Éjfélkor

Az első magyar film '56-ról, amely máig aktuálisan feszegeti a menni vagy maradni kérdését.

fekete-fehér magyar játékfilm, rendező: Révész György

író: Boldizsár Iván, forgatókönyvíró: Bánk László, Révész György, Boldizsár Iván, operatőr: Hegyi Barnabás, főszereplők: Ruttkai Éva, Gábor Miklós, Bánki Zsuzsa, Rozsos István, Barcsai Ferenc, 91 perc

A film adatlapja a Filmkeresőn

Felújítás: HD digitálisan felújított

Miről szól?

1956 szilvesztere. A friss házaspár sietve csomagol, a forradalom után költöznének nyugatra. A táncosnő Viki származása miatt nem tud érvényesülni itthon, János viszont ünnepelt filmsztár. Miközben a visszaemlékezésekben lepereg előttünk viharos szerelmük, újra felmerül a kérdés: menni vagy maradni?

Mitől különleges?

Az Éjfélkor volt az első magyar film, amely az 1956-os forradalomról szólt. Révész György egy szerelmesfilm díszleteibe bújtatva beszélt a kivándorlásról, ami a határok megnyílása után rengeteg család életében lett aktuális kérdés. Az Éjfélkor megítélése a mai napig ellentmondásos: vannak, akik az elköltözés politikai állásfoglalástól mentes körüljárása miatt dicsérik, mások viszont a frissen felállt Kádár-rendszer ravasz legitimálását látják benne. János a hazaszeretetre és a magyar nyelvhez szorosan kötődő színészi karrierjére hivatkozva marad az országban, és kimondatlanul is azt sugallja, hogy az embereket politikai és származási alapon diszkrimináló Rákosi-kor után Kádár alatt majd tisztességesen lehet érvényesülni. János döntése egyben az itthon maradtak számára is utólagos vigaszt nyújt, hiszen a film premierjekor már elévült a kiköltözés lehetősége. Ugyanakkor az Éjfélkor érvei a költözésről és a maradásról épp politikamentességük révén őrizték meg hitelességüket, és nyertek új aktualitást az elmúlt években.

Egy szerelmesfilm díszleteibe bújtatva beszélt a kivándorlásról

Hogyan készült?

Az Éjfélkort a fiatal tehetségnek számító, 27 éves Révész György rendezte, aki a főszerepeket a korszak álompárjára, az életben is friss művészházaspárnak számító Ruttkai Évára és Gábor Miklósra osztotta. A film forgatókönyvét és fényképezését olyan amerikai profizmus jellemzi, hogy a háromszögtörténet párhuzamai miatt nem túlzás a magyar Casablancaként hivatkozni rá. Az Éjfélkor – apolitikus szerelmesfilm révén –

nem szegényes munkásországként mutatja be a keményvonalas kommunizmust, hanem hangulatos, zegzugos, romantikus városként ábrázolja Budapestet.

Az emberek nem elvtársnak, hanem nagyságos asszonynak szólítják a feleséget, az utcákon Pontiacet látunk, de forgattak a frissen felépült ferihegyi repülőtéren is. Emlékezetes alakítást nyújt a Soós Imre tragikus sorsában osztozó Rozsos István, aki 41 évesen lett öngyilkos. A filmben azt a pesti vagányt kelti életre, aki „csak Pesten vagány”: filmvégi szónoklata a hazafiasságról épp a kiskapukat csak itthon ismerő léhűtő szájából lesz nemcsak meglepő, de hiteles is.

Hol a helye a (magyar) filmtörténetben?

Az Éjfélkor a magyar filmek közül elsőként nyúlt ’56-hoz, hónapokkal a forradalom után, amelynek közvetlen bemutatását igyekezett elkerülni, még annak árán is, hogy mesterkélten tartotta távol hőseit a harcoktól. Bár nem értékelték nagy, művészi erejű filmként, a korabeli kritika elismeréssel írt róla, ám épp azt vélték egyik fő hiányosságának, hogy elkerülte a forradalmi események ábrázolását. A Kádár-rendszerben felújították és többször műsorra tűzték a mozik (1965-ben és 1981-ben), valószínűleg azért is, mert ’56 sokáig tabutémának számított a magyar filmben, és a nyolcvanas évekig nem kapott olyan feldolgozást, mint Révész György filmjében.


Egy emlékezetes jelenet 

Az Éjfélkor pont azért élő-lélegző dráma ma is, amiért annak idején kritizálták: nem társadalmi jelenségként, hanem egy művészpár karrierdilemmájaként tárja elénk a menni vagy maradni kérdését. Gábor Miklós és Ruttkai Éva heves veszekedése ugyanúgy lejátszódhatna ma is – és le is játszódik nagyjából ugyanezekkel az érvekkel. Külföldön több a lehetőség, de ott nem beszélnek magyarul. Fel kell adni az itthoni egzisztenciát, de ilyen egy párkapcsolat: valaki mindig többet áldoz fel a másikért. És hátrahagyni a kultúrát, a várost, azt az otthonos közeget, amelyben felnőttünk, valakinek eredendően könnyebben, valakinek pedig sehogy sem megy.

Kapcsolódó filmhíradó

A film forgatása:

Olvass tovább!

Radnóti Sándor: Határesetek, 56-os filmek. Filmvilág, 2006/10, 4-9.
Bori Erzsébet: Egy nehéz év éjszakája, 1957 a moziban. Beszélő, 1996/1, 77-79. 

A rendező

Révész György (forrás: MNF)
Adatlapja a Filmkeresőn

Tudtad?

A film forgatásáról az 1957 októberi filmhíradó is beszámolt. 

Plakát

Tervező: Somorjai Imre (forrás: MNF)

Soós Tamás

Ez a weboldal sütiket használ

Sütiket használunk a tartalmak személyre szabásához, közösségi funkciók biztosításához, valamint weboldalforgalmunk elemzéséhez. Ezenkívül közösségi média és elemező partnereinkkel megosztjuk az Ön weboldalhasználatra vonatkozó adatait, akik kombinálhatják az adatokat más olyan adatokkal, amelyeket Ön adott meg számukra vagy az Ön által használt más szolgáltatásokból gyűjtöttek. A weboldalon való böngészés folytatásával Ön hozzájárul a sütik használatához. Cookie adatkezelési tájékoztatónkat itt találhatja meg.

Megértettem