Miről szól?

Sóvári Péter (Latabár Kálmán), az ünnepelt színész beleszeret egy kezdő színésznőbe, Pintér Ibolyába (Csikós Rózsi). A lánynak azonban egy gróf, Borsay Ubul (Mihályi Ernő) is udvarol. Ibolya a meggazdagodás reményében Borsayt részesíti előnyben, mert nem tudja, hogy a gróf tele van adóssággal, és a nemsokára Budapestre érkező dúsgazdag spanyol övegyet, Dulcinea Huarezt (Dorita Boneva) készül feleségül venni. Mikor Sóvári tudomást szerez Borsay tervéről, női ruhát ölt, Dulcineának adja ki magát, és mulatságos jelenetek során jól megleckézteti a szoknyavadász grófot. Bonyolítja a helyzetet, hogy közben megérkezik az igazi özvegy komornája társaságában. Ubul grófról végül kiderül, hogy közönséges szélhámos, és Péter feleségül veheti Ibolyát.

Mitől különleges?

Barabás Pál Harmadszor csengetnek című színészregénye alapján készült film a magyar filmtörténet örökzöld darabja lett, elkészülte után 40 évvel ismét műsorra tűzték és nagy sikerrel játszották, 2005-ben pedig remake is készült belőle. A korabeli kritika, amely a magyar „burleszk” születéseként üdvözölte filmet, kiemelte a rendező, Hamza D. Ákos eredeti megoldásait. A film fejtetőre állított abszurd helyzetek és kacagtató bonyodalmak sorozata.

„Pár millió embernek szerzünk egy jó estét”

Hogyan készült?

Bár Hamza, a rendező, magasabbrendűnek tartotta a drámát a vígjátéknál, Hamza, a producer számára azonban fontos volt, hogy a filmnek sikere legyen, és tudta, hogy a magyar közönség szívesebben néz vígjátékot. Az Egy szoknya, egy nadrág című bohózat esetében az üzleti szempontok mellett a háború és a remek komikus, Latabár is szerepet játszott a döntésben, akinek sikerült rábeszélnie Hamzát, hogy a filmet elkészítsék: „Ezt először nem akartam megcsinálni – emlékezik vissza a rendező –, aztán jött Latabár, és azt mondta: »Mit húzódoztok itt, mit tárgyalgattok? Ezen nincs mit vitatkozni, ezt meg kell csinálni. Ez egy nagy és szép feladat. Az emberek itt élnek remegő idegekkel, nekünk most az a kötelességünk, hogy megnevettessük őket!« Elgondolkoztunk ezen és azt mondtuk: Rendben van, most egy pár millió embernek szerzünk egy jó estét, csinálunk ebből egy jó komédiát.”

Hol a helye a (magyar) filmtörténetben?

A melodrámák előretörésével egyidőben a komédia stílusa is megváltozott. A műfaj módosulásának oka ugyanaz, mint a melodráma, a film noir születéséé: a háború kiváltotta világvége-hangulat, amelynek apokaliptikus pesszimizmusa az élet egészét értékessé tevő, megbízható struktúrák és garanciák megrendülését feltételezi. Az élet értelme a pillanatba költözik. A remegő idegekkel élő emberek szeretnének egy jót nevetni. A kikapcsolódást, a gondok feledését a finom humornál hatékonyabban biztosítja drasztikusabb változata. Elszaporodnak az abszurd helyzetekből, burleszkelemekből építkező bohózatok, melyekben megkérdőjeleződik a harmincas évek komédiáinak szilárd értékrendszere. Ennek az új típusú komédiának egyik első és legkiemelkedőbb darabja Hamza D. Ákos filmje.

Egy emlékezetes jelenet

Sóvári Dulcineának öltözve megakadályozza, hogy Borsay találkozzon Ibolyával. Táncolni hívja a grófot a szálloda halljába. A magyar filmtörténet egyik legmulatságosabb jelenete következik, a kövérkés Mihályi Ernő és a női ruhába öltözött Latabár burleszkbe illő tangója. A táncnak tanúja lesz a grófra hiába várakozó Ibolya, sőt a valódi Dulcinea is, aki ekkor érkezik a szállodába.

A rendező

Hamza D. Ákos (fotó: Ráth Károly)
Adatlapja a Filmkeresőn

Plakát

Tervező: Benkő Sándor (forrás: NFI)