Miről szól?

Candide egy naiv tinédzserfiú, aki nem nemesi származású, de egy báró kastélyában nevelkedik. Tanítóját, Pangloss mestert környezete orákulumként tiszteli. Candide beleszeret a báró lányába, Kunigundába, erre nevelőapja páros lábbal rúgja ki a kastélyból. A rizsporos parókás Candide a 18. századból a jelen háborús, természeti, politikai és társadalmi válságoktól sújtott világába repül. A galamblelkű és kitartóan optimista címszereplő embert próbáló kalandjai során a legabszurdabb szituációkba, a világ legkülönfélébb színtereire keveredik: drónháborúba, egy közel-keleti vallási fanatikus csoportba, ezoterikus életmódtáborba, a Szilícium-völgybe, az esőerdőt pusztító dél-amerikai drogbáró birodalmába, az európai migránsválság közepébe, Észak-Koreába, az Északi-sarkon egy genetikai laborba, a Marsra áttelepült kolóniába, vagy épp egy tehetségkutató tévéshowba.

Miért különleges?

A rajzfilmsorozat Voltaire 18. századi, valós történelmi eseményeket is felhasználó, filozófikus regényét a mai korra adaptálja. Az eredeti irodalmi mű tabudöntögető iróniája és pikareszk cselekményszövése a sodró lendületű, társadalmi-gazdasági-kulturális utalásokkal gazdagon tűzdelt dialógusokban és az abszurdig fokozott, groteszk animációs világban él tovább. A sorozat állandó, archetípusos szereplői – a megvezethető, jámbor Candide, aki minden borzalmas megpróbáltatást túlél, az önelégült, képmutató, ravasz Pangloss és a csábító, buja Kunigunda – epizódról epizódra más és más alakban tűnnek fel a 21. századi világ különböző pontjain.

Hogyan készült?

A Candide című rajzfilmsorozatot Kovásznai György animációsfilm-rendező, képzőművész utolsó, 1981-ben fogant, nagyszabású egész estés filmterve inspirálta, amely a Pannónia Filmstúdió égisze alatt magyar–francia koprodukcióban készült volna. A rokokó rajzfilm-táncjátéknak aposztrofált, „kosztümös” animációs film a rendező 1983-ban bekövetkezett halála miatt meghiúsult. Érdekesség, hogy Kovásznai rendezői koncepciójában (Candide, a rajzfilmhős, 1981) vulgáris ötletnek tartotta, hogy a voltaire-i szöveget direkten a jelenkorra aktualizálja, és tévútnak, hogy Candide-ot kortárs szerepkörökben láttassa.

A regény megfilmesítésének tervét Iványi-Bitter Brigitta művészettörténész vette elő ismét, aki Kovásznai György életművének kutatója és monográfusa. A Candide-sorozat kreatív producereként a filmterv újragondolására a 2010-es évek közepén a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem animáció képzésén végzett rendezőket kért fel. Többek között Bera Nándor (FÁK, 2012), Kreif Zsuzsanna (Limbo-Limbo Travel, 2015), Turai Balázs (Oligarchia, 2015, Róma bukása, 2018) vállaltak meghatározó szerepet a széria létrejöttében. Az alkotók rajzolt karakterekként szinte valamennyi epizódban feltűnnek cameoszerepekben, statisztaként a háttérben.

A Candide egyedi zenei világa Benjamin Efrati francia zeneszerzőhöz fűződik, aki a számítógépes játékok 8-bites zajzenei hangzásvilágában komponálta meg a széria fülbemászó, barokkos-rokokó zenei dallamait. A karakterek szinkronhangját neves színészek kölcsönözték: Rajkai Zoltán mint Candide, Jordán Adél mint Kunigunda, Máté Gábor (a pilotban, valamint az első epzódban még Kulka János) mint Pangloss hallható.

Hol a helye a (magyar) filmtörténetben?

Hazai előképe Kovásznai György Ez csak divat! című, kevéssé ismert, rendkívül szórakoztató kultúrtörténeti televíziós sorozata. A Zenés-táncos képeskönyv az elmúlt évek divatjelenségeiről alcímet viselő, 1976-ban készített hatrészes kísérleti animáció divattörténeti kontextusba ágyazott, ironikus felhangú történelmi ismeretterjesztő sorozat volt a 20. század nyugati tömegkultúrájának alakulásáról. Kovásznai életműve előtt tisztelegnek a Candide alkotói, amikor a sorozat záróepizódja legvégén, a stáblista előtt a rendező francia tematikájú Ça Ira – Egy forradalom dala (1973) című filmjéből látható egy képsor.

Erre figyelj! 

A Candide pilot epizódja egy rendhagyó gyártási modellre adaptálta Kovásznai György expresszív, eklektikus animációs világát. A Bera Nándor által rendezett kisfilmen belül minden egyes jelenetet más-más alkotó készített, így szinte beállításonként változik a kép, az animációs stílus és technika, a szereplők grafikai ábrázolásmódja is. Ez a heterogén stílus köszön vissza a sorozat első epizódjában (Otthon, édes otthon), amelyben a címszereplő viszontagságos lelki állapotát érzékeltető jelenetek Hegyi Olivér elrajzolt firkavilágában kelnek életre. A sorozat további részei ugyan már egységesebb és kevésbé rendhagyó grafikai stílusban készültek (karaktertervező: Kreif Zsuzsanna), valamennyi epizód egyedileg tervezett főcímet kapott, amelyek tipográfiája ironikusan jeleníti meg az adott részben ábrázolt közeget (pl. szépelgő, kalligrafikus betűtípusok, stencilezett cirill betűk).

Az alkotók

Középen Kreif Zsuzsanna rendező (forrás: NFI)