Csinibaba

Kicsit szomorkás a hangulat, de a szerelem susu bolondság. Tímár Péter örök közönségkedvence a nosztalgia mellett a hatvanas évek groteszk kétarcúságát parodizálja.

színes magyar játékfilm, 1997, rendező: Tímár Péter

forgatókönyvíró: Márton Gyula, Tímár Péter, operatőr: Szatmári Péter, főszereplők: Pogány Judit, Gálvölgyi János, Reviczky Gábor, Lázár Kati, Molnár Piroska, Lovasi András, 101 perc

A film adatlapja a Filmkeresőn

Felújítás: 2K restaurált

Miről szól?

A lakóközösség reggele a lelkiismeretes tömbbizalmi, Simon bácsi híreivel és közleményeivel indul. 1962 augusztusa van, a mozik az Édes életet játsszák, a rádió ontja magából a fülbemászó slágereket. A Kommunista Ifjúsági Szövetség „Ki mit tud?” vetélkedőt szervez. A győztes produkció részt vehet a Világifjúsági és diáktalálkozón a távoli Helsinkiben. Mivel a finn főváros az áhított nyugaton van, a felhívás sokak fantáziáját megmozgatja.

Mitől különleges?

A Csinibaba az első felületes pillantásra könnyed zenés filmnek tűnhet. A vékonyka történetet az újrahangszerelt slágerek és gegek fűzik csak össze. Van itt románc, barátság, tervek és illúziók, komikus mellékszereplők. Tímár Péter a kedvelt műfajból indul ki, ám sajátos írói stílusával és különleges vizuális megoldásaival egyedivé varázsolja és parodizálja is a filmtípust. A szereplőket úgy mozgatja, mintha bolondos rajzfilmfigurák lennének. A színek és a kompozíciók a fakuló képeslapokat idézik. A kép gyakran beég, remeg, a vágások szándékosan ugranak. Mintha egy régi burleszket látnánk olyan filmszalagról vetítve, amit már kikezdett az idő vasfoga. A párbeszédek a 60-as évek modoros hivatali nyelvét idézik, 

a nosztalgiával teli rózsaszín felszín mögött rendre felsejlik a szocialista rendszer kétarcúsága. 

Tímár Péter a korszak unalomig ismert slágereivel játszik, a szövegek jelentését értelmezi át. A dalokhoz társított jelenetek nemcsak viccesek, de a kritikai éltől sem mentesek. A hatás kettős, hisz nosztalgiázva nevethetjük ki a szocializmus giccses látszatvilágát. A Csinibaba nem realista korrajzot tár elénk, inkább egy keserédes hangulatot ragad meg. Mint a saját emlékeink, a film is kiszakad a történelemből, és az erőteljes stilizáció miatt sajátos zárványként működik. A néző nevet a csetlő-botló hősökön, de rögtön a szívébe is zárja őket.

Hogyan készült?

Tímár Péter elmondása szerint hol a dalok szövegei alakították a forgatókönyvet, hol a kész történethez kerestek slágereket. A filmben sok új arc, moziban ritkán látható sztár bukkan fel. A színészek különös, bábszerű mozgását a rendező úgy érte el, hogy hol lassabban, hol gyorsabban vette fel a jeleneteket. A szereplők először felmondták a szövegüket, majd a forgatáson ezt játszották vissza nekik más sebességben, vezetve a szájmozgásukat. A lassított vagy gyorsított játék önmagában is komoly kihívást jelentett a színészeknek. Tímár Péter tudatosan minden jelenetet csak néhányszor vett fel, hogy mindenki picit bizonytalanul mozogjon a kamera előtt.

Hol a helye a (magyar) filmtörténetben?

A Csinibaba a 90-es évek egyik legnagyobb magyar közönségsikere. Félmilliónál is többen váltottak rá jegyet, zenéje sokáig vezette a slágerlistákat. A kritika is jól fogadta, a Magyar Filmszemlén megosztva a legjobb filmnek járó díjat vihette haza. A Csinibaba méltó folytatása a hazai vígjáték nagy hagyományainak. Népszerűsége a mai napig töretlen, egyes mondataiból szállóigék lettek.


Egy emlékezetes jelenet

Rögtön a film elején ironikus képet kaphatunk a szocialista ipar működéséről. A kedvelt sláger szövegére komponált jelenet teljesen más kontextusba helyezi a dalt (Kicsit szomorkás a hangulatom máma), kíméletlenül kifigurázva a szocializmus hangzatos jelszavait. Az önmagában is teljes értékű klip epizódszerűen ékelődik a filmbe. Nem viszi előre a történetet, hanem a kor- és hangulatfestés miatt fontos. A Kispál és a Borz a 90-es évek legfontosabb alternatív zenekara. E különleges feldolgozásuk az ő karrierjükben is meghatározó fordulópontot jelentett: a filmnek köszönhetően olyanokhoz is elértek, akik korábban nem ismerték őket.

Olvass tovább!

Stőhr Lóránt: A közönségfilm lehetőségei Magyarországon. Filmkultúra, 1998
Nádori Péter: Az abszurd közmegegyezés. Filmvilág, 1997/3, 54-55.
Kövesdy Gábor: Recept nélkül, Beszélgetés Tímár Péterrel. Filmvilág, 1997/12, 19-22.

A rendező

Tímár Péter (forrás: MNF)
Adatlapja a Filmkeresőn

Huber Zoltán

Ez a weboldal sütiket használ

Sütiket használunk a tartalmak személyre szabásához, közösségi funkciók biztosításához, valamint weboldalforgalmunk elemzéséhez. Ezenkívül közösségi média és elemező partnereinkkel megosztjuk az Ön weboldalhasználatra vonatkozó adatait, akik kombinálhatják az adatokat más olyan adatokkal, amelyeket Ön adott meg számukra vagy az Ön által használt más szolgáltatásokból gyűjtöttek. A weboldalon való böngészés folytatásával Ön hozzájárul a sütik használatához. Cookie adatkezelési tájékoztatónkat itt találhatja meg.

Megértettem