Az apa titokban nevelőszülőhöz adja első és második házasságából született fiait. Mikor évek múlva hazatérnek, az új asszony nem tudja, melyik az édes gyermeke.
virazsírozott magyar játékfilm, 1924, rendező: Bolváry Géza
író: Mikszáth Kálmán, forgatókönyvíró: Pakots József, operatőr: Arany Ferenc, 39 perc
Miről szól?
A film hűen követi Mikszáth Kálmán azonos című novellájának történetét. Gáthy Lőrinc (Lukács Pál) felesége tragikus halála után nem sokkal újra megnősül. Az új asszonytól született csecsemőt ugyanazokhoz a nevelőszülőkhöz adja, akik az első feleségével közös gyermekét gondozzák. A két kisfiú hollétét a férfi titokban tartja a nő előtt. Öt év múlva viszi csak haza őket. Gáthy felesége (Mattyasovszky Ilona) már nem tudja, melyik volt a saját fia. Nem tesz különbséget köztük, mindkettőjüket édes gyermekeként szereti. Amikor súlyosan megbetegednek, mindkét fiúért egyformán imádkozik. Ezzel teljesül Gáthy vágya, hiszen árván maradt kisfiának a nő nem a mostohája, hanem igazi édesanyja.
A két fiú immár felnőttként a háborús frontra kerül. Egyikük hősi halált hal, míg a másik hazatér. Gáthy korábbi ígérete szerint a fiú huszonötödik születésnapján elárulná az asszonynak, melyikük az igazi gyermeke. Az asszony ekkor azonban már nem szeretné megtudni az igazságot. A születési dokumentumokat a kandallóba dobja. Az életben maradt fiú ezzel teljesen az övé maradhat.
Mitől különleges?
Az Egy fiúnak a fele messze kiemelkedik a korszak magyar filmterméséből. A fordulatos történet komorabb melodrámai hangulatait könnyed humor ellenpontozza. Az aranyos gyerekek csínytevései, a személyzet komikus érzelmi bonyodalmai derűs, élettel teli epizódok.
A háborús jelenetek szintén kiemelkedőek. A korábban katonatisztként szolgált rendező, Bolváry Géza bizonyára a saját háborús élményeit vitte vászonra. A fagyos külső felvételek, az akciódús összecsapások, a lövészárkok és égő romok képei mai szemmel is hatásosak. Az Egy fiúnak a fele legizgalmasabb pillanatai mégis a gyermeki lázálom költői képsorai. Az expresszionizmus hatását tükröző jelenetek a korabeli némafilm egyetemes művészi eredményeihez kapcsolódnak.
A magyar filmtörténet sokáig csak Hamza D. Ákos 1942-es adaptációját ismerte, Bolváry Géza alkotása ugyanis elveszett. Az 1924-ben bemutatott némafilmre a belgrádi Jugoslovenska Kinoteka archívumában bukkantak rá. A restaurálás 2012-ben készült el. Mivel az eredeti magyar feliratok szövegei elvesztek, a felújított verzió a szerb inzertek fordítása, illetve Mikszáth szövege alapján készült. Ma az eredeti film nagyjából fele látható. Az Egy fiúnak a fele
még így, töredékes állapotában is visszaadja az eredeti novella hangulatát.
Bolváry Géza egyetlen fennmaradt magyarországi némafilmje
Hogyan készült?
Az Egy fiúnak a fele a korabeli magyar filmgyártás egyik legjelentősebb vállalatánál, a Corvin Filmgyárnál készült. A fénykorát az első világháború végén élő Corvint magas művészi színvonal jellemezte. Legnagyobb sikereit magyar írók, köztük Mikszáth Kálmán, Jókai Mór, Molnár Ferenc vagy Babits Mihály művei megfilmesítésével aratták. A hazai filmgyártás visszaesésével a Corvin is hanyatlásnak indult. Az Egy fiúnak a fele a nagy múltú gyár hattyúdala, nem sokkal később, 1926-ban csődbe is ment. Később Hunnia Filmgyár néven újraszerveződött és a hangosfilmgyártás egyik fontos helyszínévé vált.
Hol a helye a (magyar) filmtörténetben?
A magyar némafilmgyártás az első világháború éveiben a világ egyik legtermékenyebb filmiparává fejlődött. Háborús időkben törvényszerűen nagyobb az igény a kikapcsolódást jelentő filmekre. Az ellenséges országokból azonban nem érkezhettek konkurens mozgóképek, a forgalmazók így maguk kezdték finanszírozni a gyártást. A csúcsévben, 1918-ban több mint száz hazai film került a közönség elé.
A vereség utáni bizonytalan politikai és gazdasági helyzetben a hazai filmipar gyors hanyatlásnak indult. A magyar filmtörténet egyik nagy vesztesége, hogy a súlyos recesszió épp a némafilm művészi csúcsidőszakában következett be. Az 1920-as években a világban számos izgalmas filmes irányzat és iskola működött, itthon azonban alig készültek mozgóképek. Az Egy fiúnak a fele a néhány fontos kivétel egyike, mely több mindent átvett a filmnyelvi újításokból.
Bolváry Géza eredetileg festőművésznek készült. A háborúban századosként szolgált, később újságíróként dolgozott. A Tanácsköztársaság idején, statisztaként került a film közelébe. Kezdetben magyar némafilmek szereplője (a Tizennegyedik című filmben például ő játszotta az intrikus Yokuma bárót), majd rendezője lett. A húszas évek közepétől Ausztriában, Angliában, Olaszországban és Németországban is dolgozott. 1961-es halálig számos sikeres filmet rendezett, többségüket az akkori Nyugat-Németországban. Az Egy fiúnak a fele a később Géza von Bolváry néven híressé vált rendező egyetlen fennmaradt magyarországi némafilmje.
Egy emlékezetes jelenet
Az egyik kisfiú lázálmában súlyos betegségével harcol. A képzeletében egy rémisztő démon ragadja meg a torkát, majd a halál kapujába érkezik. Az édesanyja buzgón imádkozik. Abban bízik, a szeretet erejével képes legyőzni a betegséget. Mindez végül meg is történik. A nő angyali lényként ott terem a látomásban és megmenti a gyermeket. A pokol mélységéből a kezét fogva visszavezeti az életbe. A kisfiú felébred, túl van a krízisen.
A látványos jelenet a német expresszionizmus kifejezésmódját idézi. A haláltusáját vívó gyermek lázas vízióit és félelmeit a különös díszletek és jelmezek közvetítik. Az álomszerű környezet ellenséges, minden nyugtalanítóan fölé tornyosul. A fiúcska szinte elveszik a sorfalak és lépcsők erőteljes kompozíciójában. Hasonló avantgárd hatásokat mutató jelenetekre a húszas évek magyar némafilmtermésében sajnos elvétve találhatunk csak példát.
Olvass tovább!
MMA Lexikon
Pápai Zsolt: Borderline-fixációk, Megjegyzések a Horthy-korszak filmjének politikatörténeti és társadalmi-lélektani kontextusáról. Metropolis, 2018/3, 42-59.
A rendező
Bolváry Géza (forrás: NFI)
Adatlapja a Filmkeresőn
