Miről szól?

Peti kitűnő bizonyítványt visz haza, ezért az édesanyja elengedi a húgával az állatkertbe és a vidámparkba. A lelkes úttörők kipróbálják a hullámvasutat, és végignézik a szórakoztató látványosságokat, amelyek háromdimenziós képeken tárulnak a nézők elé.

Mitől különleges?

Bodrossy Félix és Győrffy József az ötvenes évek idealizáló szocialista realista stílusában fényképezte, és a két úttörő állatkerti látogatását alibinek használta arra, hogy felvonultassa a legkülönfélébb térhatású attrakciókat. A kortárs hollywoodi 3D-filmekhez hasonlóan azokra a látványosságokra helyezte a hangsúlyt, amelyeknél a néző úgy érzi, felé közelít egy tárgy a filmből. A locsolóslag, a hintázó kislány vagy a szembejövő vízi-hullámvasút elől ösztönösen félrehajoltak a nézők, akik a korabeli beszámolók szerint „megdöbbentően érdekesnek” találták a térhatású filmet.

Hogyan készült?

Bodrossy Félix operatőr-feltaláló számos találmánnyal gazdagította a magyar filmet. Kiskora óta kísérletezett a filmmel, érettségi után egy filmlaborban helyezkedett el, később operatőr lett, a második világháború után a híradó- és filmgyárhoz került. Az akkor plasztikusnak hívott 3D-s filmet a saját lakásán kezdte el kikísérletezni, ahol többek közt egy borotválkozó tükör segítségével érte el a térhatást. Egy korabeli interjú szerint ezután hívta el lakására a népművelési minisztérium és a filmgyárak vezetőit, akik a sikeres 3D-vetítést látva finanszírozták Bodrossy további kísérleteit.

Az akkor barátinak számító Szovjetunióban már a negyvenes évek eleje óta forgattak térhatású filmeket, amelyeket a megfelelő szögből 3D-szemüveg nélkül is lehetett nézni, mert különleges, üvegprizmás rácsozatú vászonra vetítették. Ez a technika – a 70 mm-es filmmel párosítva – túlságosan költséges volt a magyar filmgyártás számára, ezért Bodrossy egy olcsóbb változatot fejlesztett ki Barabás Miklós mérnök segítségével. A vívmány abban rejlett, hogy nem kellett speciális kamera és vetítőgép a térhatás eléréséhez, mert Bodrossy a hagyományos kamerát alakította át úgy, hogy két pluszlencsét illesztett a beszerelt optika elé. Tulajdonképpen az emberi látást modellálta, amikor a két lencse közül a baloldali a bal, a jobboldali a jobb szemünk által észlelt képet fényképezte, amit a moziban egymás alá vetítettek. Bodrossy a moziszékek háttámlájára egy téglalap alakú keretbe két üveglapot, ún. polárszűrőt vagy polarizáló ablakot helyezett, aminek a bal tükre a bal szemmel, a jobboldali pedig a jobb szemmel észlelt képet engedte át, így a néző térhatásúként észlelte az egymás alatt lévő képeket.

A nézők polár üvegen keresztül figyelik a plasztikus filmet a frissen megnyílt Toldi moziban (forrás: MTI Fotó/Magyar Fotó: Pap Jenő)

Az Állatkerti séta megtekintése után még arról panaszkodtak a nézők, hogy fárasztó volt megnézni a mindössze negyedórás kisfilmet, mert a térmélység jelenetenként változott. Ezután Bodrossy további kisfilmekben tökéletesítette a plasztikus filmet (Artistavizsga, 1952, Téli rege, 1953). Azt is elérte, hogy 1952 nyarától térhatású mozivá alakítsák át a Toldit, amely kizárólag 3D-s filmeket vetített. Az operatőr a térhatású hangrendszer kialakításán is dolgozott, és azt vizionálta, hogy tíz év múlva már a film illatait is érezni fogjuk a moziban. Eleinte hatalmas érdeklődés övezte az új filmattrakciót, de Bodrossyék nem kaptak megfelelő pénzügyi támogatást ahhoz, hogy kielégítsék a friss műsorra vágyó közönség igényeit. Hiába igyekeztek kiszolgálni a hatalmat is azzal, hogy az egyik kisfilmet a május elsejei felvonulásról és a Rákosit ünneplő tömegről forgatták, a politika egy idő után elzárta a pénzcsapot. Bodrossyék nem tudtak több 3D-filmet forgatni, és 1954-ben bezárták a Toldit, a világ második 3D-s moziját.

Hol a helye a (magyar) filmtörténetben?

Az ötvenes években a magyar film élen járt a térhatású film kifejlesztésében. Amerikában 1953-ban mutatták be az első nagyköltségvetésű 3D-filmet, amit szintén egy magyar rendező, az országot a második világháború kitörésekor elhagyó Tóth Endre (André de Tóth) készített. Bodrossy plasztikus filmje iránt az egész világról érdeklődtek, módszere ugyanis rendkívül költséghatékony volt: a kommunista gazdaság pénzügyi helyzetéből fakadó olcsóság a kapitalista filmpiacon előnnyé vált volna, de a politikai vezetés nem akarta eladni nyugatra a 3D-s vívmányt, mert a hidegháború technikai versengése a filmre is kiterjedt. Hollywoodban végül Bodrossy megoldásához nagyon hasonló 3D-s technika terjedt el; nem véletlen, hogy az amerikai szakirodalom „a 3D keresztapjaként” tiszteli a magyar operatőrt.

Egy emlékezetes jelenet

Az Állatkerti séta legnépszerűbb jelenete az volt, amelyben majmokat látunk enni és játszani. A jelenet érzelmi alapon működik: az emberek aranyosnak találják a majmokat. Az Állatkerti séta így előrevetítette a 3D-filmek gyakori hiányosságait: a puszta attrakció nem elég, a látványos technika mellett jó sztorira vagy erős érzelmi magra is szükség van.

A rendező

Győrfi József, Bodrossy Félix és Schiller Imre térhatású felvételt készít 1952-ben (MTI Fotó/Magyar Fotó: Maár Mariann)