...

Állatkerti séta

Az első 3D-s magyar film, amely a legsötétebb Rákosi-korszakban is a filmtechnikai fejlesztések élvonalába repítette a magyar filmgyártást.

színes magyar ismeretterjesztő film, 1951, rendező, forgatókönyvíró, vágó: Bodrossy Félix, Győrffy József

operatőr: Bodrossy Félix, zeneszerző: Vincze Ottó, hangmérnök: Preisz Kálmán, 13 perc

Miről szól?

Peti kitűnő bizonyítványt visz haza, ezért az édesanyja elengedi a húgával az állatkertbe és a vidámparkba. A lelkes úttörők kipróbálják a hullámvasutat, és végignézik a szórakoztató látványosságokat, amelyek háromdimenziós képeken tárulnak a nézők elé.

Mitől különleges?

Az Állatkerti séta az első 3D-s magyar film.

Bodrossy Félix és Győrffy József az ötvenes évek idealizáló szocialista realista stílusában fényképezte, és a két úttörő állatkerti látogatását alibinek használta arra, hogy felvonultassa a legkülönfélébb térhatású attrakciókat. A kortárs hollywoodi 3D-filmekhez hasonlóan azokra a látványosságokra helyezte a hangsúlyt, amelyeknél a néző úgy érzi, felé közelít egy tárgy a filmből. A locsolóslag, a hintázó kislány vagy a szembejövő vízi-hullámvasút elől ösztönösen félrehajoltak a nézők, akik a korabeli beszámolók szerint „megdöbbentően érdekesnek” találták a térhatású filmet.

Hogyan készült?

Bodrossy Félix operatőr-feltaláló számos találmánnyal gazdagította a magyar filmet. Kiskora óta kísérletezett a filmmel, érettségi után egy filmlaborban helyezkedett el, később operatőr lett, a második világháború után a híradó- és filmgyárhoz került. Az akkor plasztikusnak hívott 3D-s filmet a saját lakásán kezdte el kikísérletezni, ahol többek közt egy borotválkozó tükör segítségével érte el a térhatást. Egy korabeli interjú szerint ezután hívta el lakására a népművelési minisztérium és a filmgyárak vezetőit, akik a sikeres 3D-vetítést látva finanszírozták Bodrossy további kísérleteit.

Az akkor barátinak számító Szovjetunióban már a negyvenes évek eleje óta forgattak térhatású filmeket, amelyeket a megfelelő szögből 3D-szemüveg nélkül is lehetett nézni, mert különleges, üvegprizmás rácsozatú vászonra vetítették. Ez a technika – a 70 mm-es filmmel párosítva – túlságosan költséges volt a magyar filmgyártás számára, ezért Bodrossy egy olcsóbb változatot fejlesztett ki Barabás Miklós mérnök segítségével. A vívmány abban rejlett, hogy nem kellett speciális kamera és vetítőgép a térhatás eléréséhez, mert Bodrossy a hagyományos kamerát alakította át úgy, hogy két pluszlencsét illesztett a beszerelt optika elé. Tulajdonképpen az emberi látást modellálta, amikor a két lencse közül a baloldali a bal, a jobboldali a jobb szemünk által észlelt képet fényképezte, amit a moziban egymás alá vetítettek. Bodrossy a moziszékek háttámlájára egy téglalap alakú keretbe két üveglapot, ún. polárszűrőt vagy polarizáló ablakot helyezett, aminek a bal tükre a bal szemmel, a jobboldali pedig a jobb szemmel észlelt képet engedte át, így a néző térhatásúként észlelte az egymás alatt lévő képeket.

Az Állatkerti séta megtekintése után még arról panaszkodtak a nézők, hogy fárasztó volt megnézni a mindössze negyedórás kisfilmet, mert a térmélység jelenetenként változott. Ezután Bodrossy további kisfilmekben tökéletesítette a plasztikus filmet (Artistavizsga, 1952, Téli rege, 1953). Azt is elérte, hogy 1952 nyarától térhatású mozivá alakítsák át a Toldit, amely kizárólag 3D-s filmeket vetített. Az operatőr a térhatású hangrendszer kialakításán is dolgozott, és azt vizionálta, hogy tíz év múlva már a film illatait is érezni fogjuk a moziban. Eleinte hatalmas érdeklődés övezte az új filmattrakciót, de Bodrossyék nem kaptak megfelelő pénzügyi támogatást ahhoz, hogy kielégítsék a friss műsorra vágyó közönség igényeit. Hiába igyekeztek kiszolgálni a hatalmat is azzal, hogy az egyik kisfilmet a május elsejei felvonulásról és a Rákosit ünneplő tömegről forgatták, a politika egy idő után elzárta a pénzcsapot. Bodrossyék nem tudtak több 3D-filmet forgatni, és 1954-ben bezárták a Toldit, a világ második 3D-s moziját.

Hol a helye a (magyar) filmtörténetben?

Az ötvenes években a magyar film élen járt a térhatású film kifejlesztésében. Amerikában 1953-ban mutatták be az első nagyköltségvetésű 3D-filmet, amit szintén egy magyar rendező, az országot a második világháború kitörésekor elhagyó Tóth Endre (André de Tóth) készített. Bodrossy plasztikus filmje iránt az egész világról érdeklődtek, módszere ugyanis rendkívül költséghatékony volt: a kommunista gazdaság pénzügyi helyzetéből fakadó olcsóság a kapitalista filmpiacon előnnyé vált volna, de a politikai vezetés nem akarta eladni nyugatra a 3D-s vívmányt, mert a hidegháború technikai versengése a filmre is kiterjedt. Hollywoodban végül Bodrossy megoldásához nagyon hasonló 3D-s technika terjedt el; nem véletlen, hogy az amerikai szakirodalom „a 3D keresztapjaként” tiszteli a magyar operatőrt.


Egy emlékezetes jelenet

Az Állatkerti séta legnépszerűbb jelenete az volt, amelyben majmokat látunk enni és játszani. A jelenet érzelmi alapon működik: az emberek aranyosnak találják a majmokat. Az Állatkerti séta így előrevetítette a 3D-filmek gyakori hiányosságait: a puszta attrakció nem elég, a látványos technika mellett jó sztorira vagy erős érzelmi magra is szükség van.

A rendező

Győrfi József, Bodrossy Félix és Schiller Imre 1952-ben (MTI Fotó/Magyar Fotó: Maár Mariann)

 

Soós Tamás

Ez a weboldal sütiket használ

Sütiket használunk a tartalmak személyre szabásához, közösségi funkciók biztosításához, valamint weboldalforgalmunk elemzéséhez. Ezenkívül közösségi média és elemező partnereinkkel megosztjuk az Ön weboldalhasználatra vonatkozó adatait, akik kombinálhatják az adatokat más olyan adatokkal, amelyeket Ön adott meg számukra vagy az Ön által használt más szolgáltatásokból gyűjtöttek. A weboldalon való böngészés folytatásával Ön hozzájárul a sütik használatához. Cookie adatkezelési tájékoztatónkat itt találhatja meg.

Megértettem