Édes Emma, drága Böbe

Az Oscar-díjas Szabó István az elsők között ragadta meg a rendszerváltás zűrzavarát egy hétköznapi főhős sorsán keresztül.

színes magyar játékfilm, 1991, rendező: Szabó István

író: Vészits Andrea, Szabó István, forgatókönyvíró: Szabó István, operatőr: Koltai Lajos, vágó: Kovács Eszter, hangmérnök: Kovács György, főszereplők: Johanna Ter Steege, Börcsök Enikő, Andorai Péter, Kerekes Éva, Temessy Hédi, Pásztor Erzsi, 81 perc

A film adatlapja a Filmkeresőn

Miről szól?

Emma (Johanna ter Steege) és barátnője, Böbe (Börcsök Enikő) faluról költöztek fel Budapestre. Pedagógusszálláson laknak már hét éve, és oroszt tanítanak egy nyolcadik kerületi általános iskolában. A rendszerváltás beköszöntével kénytelenek átképezni magukat angoltanárrá, miközben mellékállást is kell vállalniuk, hogy meg tudjanak élni. Emma péntekenként jómódú családoknál takarít, Böbe filmekben statisztál, és gazdag külföldiekkel próbál megismerkedni. Emma azt reméli, hogy komolyabbra fűzheti kapcsolatát szerelmével, az iskola igazgatójával, de a férfi (Andorai Péter) nem hajlandó elválni a feleségétől.

Mitől különleges?

A pályáját személyes hangvételű, önéletrajzi ihletésű filmekkel (Álmodozások kora, Apa, Szerelmesfilm, 1970) kezdő Szabó István a nyolcvanas években nagyszabású nemzetközi koprodukciókat készített (Mephisto, Redl ezredes, Hanussen, 1988), amelyekben a hatalom és az egyén viszonyát boncolgatta. A 1991-es Találkozás Vénusszal tematikáját illetően még az előző korszakához sorolható – Békés Pál „Európa-tetralógia”-ként hivatkozik erre a négy filmre –, az Édes Emma, drága Böbével azonban már nemcsak Magyarországra tér vissza az Oscar-díjas rendező, hanem első rendezéseinek köznapibb, intimebb hangvételéhez is.

A pályanyitó Álmodozások korához hasonlóan az Édes Emma, drága Böbe is két világ határáról tudósító közérzetfilm.

A régi rendszer összeomlóban, de az új valóság játékszabályai még nem alakultak ki.

Az orosztankönyveket tűzre vetik az iskola udvarán, a népköztársaság címereit lecserélik, a tanárokat gyorstalpaló angoltanfolyamra küldik, a pedagóguskollégák pedig – élükön az igazgatóval – egymást fúrva próbálnak alkalmazkodni az új politikai helyzethez. A budapesti utcakép sem szívderítő, agresszív koldusok, szatírok, érzéketlen rendőrök keserítik meg Emma életét, akit folyamatos csalódások érnek. Előbb a kollégáiból és a hivatásából ábrándul ki, majd az imádott férfiből, és legvégül a legjobb barátnőjéből is.

Szabó a korai filmjeiben sem riadt vissza attól, hogy főszereplői narrátorként foglalják össze az érzéseiket, benyomásaikat (lásd az Apát vagy az Álmodozások korát), de az Édes Emma, drága Böbe minden korábbinál direktebben közvetíti a történet és a karakterek rendező által preferált olvasatát. Már a jeleneteket elválasztó szöveges inzertek sem csak információközlésre szolgálnak, később viszont maguk a szereplők is nyíltan elemzik a saját helyzetüket vagy a világ állapotát, hol párbeszédes formában – mint a rendőrségi kihallgatás során, ahol Jordán Tamás nyomozója szinte pszichológussá lényegül át –, hol színpadias nagymonológként, mint a templomi imádkozás jelenetében.

Az elsők között ragadta meg a rendszerváltás zűrzavarát

Hogyan készült?

