Ballagó idő

Fekete István utolsó regényéből a Tüskevár és A Tenkes kapitánya rendezője forgatott ifjúsági filmet, amely gyerekkorunk vidéki vakációinak állít emléket.

színes magyar játékfilm, 1975, rendező: Fejér Tamás

író: Fekete István, forgatókönyvíró: Fejér Tamás, operatőr: Hildebrand István, vágó: Sellő Hajnal, zene: Berki Géza, főszereplők: Tóth Sándor, Káldi Nóra, Juhász Jácint, Tolnay Klári, Páger Antal, Makay Margit, 92 perc

A film adatlapja a Filmkeresőn

Miről szól?

Mester Pisti (Tóth Sándor) a legkülönfélébb kalandokkal múlatja a vakációt. Barátaival birkóznak, fenekest ugranak a vízbe, és amire csak lehet, fogadást kötnek. Pórul járnak, amikor egy bűnöző jár a környékükön, aki Pistit is átejti, de később segítenek a beazonosításában. Pisti megelevenedő képzeletében az állatokkal is szívesen beszélget, de legjobban azt élvezi, amikor a padláson rejlő ládából bányássza elő a család régi emlékeit, s felmenői élete a szeme láttára elevenedik meg.

Mitől különleges?

A Ballagó idő Fekete István életrajzi regényének adaptációja, amely lazán követi a könyv cselekményét. Az író század eleji gyerekkori emlékeit a rendező az úttörők nyári élményeinek katalógusává fordítja át. A főhős, Mester Pisti a felnövés határán billegő kiskamasz:

a képzelete még élénk, és egy csókával vagy akár halott felmenőivel is eldiskurál, de már megtapasztalja a felnövéshez vezető nagy élményeket: az első szerelmet, az első berúgást, a hazugsággal való találkozást.

Bár a Ballagó idő csak egyetlen jelenetben, a csókával folytatott párbeszédben igyekszik kvázi-természetfilmként filmre álmodni Fekete István népszerű táj- és állatleírásait, Pisti jellemfejlődésében nagy szerepet játszanak az állatok. Szabadságvágyát a házilag barkácsolt hőlégballonban égnek eresztett kismacska szimbolizálja (ami mai szemmel állatveszélyeztetésnek tűnhet, de a forgatáson valójában egy daru emelte a magasba az állatot), egyik nagy határátlépésüket pedig egy romépület tetejéről ellopott bagolyfióka jelenti, amit azon nyomban vissza is kell szolgáltatniuk. Pisti az állatokkal, valamint a szigorú nagymamával, az engedékeny és szívesen sztorizó nagypapával, és a természettel töltött idő során ismerkedik meg a felnőtt élet alapvető szabályaival.

A nagyvászonra ülteti át Fekete István humanizmusát, ember- és természetszeretetét.

Hogyan készült?

Fekete István regényeiből a Tüskevár című tévésorozat elsöprő sikerét követően több filmadaptáció is készült. A Fekete István-filmek első számú szakértője Fejér Tamás volt, aki 1959-ben a Bogáncsot, a hatvanas években pedig az említett Tüskevárat is megfilmesítette. Fejér az ifjúsági filmek terén is járatos volt – az ő nevéhez fűződnek A Tenkes kapitánya, Az öreg bánya titka és az Utánam, srácok! című tévésorozatok is –, így adta magát, hogy Fekete István önéletrajzi regényét is ő vigye filmre, amely az író 1970-ben bekövetkezett halála miatt befejezetlen maradt. Talán ebből is fakadt, hogy Fejér nem pusztán a Ballagó idő című regényt adaptálta, hanem Fekete István másik életrajzi írását, a Csendet, és még néhány novellát az Őszi vásár című kötetből. A rendezőt nem egy-egy könyv koherens történetének feldolgozása érdekelte, inkább motívumokat, figurákat, anekdotákat kölcsönzött belőlük, hogy egy új, a nyári vakációt kitöltő történetfüzért alkosson. A főként Etyeken forgatott filmmel az volt a célja, hogy átültesse a nagyvászonra Fekete István írásainak szellemiségét, humanizmusát, ember- és természetszeretetét.

Hol a helye a (magyar) filmtörténetben?

A hatvanas-hetvenes évek társadalmának egyik legfontosabb jelensége az urbanizáció volt, az emberek elvándorlása a városokba, amely olyan jelentős művészfilmeket is inspirált, mint Gaál István Holt vidéke vagy a …hogy szaladnak a fák! Zolnay Páltól. Fejér Tamás mintha a falvak elnéptelenedésének visszafordíthatatlan folyamatával dacolt volna, amikor a hetvenes évek közepén a falun, természetben töltött vakáció szépségeiről készített filmet. A választott műfaj ugyanis nem a változás felett érzett elégiát, hanem a vidéki közösségek iránt érzett szeretetet táplálja. A Ballagó idő sok városi gyerek szünidei élményének állít emléket, amikor a nagyszülőknél, falun töltöttek pár hónapot, és az otthoninál nagyobb szabadsággal, ugyanakkor a más generációt képviselő nagyszülők részéről nagyobb szigorral szembesültek.


Egy emlékezetes jelenet

Sok gyerekfilmhez hasonlóan a Ballagó idő is valóság és képzelet határán játszódik. A film legemlékezetesebb jelenetei azok, amikor Pisti a padláson rég elhunyt őseivel beszélget – még akkor is, ha Fejér Tamás meglehetősen naturálisan, bármiféle trükk és stilizáció nélkül ábrázolja a kisfiú képzeletében megelevenedő „szellemeket”. Mindegyiküket a magyar színjátszás egy-egy nagy alakja játssza Latinovits Zoltántól Gobbi Hildáig. Pisti hozzájuk fordul, amikor rájön, hogy a felnőttek nem tartják be mindig a szavukat, de akkor is, ha lelkifurdalás gyötri, amiért békát rakott az undok nagynénje ágyába. Számára a múlt, a családi örökség olyan morális iránytűként funkcionál, amit máshol nem feltétlenül kap meg. A beszédes szellemek, akik puszta létükkel a gyerek értésére adják, hogy az elhunyt szerettek a leszármazottak gondolataiban élnek tovább, olyan frappáns igazságokra is megtanítják Pistit, mint hogy „Az embernek addig van igaza, amíg egyedül van.”

A rendező

Fejér Tamás és Hildebrand István (forrás: NFI)
Adatlapja a Filmkeresőn

Plakát

Tervező: Zelenák Crescencia (forrás: NFI)

Soós Tamás

Ez a weboldal sütiket használ

Sütiket használunk a tartalmak személyre szabásához, közösségi funkciók biztosításához, valamint weboldalforgalmunk elemzéséhez. Ezenkívül közösségi média és elemező partnereinkkel megosztjuk az Ön weboldalhasználatra vonatkozó adatait, akik kombinálhatják az adatokat más olyan adatokkal, amelyeket Ön adott meg számukra vagy az Ön által használt más szolgáltatásokból gyűjtöttek. A weboldalon való böngészés folytatásával Ön hozzájárul a sütik használatához. Cookie adatkezelési tájékoztatónkat itt találhatja meg.

Megértettem