Ballagó idő

 

Fekete István utolsó regényéből a Tüskevár és A Tenkes kapitánya rendezője forgatott ifjúsági filmet, amely gyerekkorunk vidéki vakációinak állít emléket.

színes magyar játékfilm, 1975, rendező: Fejér Tamás

író: Fekete István, forgatókönyvíró: Fejér Tamás, operatőr: Hildebrand István, vágó: Sellő Hajnal, zene: Berki Géza, főszereplők: Tóth Sándor, Káldi Nóra, Juhász Jácint, Tolnay Klári, Páger Antal, Makay Margit, 92 perc

A film adatlapja a Filmkeresőn

Miről szól?

Mester Pisti (Tóth Sándor) a legkülönfélébb kalandokkal múlatja a vakációt. Barátaival birkóznak, fenekest ugranak a vízbe, és amire csak lehet, fogadást kötnek. Pórul járnak, amikor egy bűnöző jár a környékükön, aki Pistit is átejti, de később segítenek a beazonosításában. Pisti megelevenedő képzeletében az állatokkal is szívesen beszélget, de legjobban azt élvezi, amikor a padláson rejlő ládából bányássza elő a család régi emlékeit, s felmenői élete a szeme láttára elevenedik meg.

Mitől különleges?

A Ballagó idő Fekete István életrajzi regényének adaptációja, amely lazán követi a könyv cselekményét. Az író század eleji gyerekkori emlékeit a rendező az úttörők nyári élményeinek katalógusává fordítja át. A főhős, Mester Pisti a felnövés határán billegő kiskamasz:

a képzelete még élénk, és egy csókával vagy akár halott felmenőivel is eldiskurál, de már megtapasztalja a felnövéshez vezető nagy élményeket: az első szerelmet, az első berúgást, a hazugsággal való találkozást.

Bár a Ballagó idő csak egyetlen jelenetben, a csókával folytatott párbeszédben igyekszik kvázi-természetfilmként filmre álmodni Fekete István népszerű táj- és állatleírásait, Pisti jellemfejlődésében nagy szerepet játszanak az állatok. Szabadságvágyát a házilag barkácsolt hőlégballonban égnek eresztett kismacska szimbolizálja (ami mai szemmel állatveszélyeztetésnek tűnhet, de a forgatáson valójában egy daru emelte a magasba az állatot), egyik nagy határátlépésüket pedig egy romépület tetejéről ellopott bagolyfióka jelenti, amit azon nyomban vissza is kell szolgáltatniuk. Pisti az állatokkal, valamint a szigorú nagymamával, az engedékeny és szívesen sztorizó nagypapával, és a természettel töltött idő során ismerkedik meg a felnőtt élet alapvető szabályaival.

A nagyvászonra ülteti át Fekete István humanizmusát, ember- és természetszeretetét.

Hogyan készült?

Fekete István regényeiből a Tüskevár című tévésorozat elsöprő sikerét követően több filmadaptáció is készült. A Fekete István-filmek első számú szakértője Fejér Tamás volt, aki 1959-ben a Bogáncsot, a hatvanas években pedig az említett Tüskevárat is megfilmesítette. Fejér az ifjúsági filmek terén is járatos volt – az ő nevéhez fűződnek A Tenkes kapitánya, Az öreg bánya titka és az Utánam, srácok! című tévésorozatok is –, így adta magát, hogy Fekete István önéletrajzi regényét is ő vigye filmre, amely az író 1970-ben bekövetkezett halála miatt befejezetlen maradt. Talán ebből is fakadt, hogy Fejér nem pusztán a Ballagó idő című regényt adaptálta, hanem Fekete István másik életrajzi írását, a Csendet, és még néhány novellát az Őszi vásár című kötetből. A rendezőt nem egy-egy könyv koherens történetének feldolgozása érdekelte, inkább motívumokat, figurákat, anekdotákat kölcsönzött belőlük, hogy egy új, a nyári vakációt kitöltő történetfüzért alkosson. A főként Etyeken forgatott filmmel az volt a célja, hogy átültesse a nagyvászonra Fekete István írásainak szellemiségét, humanizmusát, ember- és természetszeretetét.


Hol a helye a (magyar) filmtörténetben?

A hatvanas-hetvenes évek társadalmának egyik legfontosabb jelensége az urbanizáció volt, az emberek elvándorlása a városokba, amely olyan jelentős művészfilmeket is inspirált, mint Gaál István Holt vidéke vagy a …hogy szaladnak a fák! Zolnay Páltól. Fejér Tamás mintha a falvak elnéptelenedésének visszafordíthatatlan folyamatával dacolt volna, amikor a hetvenes évek közepén a falun, természetben töltött vakáció szépségeiről készített filmet. A választott műfaj ugyanis nem a változás felett érzett elégiát, hanem a vidéki közösségek iránt érzett szeretetet táplálja. A Ballagó idő sok városi gyerek szünidei élményének állít emléket, amikor a nagyszülőknél, falun töltöttek pár hónapot, és az otthoninál nagyobb szabadsággal, ugyanakkor a más generációt képviselő nagyszülők részéről nagyobb szigorral szembesültek.


Egy emlékezetes jelenet

Sok gyerekfilmhez hasonlóan a Ballagó idő is valóság és képzelet határán játszódik. A film legemlékezetesebb jelenetei azok, amikor Pisti a padláson rég elhunyt őseivel beszélget – még akkor is, ha Fejér Tamás meglehetősen naturálisan, bármiféle trükk és stilizáció nélkül ábrázolja a kisfiú képzeletében megelevenedő „szellemeket”. Mindegyiküket a magyar színjátszás egy-egy nagy alakja játssza Latinovits Zoltántól Gobbi Hildáig. Pisti hozzájuk fordul, amikor rájön, hogy a felnőttek nem tartják be mindig a szavukat, de akkor is, ha lelkifurdalás gyötri, amiért békát rakott az undok nagynénje ágyába. Számára a múlt, a családi örökség olyan morális iránytűként funkcionál, amit máshol nem feltétlenül kap meg. A beszédes szellemek, akik puszta létükkel a gyerek értésére adják, hogy az elhunyt szerettek a leszármazottak gondolataiban élnek tovább, olyan frappáns igazságokra is megtanítják Pistit, mint hogy „Az embernek addig van igaza, amíg egyedül van.”

A rendező

Fejér Tamás és Hildebrand István (forrás: NFI)
Adatlapja a Filmkeresőn

Plakát

Tervező: Zelenák Crescencia (forrás: NFI)