Egyszer volt, hol nem volt

Böszörményi Zsuzsa diák-Oscar-díjas dokumentumfilmje két magányos ember, egy egyedül élő nagymama és egy elhagyott lány egymásra találásának megható története.

színes magyar dokumentumfilm, 1991, rendező: Böszörményi Zsuzsa

operatőr: Péter Klára, 22 perc

Miről szól?

A nyugdíjas Ilonka egyedül él, mióta nevelt lánya kiköltözött Amerikába. Saját gyermekei már felnőttek, elfoglaltságaik miatt ritkán látogatják az édesanyjukat, aki magányában úgy határoz: magához vesz egy új kisgyereket.

Mitől különleges?

Az Egyszer volt, hol nem volt két magányos ember egymásra találását dokumentálja egyszerű, keserédes képekben. A 22 perces dokumentumfilm egyfelől szívmelengető történetet mesél el, hiszen azt követi végig, ahogy a zárkózott kislány felenged és megnyílik, miután egy gondoskodó nevelőanyához kerül. Ugyanakkor szívtépően szomorú is, hiszen a nagymama annak tudatában vág neki Piroska nevelésének, hogy tudja: ez a kislány is ugyanúgy ki fog repülni, el fogja hagyni őt idővel, mint az előző nevelt lánya. Az Egyszer volt, hol nem volt Ilonka és Piroska történetén keresztül a szülők mindenkori fájdalmáról mesél; arról az űrről, amit a felnövő gyermek hagy maga után. 

Különlegessége, hogy játékfilmes dramaturgiával dolgozik, és érzelmes történetet mesél el anélkül, hogy giccsbe csúszna.

Ez elsősorban az érzékeny kamerakezelésnek köszönhető, amely mindig az apró, emberi pillanatokat vadássza, és a sokatmondó arcokra koncentrál.

Hogyan készült?

1990-ben, a Színház- és Filmművészeti Főiskola dokumentumfilm-rendezői szakán végzett, az Egyszer volt, hol nem volt a diplomafilmje, amely Los Angelesben elnyerte a legjobb külföldi filmnek járó diák-Oscart.

Az Egyszer volt, hol nem volt nehezen született meg: Böszörményi a tévében közvetített román forradalmat nézve úgy érezte, a földrengésszerű politikai változások után nincs értelme filmet csinálni. A letargiából az rántotta ki, hogy a magántörténetek felé fordult. Erről így nyilatkozott a Filmvilágnak: „[Az Egyszer volt, hol nem volt témája] épp azért fogott meg, mert emberi kapcsolatokról, érzelmekről szól, és körülöttünk olyan sivár a világ – a filmek is annak mutatják –, intoleráns, agresszív: untam is már, hogy minden film erről szól, a teljes leépülésről, a reménytelenségről… Nekem mindig is konzervatív nézeteim voltak, a család számomra rettenetesen fontos. Az előző rendszer, amiben én felnőttem, annyira a család ellen működött: más értékrendet akart a gyerekekbe sulykolni, mint amit otthon kaphattak; valahogy arra kondicionáltak minket, hogy ne kötődjünk, ne legyének gyökereink, váljunk kiszolgáltatottá, és akkor azt csinálnak velünk, amit akarnak. Nekem mindig az volt a fontos, hogy a kapcsolatokról, a szeretetről szóljon az, amit csinálok.”

Hol a helye a (magyar) filmtörténetben?

Az Egyszer volt, hol nem volt az első magyar diplomafilm, amely elnyerte a diák-Oscart. A diák-Oscarra filmes főiskolák és egyetemek jelölhetik a tanulók filmjeit, amiket arany, ezüst és bronz diák-Oscarral jutalmaznak. A 2010-es években szép szériája volt ezen a téren a magyar filmeknek: 2016-ban Kis Hajni Szép alak című drámája, 2017-ben Freund Ádám Földiek című szürreális sci-fije kapott jelölést, míg végül 2018-ban Kovács István haza is hozta az egyik diák-Oscart Ostrom című háborús drámájáért.

Egy emlékezetes jelenet

Ilonka felhívja Amerikában élő nevelt lányát. A kamaszlány korábban azt írta levelében, hogy vissza szeretne jönni Magyarországra, mert nem találja a helyét az új országban, de Ilonkának rá kell döbbennie, hogy a lány azóta beilleszkedett. Ahogy sírva ismételgeti, mennyire örül ennek, és arra kérleli a lányt, hogy ne felejtse el, abban benne van azoknak a szülőknek a szívfájdalma, akiknek a gyereke már kirepült, továbbá a félelme, hogy már nem lesz fontos a gyermek életében, végül a pótolhatatlan hiány, amit a szoros anya-gyermek viszony fellazulása hagy maga után.
 

A rendező

Böszörményi Zsuzsa Szabó Istvánnal beszélget a Filmszemlén, az Egyszer volt, hol nem volt bemutatóján, 1992-ben (MTI Fotó: Friedmann Endre)

Tudtad?

Böszörményi Zsuzsa két rendező, Gyarmathy Lívia és Böszörményi Géza gyermekeként szinte beleszületett a filmezésbe. Szülei gyakran dolgoztak együtt, és felnőve Böszörményi Zsuzsa is kivette részét a családi filmezésből, hol forgatókönyvíróként, hol producerként.

Soós Tamás

Ez a weboldal sütiket használ

Sütiket használunk a tartalmak személyre szabásához, közösségi funkciók biztosításához, valamint weboldalforgalmunk elemzéséhez. Ezenkívül közösségi média és elemező partnereinkkel megosztjuk az Ön weboldalhasználatra vonatkozó adatait, akik kombinálhatják az adatokat más olyan adatokkal, amelyeket Ön adott meg számukra vagy az Ön által használt más szolgáltatásokból gyűjtöttek. A weboldalon való böngészés folytatásával Ön hozzájárul a sütik használatához. Cookie adatkezelési tájékoztatónkat itt találhatja meg.

Megértettem