Cigányok

Sára Sándor szenvedélyes hangú helyzetjelentése az elsők közt hívta fel a figyelmet a legnagyobb hazai kisebbség életkörülményeire.

fekete-fehér magyar dokumentumfilm, 1962, rendező: Sára Sándor

operatőr: Gaál István, 18 perc

Miről szól?

Egyszerre lírai és szenvedélyes hangvételű helyzetjelentés a magyarországi cigányság életkörülményeiről. A 17 perces rövidfilmben Sára Sándor a teljesség igénye nélkül érinti az egészségügy, az oktatás, a munkanélküliség, a gyerekszegénység és a kirekesztettség témáit.

Mitől különleges?

A később operatőrként és rendezőként is a magyar film egyik legnagyobb hatású alkotójává váló Sára Sándor első jelentősebb filmjével nem csak dokumentálni akart, hanem nyíltan állást is foglalt egy égetően fontos témában, összhangban a hivatalos szociálpolitika aktuális irányvonalával. A film főcíme ki is jelöli a kontextust: a cigányság sanyarú helyzetéről beszámoló, számokat, statisztikákat soroló újságcikkek, illetve lehangoló szociofotók villannak fel, a folytatásban pedig Sára a mozgókép eszközeivel illusztrálja a problémát.

A témához elviekben a cinéma vérité szemlélete passzolna a legjobban, az életből ellesett pillanatképek és a helyszínen rögzített hangok, vagyis a szűretlen, szerkesztetlen realizmus, Sára azonban más megoldást választ. A bemutatott helyszínek és sorsok ugyan valódiak, de a forgatás során rögzített anyagokat a játékfilmes eszközök segítségével – kocsizás, daruzás, utószinkron – az előre megírt forgatókönyv szolgálatába állítja. A képet és hangot sokszor elválasztja, a kiragadott dialógrészleteket narrációként használja, és erőteljes képi szimbólumokkal operál.

Hogyan készült?

Miután nem vették fel a Filmművészetire, Sára egy éven át földmérőként dolgozott, bejárva és megismerve az ország legelmaradottabb régióit is. A Cigány Szövetség felkérésére riportfilmet készített a romákról, amelyet a párt Központi Bizottságnak is bemutattak a cigányság problémáit illusztrálandó. A látottak nem hagyták nyugodni, két év múlva visszatért a témához, és elkezdett egy dokumentumfilmen dolgozni. Újságcikkek, szociográfiai felmérések, cigánymese-gyűjtemények és korábbi tapasztalatai alapján összeállított egy vázlatot, de újabb, többhetes országjárása meggyőzte arról, hogy a forgatókönyv túl romantikus, néprajzi elemeit el kell hagynia. Egy interjúban később így fogalmazott: „Az a meggyőződés alakult ki bennem, hogy a filmet elsősorban az előítéletek, a faji megkülönböztetés ellen kell elkészítenem, lemondva a teljesség igényéről, vállalva bizonyos elfogultságot: siratóik szellemében együtt panaszkodom velük.”

Hol a helye a (magyar) filmtörténetben?

Bemutatója idején a Cigányok nagy feltűnést keltett, nem csak a filmrovatokban számoltak be róla, de a közéleti sajtó ingerküszöbét is átütötte.

A nézők jelentős része ekkor szembesült vele először, hogy milyen nyomorúságos körülmények között él a hazai cigányság.

A film vitákat indított el, elemzéseket, tanulmányokat írtak róla. A Magyar Rádió és Televízió Tömegkommunikációs Központjában összehasonlító vizsgálatot készítettek kamaszok bevonásával, és azt találták, hogy a film megtekintését követően csökkent az előítéletesség a felmérésben résztvevők körében.

 

Egy emlékezetes jelenet

A filmbéli jelenetek többsége szimbolikusan is értelmezhető, mint a mezítlábas vonulás az iskolába, a cigány mese előadása a virrasztáson, vagy amikor az egyik kisfiú Petőfi Szülőföldemen című versét mondja fel. A legbeszédesebb montázs mégis az, amikor a gyerekek néma sorfala figyeli, ahogy autók, vonatok, repülők húznak el a közelben és a távolban. Egymás mellett élő, párhuzamos világok találkoznak itt az átjárás esélye nélkül.

Olvass tovább!

Halász László - Sípos Kornél: „A ’cigányok’ és a cigányok megítélése”. Filmkultúra, 1970/5, 57-62. 
Sára Sándor: „Vallomás a Cigányokról” (Részlet), Filmkultúra, 1970/3, 12-13.
Pócsik Andrea: Romaképek és lenyomataik. Filmtett, 2003

A rendező

Sára Sándor (forrás: MNF fotótár)

Tudtad?

A film első felében egy romani és magyar nyelven énekelt dal hallható. „Elvitte a német a gyerekek apját / Jaj, ahogy elvitte, vissza sose adja / Agyonlőnek, babám, agyon is gyilkolnak / Jaj, a nagy utaknak, nem jöhetek vissza / Agyonvernek anyám, agyon is gyilkolnak / Jaj, pedig nem loptam, bűntelen a lelkem / Istenem, országom, hol lesz meghalásom, hol / Vagy erdőn, vagy mezőn.” A rendező utóbb úgy emlékezett, nem tudatosan választotta az Erdős Kamill etnográfus gyűjtéséből származó éneket. 

Plakát

Tervező: Máté András

Baski Sándor

Ez a weboldal sütiket használ

Sütiket használunk a tartalmak személyre szabásához, közösségi funkciók biztosításához, valamint weboldalforgalmunk elemzéséhez. Ezenkívül közösségi média és elemező partnereinkkel megosztjuk az Ön weboldalhasználatra vonatkozó adatait, akik kombinálhatják az adatokat más olyan adatokkal, amelyeket Ön adott meg számukra vagy az Ön által használt más szolgáltatásokból gyűjtöttek. A weboldalon való böngészés folytatásával Ön hozzájárul a sütik használatához. Cookie adatkezelési tájékoztatónkat itt találhatja meg.

Megértettem