Együttélés

 

Egy sváb lány és egy székely fiú esküvője feltépi a régi sebeket. Rómeó és Júlia a nyolcvanas évek vidéki Magyarországán, jóval pozitívabb végkifejlettel.

színes magyar-NSZK dokumentumfilm, 1983, rendező: Gyarmathy Lívia

operatőr: Pap Ferenc, 80 perc

A film adatlapja a Filmkeresőn

Miről szól?

Palotabozsok és Somberek szomszédos falvak Baranya megyében. A két településen esküvőre készülődnek. A menyasszony sváb, a vőlegény székely származású. A fiatalok szeretik egymást, a két család mégis ellenzi a házasságot. A kölcsönös előítéletek a történelmi múltban gyökereznek.

Mitől különleges?

Az Együttélés egyszerre érzékeny történelmi tanulmány és egy kisközösség részletgazdag portréja. Gyarmathy Lívia sorra megszólaltatja a falu lakóit, az esküvő köré rendezve az interjúkat. A kamera előtti vallomásokból, a külső szakértők magyarázataiból fokozatosan megismerhetjük a székelyek és svábok történetét. A kölcsönös bizalmatlanság előzményei messzire vezetnek. A filmben a történelem súlya nehezedik a szereplőkre. A második világháború tragédiája generációkon keresztül öröklődik tovább. Az Együttélés nagy empátiával és odafigyeléssel, mégis objektíven bontja ki a múlt ködébe vesző konfliktusokat. Az emberi drámák és a nagy sorsfordító társadalmi-politikai események egyszerre tárulnak fel előttünk.

A szerelmi szálon keresztül magát a történelmet pillanthatjuk meg.

Kölcsönös gyanakvás, a makacs előítéletek

Hogyan készült?

Gyarmathy Lívia a filmben látható falvakban járva döbbent rá, hogy a történelem szeszélye folytán két nagyon különböző népcsoport kénytelen ugyanott élni. Az alkotók ezt a sajátos helyzetet szerették volna egyetlen filmben megmutatni. Az Együttélés 1980-ban és 1981-ben készült, de a cenzúra visszatartotta az elkészült művet. A hivatalos álláspont szerint Magyarországon béke van, nem kell feltépni a régi sebeket. A film kisebb csúszással, de végül zöld utat kapott.


Hol a helye a (magyar) filmtörténetben?

A nyolcvanas években számos jelentős történelmi dokumentumfilm készült. Ezek az alkotások az érintettek megszólaltatásával széles körben ismeretlen tényekre és összefüggésekre irányították rá a figyelmet. Gyarmathy Lívia dokumentumfilmjét a hazai mozik is műsorra tűzték, a bemutató évében közel 93 ezren váltottak rá jegyet. Több nemzetközi fesztivál programjában is szerepelt, 1984-ben pedig elnyerte a Magyar Filmkritikusok Díját.


Egy emlékezetes jelenet

Hiába élnek együtt több évtizede a svábok és székelyek, a viszony közöttük még mindig meglehetősen rossz. A kölcsönös gyanakvás, a makacs előítéletek odáig vezetnek, hogy a jegyespár családjai még abban sem tudnak megegyezni, melyik faluban legyen a lakodalom. A menyasszony és a vőlegény kocsival ingázik a két helyszín között. Az autózás már-már groteszkbe hajló képei önmagukért beszélnek. A fiatalok példája mégis okot adhat a reményre, hiszen egymásba szerettek és összeházasodtak. A jövőben azonban biztosan sokszor kell majd a két család eltérő kívánságai és elvárásai között dönteniük. A jövő békés, de kissé ellentmondásos együttélést ígér. 

Olvass tovább!

MMA Lexikon
Szilágyi Ákos: Történelemnagyítás – vagy személyes emlékezet, Gyarmathy Lívia: Együttélés. Filmkultúra, 1983/4, 27-36.
Koltai Ágnes: Egy eretnek műfaj, Beszélgetés Gyarmathy Líviával. Filmvilág, 1985/6, 13-15.

A rendező

Gyarmathy Lívia (forrás: MNF)
Adatlapja a Filmkeresőn

Tudtad?

A második világháború után 170 000 magyarországi svábot telepítettek ki Németországba. Közülük a veszélyek, nehézségek dacára mintegy húszezren visszaszöktek Magyarországra – a semmire, hiszen mindenüktől, az otthonuktól is megfosztották őket.