Miről szól?

Az első világháború lezárása után tíz évvel két halottnak hitt férfi tér haza a szibériai hadifogságból. Bánáth György földbirtokos (Jávor Pál) és Vas Miklós, a falu tanítója (Vándory Gusztáv) a fronton örök barátságot kötöttek, odahaza azonban elhidegülnek egymástól, mert mindkettőjüknek megtetszik a pap lánya (Eggerth Márta). Katinka Györgyöt választja, az eljegyzést is megtartják, a férfi azonban egy budapesti látogatás során belehabarodik Ellába (Zombory Mercedesz), a szomszéd nagybirtokos lányába. A csalódott Katinka bánatában elfogadja Miklós házassági ajánlatát, de közben György is ráébred, hogy hibát követett el.

Mitől különleges?

A Csak egy kislány van a világon két korszak határán született: már nem némafilm, de még nem is hangosfilm. Eredetileg némafilmnek készült, sőt a forgatás előtt Gaál Béla rendező annak a reményének adott hangot, hogy talán ez a produkció lesz az, amely „a haldoklásra ítélt némafilmnek új lendületet fog adni”. A leforgatott anyaghoz végül utólag tudtak zenét és zörejeket rögzíteni, és a színészek is felmondhattak pár mondatot az utószinkron segítségével.

A képi világ és a színészi játék ennek ellenére még a némafilmkorszakot idézi. A kamera alig mozdul, a merev second plánokat (félközeli) csak egy-egy arcközeli bevágása töri meg, az erősen kisminkelt színészek pedig széles gesztusokkal dolgoznak. A melodramatikus történet sincs túlbonyolítva. A szülőföldjéhez ragaszkodó egyszerű tanító és a bűnös város által megszédített ifjú nagybirtokos típusfigurák, szembeállításuk pedig olyan kedvelt toposz, amely később a harmincas évek második felének népi filmjeiből és az ötvenes évek termelési filmjeiből is visszaköszön.

Két korszak határán

Hogyan készült?

Antal József produkciós cége, az Antal Film országos forgatókönyvíró-pályázaton keresett egy olyan romantikus történetet, amely egyben jellegzetesen magyar is, vagyis hazai tájakat, arcokat és szokásokat villant fel. Az első díjat Martonffy Emil gépészmérnök szakos egyetemista, a későbbi filmrendező, színházigazgató nyerte el. Neki köszönhetően kapta meg az egyik főszerepet a fiatal Jávor Pál, akire a Fészek Klub vacsoraasztala mellett figyelt fel. A Katinkát alakító, a forgatás idején mindössze 17 éves Eggerth Mártát az Erzsébet körúti Royal Orfeum műsorából szerződtették, a tanítót a némafilmek népszerű művésze, Vándory Gusztáv játszotta, Ella szerepe pedig a valóban arisztokrata, amatőr Zombory Mercedesnek jutott.

A film utólagos hangosítása a szerencsének köszönhetően valósulhatott meg. Az alkotók kölcsön tudták venni egyetlen napra az éppen Budapesten forgató amerikai vállalat, a Fox Movietone News hangoshíradó-kocsiját, amely a Hunnia Stúdió udvarára begördülve rögzítette az akkor még hangszigetelés nélküli stúdióban Bura Sándor harminctagú cigányzenekarának, illetve a Stefanidesz Károly vezényelte szimfonikus zenekarnak a játékát, a zörejeket és néhány szót. Jávor Pál hangját ugyanakkor nem hallhatjuk a filmben, a felvétel napján berekedt, helyette Fekete Pál énekelte fel a fináléban elhangzó címadó dalt.

Hol a helye a (magyar) filmtörténetben?

A Csak egy kislány van a világon filmtörténeti kuriózum, amely elsősorban nem esztétikai értékei, hanem gyártási körülményei miatt izgalmas, illetve a hangosfilm első igazi sztárjának életében is fontos mérföldkő:

A Magyar Hírlap 1930. május 13-i számában megjelent beszámoló szerint a Kamara-filmszínházban tartott premieren „a közönség sok elismeréssel fogadta a magyar hangosfilmet és a bemutatón nem egyszer nyílt színi tapsokkal jutalmazta egyes kedvenc színészeinek megjelenését”, de volt olyan kritikus is, aki középszerűnek nevezte, és a közhelyesnek minősített vidékábrázolást kárhoztatta.

Egy emlékezetes jelenet 

A szüreti bálon György felkéri táncolni Katinkát. A mulatságon a falu apraja-nagyja részt vesz, köztük a lány szülei és Miklós is. A pár egyre szenvedélyesebben táncol, a pillanat hevében megfeledkeznek magukról, és észre sem veszik, hogy mindenki őket figyeli. A rendező, Gaál Béla kiváló ütemérzékkel vágja be az egymásba fonódó szerelmesek képsorai közé a féltékenységtől gyötört Miklós arcát, illetve a szülőket, akik csak itt és most szereznek tudomást a kapcsolatról.

A jelenet nem csak az izgalmas képi megoldások miatt érdekes, hanem mert nagy valószínűséggel megihlette Fábri Zoltánt is, aki a Körhinta táncjelenetében hasonló motívumokat, montázsokat és beállításokat használ az alsó gépállás használatától a táncoló lábakra fókuszáló közelikig. A legárulkodóbb momentum, amikor az eksztázisban pörgő Katinka szeme előtt elhomályosulnak a körülötte állók arcai – ugyanezt a snittet láthatjuk a Körhintában is –, de a féltékeny udvarló, az önfeledten muzsikáló prímás és klarinétos, illetve az eseményeket rosszallóan figyelő három asszony vágóképei is visszaköszönnek Fábri filmjéből.

A rendező

Gaál Béla 1923-ban (forrás: Wikipédia)
Adatlapja a Filmkeresőn