Miről szól?

Egyszerre lírai és szenvedélyes hangvételű helyzetjelentés a magyarországi cigányság életkörülményeiről. A 17 perces rövidfilmben Sára Sándor a teljesség igénye nélkül érinti az egészségügy, az oktatás, a munkanélküliség, a gyerekszegénység és a kirekesztettség témáit.

Mitől különleges?

A később operatőrként és rendezőként is a magyar film egyik legnagyobb hatású alkotójává váló Sára Sándor első jelentősebb filmjével nem csak dokumentálni akart, hanem nyíltan állást is foglalt egy égetően fontos témában, összhangban a hivatalos szociálpolitika aktuális irányvonalával. A film főcíme ki is jelöli a kontextust: a cigányság sanyarú helyzetéről beszámoló, számokat, statisztikákat soroló újságcikkek, illetve lehangoló szociofotók villannak fel, a folytatásban pedig Sára a mozgókép eszközeivel illusztrálja a problémát.

A témához elviekben a cinéma vérité szemlélete passzolna a legjobban, az életből ellesett pillanatképek és a helyszínen rögzített hangok, vagyis a szűretlen, szerkesztetlen realizmus, Sára azonban más megoldást választ. A bemutatott helyszínek és sorsok ugyan valódiak, de a forgatás során rögzített anyagokat a játékfilmes eszközök segítségével – kocsizás, daruzás, utószinkron – az előre megírt forgatókönyv szolgálatába állítja. A képet és hangot sokszor elválasztja, a kiragadott dialógrészleteket narrációként használja, és erőteljes képi szimbólumokkal operál.

Nyíltan állást foglalt egy égetően fontos témában

Hogyan készült?

Miután nem vették fel a Filmművészetire, Sára egy éven át földmérőként dolgozott, bejárva és megismerve az ország legelmaradottabb régióit is. A Cigány Szövetség felkérésére riportfilmet készített a romákról, amelyet a párt Központi Bizottságnak is bemutattak a cigányság problémáit illusztrálandó. A látottak nem hagyták nyugodni, két év múlva visszatért a témához, és elkezdett egy dokumentumfilmen dolgozni. Újságcikkek, szociográfiai felmérések, cigánymese-gyűjtemények és korábbi tapasztalatai alapján összeállított egy vázlatot, de újabb, többhetes országjárása meggyőzte arról, hogy a forgatókönyv túl romantikus, néprajzi elemeit el kell hagynia. Egy interjúban később így fogalmazott: „Az a meggyőződés alakult ki bennem, hogy a filmet elsősorban az előítéletek, a faji megkülönböztetés ellen kell elkészítenem, lemondva a teljesség igényéről, vállalva bizonyos elfogultságot: siratóik szellemében együtt panaszkodom velük.”

Hol a helye a (magyar) filmtörténetben?

Bemutatója idején a Cigányok nagy feltűnést keltett, nem csak a filmrovatokban számoltak be róla, de a közéleti sajtó ingerküszöbét is átütötte.

A film vitákat indított el, elemzéseket, tanulmányokat írtak róla. A Magyar Rádió és Televízió Tömegkommunikációs Központjában összehasonlító vizsgálatot készítettek kamaszok bevonásával, és azt találták, hogy a film megtekintését követően csökkent az előítéletesség a felmérésben résztvevők körében.

Egy emlékezetes jelenet

A filmbéli jelenetek többsége szimbolikusan is értelmezhető, mint a mezítlábas vonulás az iskolába, a cigány mese előadása a virrasztáson, vagy amikor az egyik kisfiú Petőfi Szülőföldemen című versét mondja fel. A legbeszédesebb montázs mégis az, amikor a gyerekek néma sorfala figyeli, ahogy autók, vonatok, repülők húznak el a közelben és a távolban. Egymás mellett élő, párhuzamos világok találkoznak itt az átjárás esélye nélkül.

A rendező

Sára Sándor (forrás: NFI)
Adatlapja a Filmkeresőn

Plakát

Tervező: Máté András (forrás: NFI)