Busójáráskor

A Mohácson élő horvát kisebbség látványos farsangi ünnepe, amit egy szerelmi leszámolás tesz különösen izgalmassá.

színes magyar dokumentumfilm, 1959, rendező: Raffay Anna, Lestár János

forgatókönyvíró: Raffay Anna, operatőr: Sára Sándor, vágó: Farkas Zoltán, zeneszerző: Sárosi Bálint, 18 perc

Miről szól?

Raffay Anna és Lestár János néprajzi dokumentumfilmje a mohácsi sokácok hagyományos népszokásáról forgatott filmet. A Busójáráskor egy szerelmi háromszög történetét meséli el: a fiatal sokác lányt kiházasítja a család, de a szerelme a busójárás alatt megküzd a férjjelölttel és megszökteti a menyasszonyt.

Mitől különleges?

A busójárás a Mohácson élő horvát katolikus kisebbség, a sokácok farsangi ünnepe. A busójárás hat napig tart, és a böjti időszak kezdetén, húshagyó kedden ér véget. A télbúcsúztató, tavaszköszöntő ünnepségen a sokácok ijesztő álarcokat viseltek, állatbőrbe öltöztek, övükre kolompot akasztottak, és hangos kereplőkkel járták a várost. (Busónak az antropomorf maszkot viselő sokácokat hívják.) A farsang alatt fellazultak a szabályok: sokan lányoknak udvaroltak, az ellenségeiket gúnyolták, vagy a sérelmeiket torolták meg. Nem volt ritka a vérontás sem.

A busójárás eredete a 18. századra vezethető vissza: a legenda szerint a közeli mocsárba visszahúzódó sokácok álruhában ijesztgették és űzték ki a törököket Mohácsról. Az elképzelésnek nincs történelmi alapja, ennél sokkal valószínűbb, hogy a sokácok a Balkánról hozták magukkal a farsangi népszokást a Kárpát-medencébe.

A Busójáráskor izgalmas, drámai formában vezet végig a farsangi ünnep egy napján.

A film egy szerelmi történet vázára fűzi fel a népszokások bemutatását: miközben a szerelmesek egymásra találásáért izgulhatunk, a kamera elmerül a farsangi forgatagban. Látjuk a néptáncokat, az ivászatot, a lányszöktetést. A filmet a feszült zene és a szubjektív, a sokácok szemszögébe belehelyezkedő képek használata teszi érdekesebbé.

Hogyan készült?

Raffay Anna néprajzkutató, néprajzi filmes az ötvenes évek közepétől kezdve örökített meg filmen különböző népszokásokat a Népművészeti Intézet munkatársaként. Többnyire a neves filmrendezővel, Szőts Istvánnal dolgozott, aki az Ének a búzamezőkről betiltása után fordult a néprajzi filmezés felé. A filmeket Szőts rendezte, Raffay Anna pedig a néprajzi szakértő feladatait látta el.

1955-ben Szőts Honfoglalás című filmjéhez kerestek még élő vagy rekonstruálható népszokásokat. A film végül nem készült el, de az előforgatások anyagából több ismeretterjesztő kisfilmet is összevágtak. Így született meg 1955-ben a Busójárás, az 1959-es Busójáráskor előképe. Mire Raffayék Mohácsra értek, már véget ért a busójárás, de rohamtempóban forgattak még hat napot. Raffay abban a hagyományos formájában igyekezett rekonstruálni a busójárást, amely az 1910-es évekre kihalt a városban. Ehhez az öreg sokácokat hívtak segítségül, akiknek emlékei alapján – a helyi múzeum busójelmezét felhasználva – újraalkották a busójárást.

Raffay ezeket a felvételeket vette alapul, amikor 1959-ben leforgatta a moziforgalmazásra szánt Busójáráskort. A színes, szélesvásznú kisfilm egy drámai elemekkel tűzdelt, kitalált történetet mesélt el. Szőts István 1957-ben elhagyta Magyarországot, Bécsben telepedett le, ezért Raffay a Busójáráskort már Lestár János segédletével forgatta. Az operatőr a Főiskolán frissen végzett Sára Sándor volt, aki dolgozott már Szőts Istvánnal is, amikor Sára szülőfalujában, Turán az ottani néphagyományokat örökítették meg. A Busójáráskor című filmhez is a helyi lakosokat keresték meg, és olyan neves maszkfaragók is szerepeltek benne, mint Kalkán Mátyás vagy Kunovszky János.

Hol a helye a (magyar) filmtörténetben?

Az ötvenes évek közepén néprajzkutatók és amatőr filmesek az utolsó pillanatban fogtak hozzá, hogy filmen dokumentálják a Magyarországon élő népszokásokat. Raffay Anna és Lestár János filmje ennek a kezdeményezésnek kiemelkedő értékű darabja. Érzékletes példája annak a jelenségnek is, mely során a népszokást rögzítő filmesek megváltoztatják a népszokást. A busók korábban kisebb, archaikusabb maszkokat viseltek, ám a filmben nagyobb, látványosabb maszkokat öltöttek magukra, hogy az minél látványosabb legyen. A Busójáráskor sokat tett azért, hogy a sokácok népszokása fennmaradjon, a mohácsiak gyakran a filmhez nyúlnak vissza a farsangi mulatságok megtervezésekor. A mohácsi busójárás az évek folyamán többször megszűnt, de ma már az egyik legnépszerűbb turisztikai látványosságnak számít Magyarországon.


Egy emlékezetes jelenet 

Miközben zajlik a mulatság, a lány kezéért zajló szerelmi csatározás is a csúcspontjára hág. A két sokác férfi busójelmezben, a tér közepén küzd egymással – szó szerint megbirkóznak a nő kegyeiért. A jelenetnek a népzene ad pattogó ritmust, drámaivá pedig a jól megválasztott közelképek és a szubjektív plánok használata teszi. Sára Sándor kamerája bevisz a történések sűrűjébe, néha alulról fényképezi a birkózást, máskor a lovaskocsin húzott és ördögkeréken forgó busók közé ültet fel. Így a néző azt érezheti, hogy az első sorból éli át a busójárást.

Soós Tamás

Ez a weboldal sütiket használ

Sütiket használunk a tartalmak személyre szabásához, közösségi funkciók biztosításához, valamint weboldalforgalmunk elemzéséhez. Ezenkívül közösségi média és elemező partnereinkkel megosztjuk az Ön weboldalhasználatra vonatkozó adatait, akik kombinálhatják az adatokat más olyan adatokkal, amelyeket Ön adott meg számukra vagy az Ön által használt más szolgáltatásokból gyűjtöttek. A weboldalon való böngészés folytatásával Ön hozzájárul a sütik használatához. Cookie adatkezelési tájékoztatónkat itt találhatja meg.

Megértettem