Az örvény

Zsidó családtörténet egy amatőrfilmes kameráján keresztül, a holokauszt árnyékában.

fekete-fehér és színes magyar dokumentumfilm, 1996, rendezte: Forgács Péter

operatőr, főszereplő: Pető György, 75 perc

Miről szól?

Pető György, a művészetek és a technika iránt fogékony, életvidám fiatalember a szegedi osztálysorsjegy bolt tulajdonosa. 1937-ben vesz egy 8mm-es filmfelvevőt, attól kezdve pedig szinte mindent megörökít, ami a szegedi Pető-családdal történik. Kamerájával ott van a közös nyaralásokon, mulatságokon, filmezi rokonait, barátait és persze kedvesét. Miközben egy tisztes polgári família mindennapjait élik, néhány év alatt nagyot változik körülöttük a világ. A családot egyre súlyosabban érintik a zsidótörvényekkel életbe lépő korlátozások, a férfiakat munkaszolgálatra, majd a frontra viszik, az ország német megszállását követően pedig bekövetkezik a tragédia.

Mitől különleges?

Az örvény a Privát Magyarország sorozat X. része, a Pető-család története 1938 és 1945 között. A filmet Forgács Péter a Pető György által felvett anyagokból és egyéb korabeli archívokból állította össze, a képeket pedig Szemző Tibor oratóriuma emeli igazi összművészeti alkotássá. A mű két különleges szekvenciát is tartalmaz, ezek mintegy önálló filmként is értelmezhetők a nagyobb egységen belül. Az egyiken a fürdőző, majd meztelenül ágyba bújó Éváról készített képsorokat láthatjuk, amelyek kifejezetten intim pillanatokat rögzítenek. A privát idillt erősen ellenpontozza, hogy közben az érintettek magánéletébe durván beavatkozó zsidótörvény szikár szövegének előadását halljuk. A másik fontos egységet a kiszombori zsidó munkásszázadban töltött idő során felvett jelenetek képezik, szinte egyedülálló, eredeti mozgóképes dokumentumaként a munkaszolgálatban folyó életnek.

Igazi összművészeti alkotás

Hogyan készült?

A film egy család, egy magánember személyes emlékeit köti össze a nagypolitika párhuzamosan zajló eseményeivel. Az első dimenziót elsősorban a képek, a másodikat inkább a zene és a hangok képviselik. Szemző Tibor minimalista oratóriuma a zsidótörvények szövegét használja fel, amely szenvtelen jogi megfogalmazásával távolinak, mégis ijesztően fenyegetőnek tűnik. A nyelvi szintet a magyarral egy időben elhangzó angol és francia szövegek, az eredeti rádióadások és filmhíradók hangja, vagy Pilinszky János saját maga által előadott költeményei teszik még összetettebbé. A képek és a hangok gyakran kifejezetten ellenpontozzák egymást, így például a vidám tiszai fürdőzés jelenetét a Hitlert éltető Turul Szövetség üdvrivalgása. A látványt az amatőrfilmezés esetlegessége, természetes bája határozza meg, amit Forgács nemcsak tiszteletben tart, de bizonyos pontokon megerősít. A filmanyagon keletkező hibák épp olyan fontos alkotóelemei ennek a líraiságnak, mint a pozitív képek helyett bevillanó negatív töredékek.

Hol a helye a (magyar) filmtörténetben?

A film archív anyagokból építkezik, de a történelmi ismeretek és a kreatív alkotói szabadság révén új összefüggésekbe helyezi a múlt egyes epizódjait. Ahogy ez a Privát Magyarország-sorozat többi részére is érvényes,

a személyes és a kollektív emlékezet egyszerre drámai és poétikus módon kapcsolódik egymáshoz.

Pető György felvételei itt kísérleti formában születnek újjá, egyúttal pedig emléket állítanak a 20. század első felében divatos amatőrfilm mozgalomnak. A film komoly dokumentumértékkel is bír, a magyarországi zsidóság történetének felbecsülhetetlen emléke. A zsidóság második világháború utáni életét, az elhallgatott múlttal való együttélést és a Pető-család későbbi sorsát dolgozza fel a Privát Magyarország XI., Osztálysorsjegy című része, amely Az örvény folytatásaként a lágerből hazatérő Pető és felesége 1946-ban született gyermekének felnövekedését követi.


Egy emlékezetes jelenet

A részletben látható felvételeket a kiszombori zsidó munkásszázadnál készültek, ahová Pető Györgyöt is beosztották. Az ellesett pillanatok, ha töredékesen is, de arról tudósítanak, hogy milyen körülmények között éltek a munkaszolgálatosok. Egy pillanatra az alkotó maga is megjelenik a filmen, és a jelenetek közé illesztett eredeti főcímek arról árulkodnak, hogy utólag ő maga is szerkesztette ezeket. Itt nem csak filmet látunk a filmben, de képeket is a képekben, hiszen a videotechnika segítségével lehetővé válik a képernyő megosztása, ami tovább fokozza a töredezettség és bizonytalanság érzését. Az elcsigázott emberek mozdulatait a munkaszolgálatról szóló törvény szövege kíséri, majd Pilinszky János szavalja el Elég című költeményét, amelynek utolsó sora – „hogy elfogadjuk az elfogadhatatlant” –, az előző néhány perc képeinek mintegy lezárásaként, különös erővel hat a nézőre.

A rendező

Forgács Péter (forrás: Wikipédia)

Tudtad?

„A homorú tükör nem alkalmas az önismeretre; legfeljebb a részletekbe való belemélyedésre ad lehetőséget. Forgács filmje viszont, miközben homorú tükröt tart a néző és a magyar történelem elé, nemcsak a részleteket torzítja (f)el, hanem lassanként saját magát is tükrözni kezdi. A néző a magyar történelem egy szeletével szembesül úgy, hogy közben rákényszerül, hogy önmagát is figyelni kezdje, amint tükröt tart a kezében. Attól lesz megbízható és pontos ez a "filmtükörkép", hogy a homorú tükör önmagát kezdi tükrözni. Ami, a film "üzenetét" előrevetítve, arra is rávilágít, hogy miként működik a magyar önismeret. Nemcsak ma, és nem is csupán az elmúlt fél évszázadban, hanem immár közel két évszázada.” (Földényi F. László)

Barkóczi Janka

Ez a weboldal sütiket használ

Sütiket használunk a tartalmak személyre szabásához, közösségi funkciók biztosításához, valamint weboldalforgalmunk elemzéséhez. Ezenkívül közösségi média és elemező partnereinkkel megosztjuk az Ön weboldalhasználatra vonatkozó adatait, akik kombinálhatják az adatokat más olyan adatokkal, amelyeket Ön adott meg számukra vagy az Ön által használt más szolgáltatásokból gyűjtöttek. A weboldalon való böngészés folytatásával Ön hozzájárul a sütik használatához. Cookie adatkezelési tájékoztatónkat itt találhatja meg.

Megértettem