Álombrigád

Jeles András szürrealista szatírája a Kádár-rendszer totális csődjével szembesít. A film formabontó módon ragadja meg a munkások helyzetének keserű abszurditását.

színes magyar játékfilm, 1983, rendező: Jeles András

forgatókönyvíró: Jeles András, dramaturg: Fábry Sándor, operatőr: Kardos Sándor, főszereplők: Rátonyi Róbert, Láng Tibor, Patai István, Bezerédi Zoltán, Dánffy Sándor, 103 perc, felújítás: HD digitálisan felújított

A film adatlapja a Filmkeresőn

Miről szól?

Oláh Gyula (Láng Tibor) brigádvezető egy szovjet darabot szeretne színre vinni a csapatával. A Prémium címet viselő történetben a munkások önként visszafizetik a tévesen kiutalt pénzjutalmakat. Oláh és társai így akarják felhívni a vezetőség figyelmét a rendszer igazságtalanságaira. Az előadás megszervezése azonban nem várt bonyodalmakba ütközik. Az Oláh-brigád történetét mesélő narrátorunk ráadásul időről-időre elkalandozik.

Mitől különleges?

Az Álombrigád szürrealista filmszatíra. Jeles András a Rákosi-korszak hírhedt termelési filmjeit forgatja ki. A sematikus paneleket és jellegzetes vizuális megoldásokat erősen idézőjelezve, szatirikusan használja. A szoborszerűen megmerevedő figurák, a bizarr élőképek a szocialista propaganda ürességét leplezik le. A különféle töredékekből és groteszk epizódokból összeálló tabló kíméletlenül mutat rá a széthulló Kádár-rendszer nyomasztó kilátástalanságára. Az idealizált karakterek helyett valódi munkás hősöket látunk, a történet a szemünk előtt formálódik. Sodródunk velük, mégsem tudjuk meg, színre került-e végül az előadásuk. Jeles András filmjében minden eltorzult, karcos, darabos. A cselekményt váratlan bevágások, oda nem illő betétek, meglepő filmrészletek és álomjelenetek akasztják meg. Az Álombrigád az érzékek szintjén mond keserű ítéletet a szocialista Magyarország hétköznapi valóságáról. Nem konkrét problémákat boncolgat, nem ítélkezik.

A Kádár-rendszer totális katasztrófáját mutatja meg.

Tökéletesen szembement az uralkodó hagyományokkal

Hogyan készült?

A film a rendező Mesteremberek című filmnovellájából készült. Az amatőr szereplők és a neves színészek mellett néhány híresség is felbukkan a vásznon. A narrátor szerepében Rátonyi Róbert látható, a táncdalénekes Vámosi János pedig előadja egyik legnagyobb slágerét.

Hol a helye a (magyar) filmtörténetben?

A nyolcvanas évekre a Kádár-rendszer cenzúrája felpuhult, az Álombrigád mégsem kerülte el a betiltást. Ez volt az utolsó játékfilm, melyet dobozba száműztek. Jeles András merész fogalmazásmódja tökéletesen szembement az uralkodó hagyományokkal. A filmet nem lehetett úgy megvágni vagy kiegészíteni, hogy a merev szocialista kultúrpolitika rábólinthasson.

Az Álombrigád 1989-ben került végül a mozikba, de Jeles András addig is rendezhetett. Az experimentális, minden tekintetben radikális film zavarba hozta és megosztotta a közönséget. A rendező a dokumentarista stílus tudatos lebontásával és az új filmnyelvi utak keresésével a nyolcvanas évek egyik legkülönlegesebb filmjét készítette el.


Egy emlékezetes jelenet

Oláh Gyula egy kis füzetbe jegyzi le a gondolatait. Munkatársai az öltözőben Anonymusnak csúfolják, ami a film narrátorát is eltéríti a tárgytól. A szittyákról kezd mesélni, mire a vad törzs bevágtat az üzemi zuhanyzóba, a határozott takarítónő azonban – a szíve fölé fúródott nyílvesszőre ügyet sem vetve – gyorsan kizavarja őket. A meghökkentő esemény a narrátort is a céltudatosabb elbeszélésre készteti. A formabontó jelenetsor ironikusan keveri a hangzatos szólamokat és a profán hétköznapi valóságot. Jeles András a szocialista realizmus hamis pózait is kíméletlenül kifigurázza.

Olvass tovább!

Mátyás Győző: A munkásosztály… hová is megy? Filmkultúra, 1989/3, 49–57.
Schubert Gusztáv: Az elvarázsolt proletár. Filmvilág, 1989/2, 4–7.
Kovács András Bálint: Vonyakszanak, Beszélgetés Jeles Andrással. Filmvilág, 1988/10, 10-14.

A rendező

Jeles András (forrás: NFI)
Adatlapja a Filmkeresőn

Tudtad?

A film forgatása sem volt zökkenőkmentes. Jeles konfliktusba került Dimény Tiborral, a Társulás Stúdió gyártásvezetőjével. Panaszlevelet is írt a vezetőségnek, melyben azt állította, Dimény úgy viselkedett „mintha a Parlament vörös kókuszszőnyegén a takarító megállítaná a tábornokot a fölfelé haladtában, s a lyukas vödrökről panaszkodna.” (Filmtett)

Plakát

Tervező: Krzysztof Ducki (forrás: NFI)

 

Huber Zoltán

Ez a weboldal sütiket használ

Sütiket használunk a tartalmak személyre szabásához, közösségi funkciók biztosításához, valamint weboldalforgalmunk elemzéséhez. Ezenkívül közösségi média és elemező partnereinkkel megosztjuk az Ön weboldalhasználatra vonatkozó adatait, akik kombinálhatják az adatokat más olyan adatokkal, amelyeket Ön adott meg számukra vagy az Ön által használt más szolgáltatásokból gyűjtöttek. A weboldalon való böngészés folytatásával Ön hozzájárul a sütik használatához. Cookie adatkezelési tájékoztatónkat itt találhatja meg.

Megértettem