossal együtt dolgozták ki. A zenét Durkó Zsolt szerezte.

Hol a helye a (magyar) filmtörténetben?

A divathullámok és filmes áramlatok felett álló Huszárik Zoltán különleges alkotói világához új filmnyelvi megoldásokat keresett. Az Elégia e folyamat fontos mérföldköve. Olyan egyedülálló mozgóképes kísérlet, mely új filmes látásmódot teremtett. Az alkotás elnyerte az Oberhauseni Filmfesztivál kiemelt fődíját, és szélesebb körű ismertséget hozott a rendező számára. Az Elégia nemcsak az egyetemes filmtörténetben is jelentős Szindbád előtanulmánya, de saját jogán is egy lenyűgözően eredeti, örökérvényű mestermű.  


Egy emlékezetes jelenet

A természeti tájból a modern városba kerülve a ló szerepe alapvetően megváltozik. A képek a vidámparkok világát és a templomok freskóit egyszerre idézik, amit a kísérőzene is érzékeltet. A szent és a profán különös kettőssége az érzékeinken keresztül ragadja meg azt a szerteágazó folyamatot, ahogyan az egykor mélységesen tisztelt állat egyszerű cirkuszi látványossággá válik. Huszárik e sajátos kifejezésmódjával könnyedén, mégis elemi erővel képes univerzális érvényű kérdéseket szegezni a nézőnek. 

Ezt is nézd meg!

Olvass tovább!

Ember Marianne: Elégia, Huszárik Zoltán filmjeiről. Filmkultúra, 1983/2, 49-55.
Huszárik Zoltán, Elégia. Filmkultúra, 1965/3, 29–36.
Somlyó György: Filmek versben elképzelve, Terelőutak Huszárik Zoltán kisfilmjeihez. Filmkultúra, 1978/1, 47-55.
Zalán Vince: Egy kelet-európai képíró, Huszárik Zoltán filmjeiről. Filmvilág, 1982/1, 3-7.
MMA Lexikon

A rendező

Huszárik Zoltán (forrás: MNF)
Adatlapja a Filmkeresőn

Tudtad?

A film operatőrét, Tóth Jánost már gyermekkorától ösztönösen vonzotta a képkészítés, a mozi varázsa. „A legnagyobb kincsem volt – a leltári kukker. Szétszedtem, és a lencsével gyűjtögettem a napfényt... Figyeltem a fényt és az árnyékokat... Leírhatatlan élmény volt például egy fa mozgó árnyképe a fehér falon... Kis üveglapokra írtam, rajzoltam, és tükörrel kivetítettem. Ilyen játékaim voltak gyermekkoromban: ez vonzott... Hartán búzát rakodtunk. A malmosnak mozija is volt. Kértem, vigyen föl a gépházba. Ott egy darab filmet kaptam ajándékba. Ereklyeként őriztem. Kilenc-tíz éves lehettem akkor.”

Huber Zoltán

Ez a weboldal sütiket használ

Sütiket használunk a tartalmak személyre szabásához, közösségi funkciók biztosításához, valamint weboldalforgalmunk elemzéséhez. Ezenkívül közösségi média és elemező partnereinkkel megosztjuk az Ön weboldalhasználatra vonatkozó adatait, akik kombinálhatják az adatokat más olyan adatokkal, amelyeket Ön adott meg számukra vagy az Ön által használt más szolgáltatásokból gyűjtöttek. A weboldalon való böngészés folytatásával Ön hozzájárul a sütik használatához. Cookie adatkezelési tájékoztatónkat itt találhatja meg.

Megértettem