A szocialista operettek hamiskás világa a Kádár-korszak hétköznapi valóságába helyezve önmaga paródiájába fordul. Gazdag Gyula tíz évig betiltott zenés szatírája ma is friss és élvezetes.
színes magyar játékfilm, 1974, rendező: Gazdag Gyula
forgatókönyvíró: Gazdag Gyula, Györffy Miklós, dramaturg: Bikácsy Gergely, operatőr: Ragályi Elemér, vágó: Gazdag Gyula, főszereplők: Evald Schorm, Iglódi István, Monori Lili, Koltai Róbert, Pogány Judit, Halmágyi Sándor, 84 perc
A teljes film elérhető itt:
Miről szól?
Két elegáns úriember, Dezső (Iglódi István) és Rezső (Evald Schorm) operettet írnak. A zeneszerző és szövegíró a darab színreviteléhez fiatal hősöket keres. A mű fő konfliktusa egy romos lakóépület megszerzése lesz, amit a fiúk és a lányok kicsiny csapatának is odaígérnek. Miközben a szereplők a házért harcolnak, rendre eltérnek az operett forgatókönyvétől. Megvesztegetik a hivatalnokot, összevesznek, vagy nem a megfelelő emberbe szeretnek bele. A két alkotó folyamatosan próbálja korrigálni az eseményeket. Menet közben változtatnak a történeten és a karaktereken, további problémákat kreálva a hőseiknek és persze önmaguknak.
Mitől különleges?
A Bástyasétány hetvennégy a propagandisztikus szocialista operettek giccsbe hajló kliséit forgatja ki. Az erősen stilizált térben, egy használaton kívüli gyárban zajló cselekményben egyszerre követhetjük az előadást és a kulisszák mögötti történéseket. Az összetett, több síkon működő allegória egyszerre játékos, álomszerű és groteszk, tele szabadon szárnyaló ötletekkel és meglepő megoldásokkal. Gazdag Gyula a zenés film keretei között a szocializmus kirakatvilágát, a szándékosan hazug jelszavakat karikírozza.
Dezső és Rezső, a filmben felbukkanó alkotók egyszerre tűnnek világokat teremtő isteneknek és a hétköznapokat aprólékosan irányító-szervező paternalista politikusoknak. A saját látomásuk megvalósításához nemcsak alkalmas embereket, de megfelelő konfliktusokat is keresnek. A nagy műgonddal kiválasztott fiatalok mégis folyamatosan felülírják az általuk kitalált forgatókönyvet. A két művész megálmodta boldog vég ugyanis lehetetlenül kimódolt. A Bástyasétány hetvennégy nemcsak az irányított kultúrpolitikát, de
a mindenkori hatalom szándékoltan hazug párhuzamos valóságát is nevetségessé teszi.
Gazdag Gyula az ötvenes évek sematikus filmjeire és termelési operettjeire támaszkodva folyamatosan meghökkenti a nézőt. Az átemelt slágerek, a megidézett stílus, a különféle alkotóelemek külön-külön mind ismerősek, e merészen újrarendezett formában mégis egészen különleges hatást keltenek. A Bástyasétány hetvennégy megőrzi a hivatkozott előképek merev műviségét, mesterkélt naivitását és túlzó színpadiasságát. A rendező e sajátos esztétikai minőségekből kiindulva egy eltérő értelmezésekre is nyitott, rendkívül szórakoztató zenés parabolát készített.
A szocializmus hamis illúzióit leplezi le
Hogyan készült?
Gazdag Gyula egy 1957-es szocialista operett, a Bástyasétány 77 címét és cselekményét variálta. A Bástyasétány a Várhegy keleti várfala mögött húzódó Babits Mihály sétány régi neve. A sikeres zenés darab a címbeli utca 77-es száma alatt álló ház tulajdonjoga körül bonyolódik. Három rátermett fiú és lány harcol az ingatlanért, míg végül a bürokráciát a szerelem ereje győzi le. A Bástyasétány hetvennégy ezt a történetet újrázza, de a giccses fordulatokat és kliséket teljesen kikezdi a rozsdás és a romos környezet hétköznapi valósága.
A fiatalokat a filmes pályájuk elején álló színészek alakítják, többen ekkor még főiskolások. A korrupt hivatalnokot játszó Őze Lajos és az intrikusként feltűnő Temessy Hédi energikus mókázása kimondottan emlékezetes. A fináléban az operett nagyasszonya, a filmen kevésszer látható Honthy Hanna tűnik fel. A szövegíró szerepét Gazdag Gyula a cseh új hullám meghatározó rendezőjére, Evald Schormra osztotta (zeneszerző partnere Iglódi István). Az 1968-as prágai tavasz után a csehszlovák kultúrpolitika által mellőzött alkotó szerepeltetése pimasz, kifejezetten rendszerkritikus gesztus.
Jelmeztervből jelmez
Jelmeztervező: Vágó Nelly
Díszlettervből díszlet
Díszlettervező: Romvári József
Hol a helye a (magyar) filmtörténetben?
Merész szürrealizmusa és az ötvenes évek központosított kultúráján élcelődő humora miatt a filmet azonnal betiltották. A Kádár-rendszer egyik központi ügye, a lakáskérdés ráadásul ironikus fénytörésben tűnik fel, de a lepusztult ipari táj vagy a futószalag erősen szimbolikus motívumai is szúrhatták az illetékesek szemét. A korabeli kultúrpolitika nem tűrte a játékosságból és álomszerűségből fakadó szabadságot. Mivel nem tudták egyértelműen körülhatárolni és irányítani a film értelmezését, a rendező számos munkájához hasonlóan ezt a művét is dobozba kényszerítették.
Gazdag Gyula dokumentum- és játékfilmjei rendre fajsúlyos, a mindenkori hatalom által tabunak bélyegzett kérdésekről szólnak. Az abszurd szemléletmód szintén központi fontosságú a rendező életművében. Első játékfilmje, A sípoló macskakő egy építőtáborban modellezi a felülről irányított tervgazdaság rendszerszintű problémáit. A Bástyasétány hetvennégy még ennél is messzebb merészkedve a szocializmus hamis illúzióit leplezi le. A filmet végül tíz évvel később, 1984-ben mutatták be, komolyabb hírverés nélkül. Gazdag Gyula műve nem csak a filmtörténeti szerepe vagy betiltása miatt érdekes. A giccses operettbe álmodott groteszk rendszerkritika ma is friss és szórakoztató.
Egy emlékezetes jelenet
A szövegíró és a zeneszerző minden előzetes terve és utólagos beavatkozása ellenére a vállalkozás kudarcba fulladni látszik. A szerelmesek összevesznek és verekszenek, a káosz mindent felemészt. Az operett két alkotója jobb híján a primadonna mellszobrához imádkozik. Az égiek úgy tűnik, meghallgatják az imáikat. A hegytetőn befut az emberek vontatta gyönyörű fogat, majd a szereplők közé leszáll az isteni díva. Az operett nagyasszonya andalító énekével elhozza a boldog befejezést. Az eredetileg Karády Katalinnak íródott dal szövege azonban fanyarul kétértelmű. A polgárokat tudatlan gyermekként kezelő paternalizmus kritikája telibe talál.
A rendező
Gazdag Gyula a Bástyasétány hetvennégy forgatásán (forrás: NFI)
Adatlapja a Filmkeresőn
Plakát
Tervező: Szyksznian Wanda (forrás: NFI)
