Álmodozások kora

Az Oscar-díjas Szabó István első rendezése személyes hangú nemzedéki közérzetfilm.

fekete-fehér magyar játékfilm, 1964, rendező, forgatókönyvíró: Szabó István

operatőr: Vámos Tamás, vágó: Zákonyi Sándor, főszereplők: Bálint András, Béres Ilona, Halázs Judit, Sólyom Katalin, Esztergályos Cecília, 94 perc

A film adatlapja a Filmkeresőn

Felújítás: 2K restaurált

Miről szól?

Jancsi és mérnökként végzett barátai nagy tervekkel vágnak neki az egyetem utáni életnek. Az első pofont akkor kapják, amikor a vállalatnál, ahová felveszik őket, különböző részlegekre kerülnek eltérő fizetésekkel. Eleinte még összejárnak, néha akad egy nagy ötletük, amin elkezdenek közösen dolgozni, de aztán apránként szétmorzsolódik a társaság: van, aki egyre inkább betagozódik a munkahelyi hierarchiába; van, aki megnősül; egyikük pedig leukémiás lesz. Jancsi, jobb híján a szerelembe menekül, és keresi tovább a helyét.

Mitől különleges?

Szabó István pályanyitó filmje – következő két rendezéséhez, az Apához és a Szerelmesfilmhez hasonlóan – önéletrajzi ihletésű személyes történet, amely saját generációjának útkeresését, álmait és vágyait próbálja megragadni. A rendező filmjei közül talán az Álmodozások korán érhető leginkább tetten a francia új hullám hatása.

Ahogy Godard és Truffaut korai remekeiben, úgy Szabónál sem a klasszikus cselekményvezetés a fontos.

A szabadon mozgó kézikamera intim közelségbe hozza a szereplőket, világmegváltó beszélgetéseiket és banális veszekedéseiket egyaránt rögzíti, és ez a csapongó stílus egyben a fiatalok hangulatát is leképezi. A rendező a narrátor szerepét is idézőjelezi: látszólag Jancsi, vagyis az őt alakító Bálint András kommentálja a látottakat, ezt azonban harmadik személyben teszi, mintha a főhős bölcsebb, tapasztaltabb énjének értelmezését hallanánk. Kép és hang kontrasztjával máshol is eljátszik Szabó, a szereplők beszélgetései alatt gyakran villannak fel a mondandójukat ellenpontozó vagy nyomatékosító filmhíradórészletek, ahogy a szerelmesek évődésébe is szinte észrevétlenül szűrődnek be a fajsúlyos pillanatok – mint amikor elejtett mondatokból derül ki, hogy egyikük apja Auschwitzt, a másiké a Don-kanyart járta meg. A hatalomhoz, az uralkodó ideológiához való viszony, ami később a rendező kedvenc témája lesz, ugyanígy a háttérben sejlik csak fel, többek közt a „Te kommunista vagy? Nem, én mérnök vagyok”-párbeszédben.

Intim közelségbe hozza a szereplőket

Hogyan készült?

Szabó mindössze 25 éves volt, amikor megrendezhette első filmjét, miután Herskó János rendező közbenjárására átkerült a Híradó- és Dokumentumfilm Stúdióból a Hunnia Filmstúdióba, ahol saját forgatókönyvéből dolgozhatott. A forgatást hosszas szereplőválogatás előzte meg, így talált rá az akkor még főiskolás, 21 éves Bálint Andrásra, aki később öt filmen át alakította az alteregóját. Sok amatőr színész is szerepelt a filmben, az epizodisták egy része a rendező ismerősei közül került ki. A film könnyed, játékos stílusa ellenére Szabó minden jelenetet elpróbáltatott a helyszínen, és volt olyan snitt, amit több tucatszor is felvettek.

Hol a helye a (magyar) filmtörténetben?

Az Apával és a Szerelmesfilmmel együtt trilógiaként is nézhető Álmodozások kora a magyar új hullám egyik megkerülhetetlen nemzedéki közérzetfilmje. Pontosan megragadja azokat a dilemmákat, amelyek Szabót és kortársait foglalkoztatták, de a felnőtté válással, a vágyak és az illúziók felszámolásával kapcsolatos kérdésfelvetései egy mai fiatal számára is ugyanolyan érvényesek. Szabó a Locarnói Nemzetközi Filmfesztiválon megkapta a legjobb rendezőnek járó Ezüst Leopárdot.


Egy emlékezetes jelenet

Az elektromérnök Jancsi felhívja lakására első komolyabb barátnőjét, a korcsolyázó Gabit (Halász Judit), és megmutatja neki a saját készítésű világrádióját, amely képes egyszerre négy különböző adót is befogni. A jelenet egyfelől szimbolizálja a világra nyitott fiatalok előtt álló választási lehetőségeket (az emigráció távoli gondolatként többször is előkerül a filmben), de Szabó több filmes utalást is elrejtett benne. Két, számára fontos alkotást, Truffaut Négyszáz csapását és Herskó János Párbeszédét korábban képileg idézi meg, itt pedig a londoni, párizsi, római és prágai adókból sugárzott szövegek és zenék Hitchcock Madarakjáról, Truffaut Jules és Jimjéről, Fellini 8 és ½-jéről és Wajda Hamu és gyémántjáról szólnak.

Olvass tovább!

Soós Tamás: OK, communist boomer! Filmtett, 2020.06.13.
Fazekas Eszter - Pintér Judit: Miénk a világ? – A "próbaidő" pillanata Szabó István Álmodozások kora című filmjében. Filmkultúra, 1988/6, 39-51
Halász Tamás: Álmodozások kora: A kép kinyílik, a magányos „hős” hirtelen egy lesz a sok közül. Filmtett, 2003
Révész Sándor: Álmodozások kora, Interjú Szabó Istvánnal. Beszélő, 1997/6, 99-100.

A rendező

Szabó István és Vámos Tamás 1964-ben, az Álmodozások kora forgatásán (forrás: MTI Fotó: Friedmann Endre)
Szabó István adatlapja a Filmkeresőn

Tudtad?

Szabó István példaképére, François Truffaut-ra történő utalásként helyezte el a filmben a Négyszáz csapás és a Jules és Jim című filmek moziplakátjait.

Plakát

Tervező: Ernyei Sándor (forrás: MNF)

Baski Sándor

Ez a weboldal sütiket használ

Sütiket használunk a tartalmak személyre szabásához, közösségi funkciók biztosításához, valamint weboldalforgalmunk elemzéséhez. Ezenkívül közösségi média és elemező partnereinkkel megosztjuk az Ön weboldalhasználatra vonatkozó adatait, akik kombinálhatják az adatokat más olyan adatokkal, amelyeket Ön adott meg számukra vagy az Ön által használt más szolgáltatásokból gyűjtöttek. A weboldalon való böngészés folytatásával Ön hozzájárul a sütik használatához. Cookie adatkezelési tájékoztatónkat itt találhatja meg.

Megértettem