Az 1812-es év

A Csajkovszkij-nyitányra komponált gigantikus történelmi vízió az ortodox kereszténység és a nyugati felvilágosodás összecsapását jeleníti meg.

színes magyar animációs film, 1972, rendezte: Reisenbüchler Sándor

11 perc

Felújítás: HD digitálisan felújított

DVD


Miről szól?

Az avantgárd kollázsanimáció Napóleon (a nyugati, francia felvilágosodás) és Kutuzov orosz tábornok (a tradicionális, ortodox kereszténység) harctéri és egyben eszmei ütközetét jeleníti meg. A rövidfilmet Reisenbüchler Sándornak a keleties miszticizmust és európaiságot vegyítő orosz kultúrához való vonzódása ihlette. A Napóleon vesztes oroszországi hadjáratáról szóló 1812 című Csajkovszkij-nyitányra komponált film egyben Tolsztoj Háború és béke című regényének is sűrítménye.

Miért különleges?

A rendező megfogalmazásában e „képzőművészeti fantáziafilm” a Tolsztoj regényeiben megjelenő különleges tér-időszemléletet kívánta megjeleníteni, amely „a haldokló ember sajátos életösszegzése, amikor egy szemvillanás alatt végigvonulnak előtte élete képei” (Művészet, 1982). A konkrét történelemi múltba helyezett számadásszerű film a kollázsanimáció sűrítő és újrakontextualizáló ábrázolásmódja révén a Reisenbüchler-filmekre jellemző egyetemes világféltést is megjeleníti, és lényegretörően mutatja be a rengeteg áldozattal járó értelmetlen háborúskodást és azt a pusztító folyamatot, amikor egy új eszme, egy új világrend a régit megpróbálja leigázni.

Intellektuálisan és érzelmileg is mozgósítani kíván

Hogyan készült?

Reisenbüchler Sándort gyakorta nevezik a magyar filmművészet „legmagányosabb alkotójának”, az animáció „remetéjének”. Egyszemélyes, markánsan szerzői munkamódszerére jellemző volt, hogy az animációs filmek gyártásában hagyományosan használt képes forgatókönyv helyett szabadversszerűen fogalmazta meg filmtervét. A filmek képanyagát nem a Pannónia Filmstúdió valamelyik műtermében stábtagokkal közösen, hanem otthon, 70–100 könyv és folyóirat több hónapnyi tüzetes átválogatása után,

a konyhaasztalon tervezte meg és ragasztgatta össze egymaga két év leforgása alatt.

Kizárólag a technikai filmfelvételre vitte be a stúdióba filmjei kiollózott újságképekből, reprodukció-kivágatokból összeállított képkompozícióit.

Reisenbüchler klasszikus zenékre épülő kollázsanimációs filmnyelve a nézőt intellektuálisan és érzelmileg is mozgósítani kívánó, radikálisan baloldali indíttatású, a nyelvi korlátokat felülíró eisensteini montázselvre épül. Továbbá az ötvenes, hatvanas évek pop-art montázselvén alapuló, szatirikus hangvételű papírkivágásos kollázsanimációkkal is rokonítható (vö. a lengyel Jan Lenica és Walerian Borowczyk, az amerikai Stan VanDerBeek és Frank Mouris, valamint a magyar Kovásznai György hatvanas években készített kollázsanimációi).

Hol a helye a (magyar) filmtörténetben?

Reisenbüchler Sándor kívülről érkezett a magyar animációs filmbe. A Színház- és Filmművészeti Főiskolán Herskó János kísérleti dokumentumfilmes osztályában végzett. Az animáció hagyományos eszköztárával szakító, dokumentumhatást kiváltó kollázsfilmjei a korai filmavantgárd plakátszerű indíttatását tükrözik, és a költői dokumentumfilmes hagyományokhoz állnak közel (Egy portré századunkból, 1965; Barbárok ideje, 1970; Holdmese – Ugrás a lehetetlenbe, 1975; Pánik, 1979; Ecotopia, 1995; A fény pillanata, 2002). A még a Balázs Béla Stúdió égisze alatt készített Egy portré századunkból című, önéletrajzi alapokon nyugvó elsőfilmjében az 50-es évek ellentmondásai tematizálódtak.

Későbbi, kiáltványszerű, drámai megfogalmazású allegóriái az esszéfilmek műfajával is rokoníthatók, hiszen olyan témákat feszegetnek, mint a fogyasztói társadalom és a technológiai haladás kritikája (Barbárok ideje), az emberiség kulturális javainak értelmetlen pusztítása (Az 1812-es év), a történelem- és a természettudomány kánonjainak újragondolása a sci-fi jegyében (Holdmese), a természet embertelen leigázása az emberi civilizáció nevében (Pánik).

Az 1812-es év 1973-ban a Cannes-i Filmfesztivál rövidfilmes kategóriájában különdíjat kapott.


Erre figyelj!


A filmben ábrázolt katartikus erejű, kozmikus volumenű szituációk az aprólékos precizitással összeálló „képsor-koncentrációk” dinamikus montázsában jelennek meg. A rendező a tradicionális orosz paraszti és ortodox egyházi kultúrát ikonképekből álló kollázsokban jelenítette meg, míg az orosz földre benyomuló napóleoni hadsereget olasz reneszánsz festményekből állította össze.

A rendező

Reisenbüchler Sándor (forrás: MNF)

Tudtad?

Henrik Irén, a film operatőre dolgozott Dargay Attilával és Ternovszky Bélával is, azonban pályája művészi csúcsát ez a film jelentette.

Orosz Anna Ida

Ez a weboldal sütiket használ

Sütiket használunk a tartalmak személyre szabásához, közösségi funkciók biztosításához, valamint weboldalforgalmunk elemzéséhez. Ezenkívül közösségi média és elemező partnereinkkel megosztjuk az Ön weboldalhasználatra vonatkozó adatait, akik kombinálhatják az adatokat más olyan adatokkal, amelyeket Ön adott meg számukra vagy az Ön által használt más szolgáltatásokból gyűjtöttek. A weboldalon való böngészés folytatásával Ön hozzájárul a sütik használatához. Cookie adatkezelési tájékoztatónkat itt találhatja meg.

Megértettem