Miről szól?

Folytatódnak Fickó, Pletyka és Nimród kalandjai. A bátor vizsla, a kíváncsi tacskó és a barátságos vadászhéja vonattal mennek kirándulni egy távoli erdőbe. Amikor az ellenőr elkéri a vadász jegyét, a gazdájuk egy pillanatra egyedül hagyja az állatokat, Nimród pedig nem tud ellenállni a csábításnak: a közelben tanyázó fácánkakas nyomába ered. Mire visszatérnek a vadászatból, a vonat továbbállt, a gazda eltűnt. Hosszú és kalandos út vár a három jó barátra hazáig.

Olyan, mint a jó hollywoodi folytatások

Mitől különleges?

A Cimborák – Hegyen-völgyön olyan, mint a jó hollywoodi folytatások: nagyobb, hosszabb, látványosabb, és érdekesen bővíti az első rész világát. A Kis-Balaton nádasából az alföldi pusztára kerülünk, ahol egyre humorosabb és fordulatosabb jelenetekben ismerkedhetünk meg az élővilággal. A kutyák is merészebb kunsztokat mutatnak be: Fickó egy madárcsapdából szabadítja ki Nimródot, fára mászik és vízesésen bucskázik le. A Hegyen-völgyön akár komplett kisfilmnek is beillő, nagyívű jelenetekben meséli el a kutyák kalandjait, akik hol a természetben besöröző „kocaturista” zsákját fosztják ki, hol a cirkuszba lógnak be élelemért. Homoki Nagy Istvánnak jó érzéke volt a humoros kalandjelenetek felépítéséhez, de csak akkor, ha állatokat kellett instruálni. Az emberekkel forgatott jelenetek most is darabosabbak, kimódoltabbak, ugyanakkor a narráció kevésbé modoros, mint az első filmben, és a kutyák viccesnek szánt gondolatait is ritkábban halljuk, ami jót tett a folytatásnak. (Ahogy az előző filmben, úgy most is híres színészek adták hangjukat a filmhez: a Nádi szélben-hez Kiss Manyi és Kállai Ferenc, a Hegyen-völgyön-höz Sinkovits Imre.)

Hogyan készült?

Dr. Homoki-Nagy István jogászként végzett, de természetfilmesként lett világhírű. Szenvedélyes madárfotósként kezdte, majd 1949-től a Híradó- és Dokumentumfilmgyár kötelékében rendezett először rövid, majd egész estés természetfilmeket. Díjnyertes munkái, a Vadvízország (1952) és a Gyöngyvirágtól lombhullásig után forgatta a Cimborák-filmeket, melyekben játékfilmes dramaturgiával ruházta fel a természetfilmet. Homoki-Nagy maga írta, rendezte és vágta a filmjeit, állandó munkatársa felesége, Zsoldos Zsuzsa volt, akivel a tél kivételével egész évben a természetben éltek és forgattak. Híresen maximalista volt, és nem ismert lehetetlent: gyakran hónapokat töltött el azzal, hogy kiépített leshelyeiről felvegye az állatok mozgását, elkapja az igazán kifejező gesztusaikat.

A Cimborák – Nádi szélben és a Cimborák – Hegyen-völgyön hosszú éveken át forgott. Homoki-Nagy eredetileg egy filmet tervezett, de az anyag akkorára nőtt, hogy végül kettőt vágott össze belőle. A második filmhez a külügyminisztérium segítségével, Afrikából hozatott vad gepárdokat, mert úgy vélte, az idomított cirkuszi állatok nem tudnának elég természetesen viselkedni a kamera előtt. Idomításukat az a Hubert Géza Wells végezte, aki a Homoki-Nagy család barátjaként került segédoperatőri posztba a Cimborák-filmek forgatására, de mindig is állatidomár szeretett volna lenni. Hubert az ’56-os forradalom alatt otthagyta a forgatást, és Fickó lányával, Csárdással Amerikába disszidált, ahol olyan filmekben dolgozott, mint az Oscar-díjas Távol Afrikától vagy a Csupasz pisztoly 2½.

Hol a helye a (magyar) filmtörténetben?

Sok kritika érte, amiért a Cimborákban emberi tulajdonságokkal ruházta fel az állatokat, és előre megírt jeleneteket játszatott el velük, de filmjei épp ettől váltak maradandóvá. A kritikák nem tántorították el rendezőt céljától, sőt, a Cimborák – Hegyen-völgyön még több látványos kutyamutatványt és fordulatos kalandot vonultatott fel, mint elődje.

Egy emlékezetes jelenet

Fickó egy nyestet üldöz, amikor lebucskázik egy cseppkőbarlang mélyére. Ebből is látszik, milyen ügyes színésszé érett a vizsla: az „ájultságból” olyan kábán tápászkodik fel, mintha tényleg megütötte volna magát a zuhanástól. A sötéten eleinte csak egy-két fénypászma tör át: megható jelenet, ahogy Fickó sír a gazdájáért, és a film hol humoros, hol kalandos hangvételén is árnyal. Csakúgy, mint a medvekoponyával flangáló kutya, amely egyszerre kelt horrorisztikus hatást, és tudósít arról, hogy a barlangrendszerben medvék is élnek. Homoki Nagy itt is arra törekszik, hogy tudományosan pontos ismereteket terjesszen, és bemutatja a vakrákok, a denevérek és az esővízzel idevetődött szalamandra életét, de a vágásnál már ügyesen „csal”, hogy izgalmasabb legyen a jelenet. Fickó a gödöllői Erzsébet-park sziklájánál zuhan le és az aggteleki cseppkőbarlangban ér talajt, ahonnan a lezúduló esővíz elől menekülve tud csak kiszabadulni.

A rendező

Homoki-Nagy István (forrás: NFI)

Plakát

Tervező: Muray Róbert (forrás: NFI)