Az Európa-tetralógiával szemben az Édes Emma, drága Böbe szűkös költségvetésből készült. A Vészits Andreával közösen írt forgatókönyv a munka elkezdésekor bevallottan nem volt százszázalékosan kidolgozott, a figurák, helyzetek vázlatosak benne – erre utal a „Vázlatok, aktok” alcím is. A rendező később úgy nyilatkozott, vállalja „a töredékességet és a félkész jeleneteket, mert azt szeretnénk megmutatni, ami – érzésünk szerint – épp most, ebben a pillanatban van. És úgy hisszük: ezt most azonnal kell elmondani, nem szabad megvárni, amíg az idő és a türelem segít végiggondolni, és pontossá, teljessé tenni a dolgok kimondását. Ha úgy tetszik: vázlatos helyzetjelentést akarunk adni a mai életérzésről.”

A film fényképezését Szabó állandó alkotótársára, Koltai Lajosra bízta, a férfi főszerepet egyik kedvenc színészére, Andorai Péterre, a nőit az Európai Filmakadémia egyik megbeszélésén felfedezett Johanna ter Steege-re osztotta. A holland színésznő, aki a Találkozás Vénusszal epizódszerepében is feltűnt, Emmához hasonlóan faluhelyen nőtt fel, és tanítónőként végzett.

Hol a helye a (magyar) filmtörténetben?

Szabó filmje a Csapd le csacsi (Tímár Péter, 1991), A túlélés ára (Erdőss Pál, 1990) és a Roncsfilm mellett az elsők között ragadta meg a rendszerváltás zűrzavarát a hétköznapi főhősök sorsán, benyomásain keresztül. A rendező életművén belül az egyik jelenetben konkrétan is megidézett Álmodozások korával áll a legszorosabb kapcsolatban, közvetlen folytatásának pedig a hasonlóan publicisztikus hangvételű, kortárs környezetben játszódó Zárójelentés (2020) tekinthető.

Az Édes Emma, drága Böbe az 1992-es Berlinaléról az Ezüst Medve-díjat hozta el, Szabó rendezőként (az Olasz Filmkritikusok Szövetsége Ezüst Szalag díja) és forgatókönyvíróként is kapott elismerést (Felix-díj), Johanna Ter Steege pedig a legjobb női alakításért kapott díjat a magyar filmkritikusoktól.


Egy emlékezetes jelenet

Stefanics igazgató a szertárba menekül Emma elől, de a nő ide is követi. Tisztázni akarja kettejük viszonyát, de ahogy a vitájuk közben újra kiderül, valójában ő maga sem tudja, hogy mit akar a férfitől. Már azzal is megelégedne, ha Stefanics bevallaná, hogy szüksége van rá, és szereti őt, de a politikai változások következményeitől rettegő igazgató egyértelművé teszi, hogy számára az állása megőrzése a legfontosabb. Szabó, aki a Bizalom című rendezését követően valamennyi filmjében számított Andorai Péterre, itt is megadja a kiváló színésznek a jutalomjáték lehetőségét egy kulcsjelenetben.

Ezt is nézd meg!

A rendező

Szabó István 1987-ben (MTI Fotó: Friedmann Endre)
Adatlapja a Filmkeresőn

Tudtad?

Johanna ter Steege 2019-ben a Budapesti Klasszikus Film Maraton vendége volt, ahol Szabó István filmjét a rendszerváltásról szóló filmblokkban mutatták be.

• Emma a film utolsó jelenetében rikkancsként látható, ahogy az újság címét (Mai Nap) kiabálja. A pár másodperces képsor megidézi az Álmodozások kora fináléját, ahol az ébresztőszolgálatos telefonos kisasszonyok ismételgetik a felszólítást: „Tessék felébredni! Tessék felébredni!”

Plakát

Tervező: Kemény György, Bartók István (forrás: NFI)

Baski Sándor

Ez a weboldal sütiket használ

Sütiket használunk a tartalmak személyre szabásához, közösségi funkciók biztosításához, valamint weboldalforgalmunk elemzéséhez. Ezenkívül közösségi média és elemező partnereinkkel megosztjuk az Ön weboldalhasználatra vonatkozó adatait, akik kombinálhatják az adatokat más olyan adatokkal, amelyeket Ön adott meg számukra vagy az Ön által használt más szolgáltatásokból gyűjtöttek. A weboldalon való böngészés folytatásával Ön hozzájárul a sütik használatához. Cookie adatkezelési tájékoztatónkat itt találhatja meg.

Megértettem