Miről szól?

A sajátos portréfilm főszereplője egy 18 éves leányanya, aki férjét elhagyva hazaszökik.

Mitől különleges?

Az Anyaság hivatalos szinopszisa szerint „egy árvíz sújtotta falu újjáépítésekor súlyos feszültséget idéz elő az, hogy az ott élő 22 cigány családot nem akarja visszafogadni a magyar közösség. Ezen keresztül nyújt képet a film a cigányok társadalmi és családi kapcsolatairól.”

Grunwalsky Ferenc filmjéről valójában csak annyi jelenthető ki biztonsággal, hogy helyszíne egy szegényes falusi környezet, főszereplője pedig egy fiatal, szeplős, szőke lány, akinek egy hete született meg a második gyereke. A filmben sem a származására, sem egy esetleges etnikai konfliktusra nem történik utalás, de még az sem derül ki, hogyan hívják a főszereplőt.

Nemcsak a szinopszis félrevezető, a dokumentumfilmes címke is. Grunwalsky a forma érvényességére is rákérdez, amikor a holt időt, a nem történést próbálja megragadni.

Amikor a rendező riporteri minőségében megszólal, nem a szokásos kérdéseket teszi fel. Először arra kíváncsi, mi az első dolog, amire emlékszik a lány, majd megkéri, hogy mesélje el az egyik álmát. Amikor alanya ebben nem partner, egy kihallgatótiszt határozottságával kezdi faggatni a szülés körülményeiről. A néző figyelmét ezzel akarva-akaratlanul az interjúszituáció kimódoltságára hívja fel.

Mivel a narráció és a történetmesélés többi, megszokott eszköze is hiányzik, a nézőnek magának kell az értelmező munkát elvégeznie. Miért pásztázza a kamera közel tíz percen át az udvaron játszó gyerekeket és kutyákat? Az idő folyásának lassúságát illusztrálja, vagy azt a közeget akarja jobban, érzékibben megismertetni a nézővel, ami a nő világát meghatározza?

Hogyan készült?

A Balázs Béla Stúdió második generációjához tartozó alkotók (mások mellett Grunwalsky, Bódy Gábor, Magyar Dezső) az 1969-es Szociológiai filmcsoport! című kiáltványukban a szociológiai szempontokat érvényesítő filmkészítést szorgalmazták, és az Anyaság is ennek a gondolatnak a jegyében született meg. A választott stílust a rendező azzal indokolta, hogy főszereplőjében olyan „belső tartalék, érzékenység, tehetség” van, amelyet a saját szavaival nem tud kifejezni. A lényét csak a kamera ragadhatja meg, amihez a hallgatása is hozzátartozik.

Hol a helye a (magyar) filmtörténetben?

Az Anyaság különlegeségét az adja, hogy a Budapesti Iskola irányzata által képviselt történetközpontúbb
cinéma verité helyett inkább a cinema direct módszerét követi. Az úgy nevezett megfigyelő film a kép fetisizálására, a tér- és időegység megőrzésére építve a valóságosság és a jelenidejűség élményét adja a nézőnek, aki szabadon értelmezheti a látottakat. Grunwalsky alkotása a mozgalom szinte minden kritériumának megfelel.

Egy emlékezetes jelenet

A rendező megkéri a lányt, mesélje el, hogyan hagyta ott a férjét, és tért haza az édesanyjához. Majd újra és újra elmesélteti vele. A lány szenvtelenül sorolja annak a bizonyos napnak történéseit, szinte ugyanazokkal a mondatokkal. A kamera közben ráközelít az arcára, a szemére, hazugságvizsgálóként fürkészi a tekintetét. Minél többször ismétlődnek a szavak, annál jobban vesztik el jelentésüket, és a végén már nem az számít, mit mond a lány („boldogok voltunk”), hanem az, hogyan mondja (a meggyőződés legapróbb jele nélkül.)

A rendező

Grunwalsky Ferenc (forrás: NFI)
Adatlapja a Filmkeresőn

Szórólap

(forrás: NFI)