Miről szól?

Három barát, három vegyészmérnök készül izgatottan a szilveszterre. Másfél évig dolgoztak egy új fejlesztési terven, azt akarják újévkor megünnepelni. Időközben új igazgatót neveznek ki, aki lehet, hogy elkaszálja az eddigi munkájukat. A szilveszteri buliban megkeseredik szájukban a pezsgő, amikor felszínre törnek a köztük lappangó ellentétek.

Mitől különleges?

A levegő ólmos, az emberek életvitelszerűen isznak, és a közérzetről mindent elmond a részeg Bálint András, aki reggel 8-kor dörömböl be egy zárva lévő kifőzdébe, hogy adjanak már ki neki egy bablevest a rács alatt. A rendező, Szörény Rezső arról a kilátástalan, nyomott hangulatról tudósít, ami 1968 után ellepte az értelmiséget. Az európai lázadásokat leverték, és nyilvánvalóvá vált, hogy a szocializmust nem lehet megreformálni. Ebben a világban már lázadni sincs értelme, maximum annyit tehet az ember, mint Bujtor István, aki a film végén az erkélyről leköpi a várost. 

A BUÉK! szomorú humorral ragadja meg a kádárkori pangást. Az emberek lézengenek, sehová sem tartó, örök ideiglenességben élnek. Az ún. lakásprobléma keseríti meg az életüket: az alacsony fizetésből nem tudnak saját lakást venni, ezért az albérletüket újítják fel, mint a filmben Réka, aki egy kisebb vagyont költ rá. Szörény a szilveszteri mulatozás közben szinte észrevétlenül tárja fel az emberek életét átszövő megalkuvásokat. A baráti társaság sunyiban elárulja egymást, egyikük félrelép, a másik pedig titokban be a pártba. Hátba szúrja társait, a szövetségük felbomlik, mert megmérgezi a politika és az őszintétlenség.

Egy újabb értelmetlen árulás a sorban

Hogyan készült?

Szörény Rezső a magyar filmtörténet egyik elfeledett, de különösen tehetséges rendezője. Már a szocializmusban is méltatlanul kevés lehetőséghez jutott, de a rendszerváltás után végleg eltűnt a köztudatból. Korán, 1993-ben halt meg, a Wikipedián saját adatlapja sincs. Pedig a BUÉK! különösen erős film, amely bolyongó kézi kamerázással, karneváli hangulattal teremti meg a szocialista szilveszterek ólmos hangulatát. Nincsenek nagy fordulatok, mert az életben sem történt semmi érdemleges. A szereplők kocsmáról kocsmára járnak, beszélgetnek, lődörögnek. És talán soha nem találnak ki az önbecsapások szövevényéből.

Hol a helye a (magyar) filmtörténetben?

A hetvenes években születtek meg az ún. nemzedéki közérzetfilmek, amik a céltalanul tébláboló hőseikkel, katarzist nélkülöző drámáikkal képezték le a szocializmusból való kiábrándulást. A BUÉK! az egyik legjelentősebb film a sorban, de ide tartozik még a Megáll az idő, a Kilenc hónap vagy A kis Valentinó is. Hatására a szereposztás is ráerősít: Bujtor Istvánt ekkor már a magyar Bud Spencerként ismerte az ország, itt viszont nem az erős megoldóembert, hanem egy alkoholista, kódorgó értelmiségit alakít. Bálint András pedig, a Szabó István-filmek tépelődő intellektuelje egy kisstílű, gerinctelen alakot formál meg. Szörény ezzel is azt hangsúlyozza, hogy a hetvenes évek végére az emberek kifordultak magukból, megtörtek, elárulták az elveiket.

Egy emlékezetes jelenet 

A szilveszteri buli csúcsán Éva (Esztergályos Cecília) és Laci (Bujtor István) táncolni kezdenek. Éva folyamatosan veszekszik a férjével (Bálint András), Laci pedig csak ígérget a barátnőjének: az újévkor már ötödjére jegyzi el. A szolid pezsgőzés alatt egymásra hangolódnak, és kiosonnak a vécébe. Rövid szex következik, ami után még csapottabb lesz a hangulat: egy újabb értelmetlen árulás a sorban.

A rendező

Szörény Rezső (forrás: NFI)
Adatlapja a Filmkeresőn

Plakát

Tervező: Faragó István (forrás: NFI)