Miről szól?

A film az emberiség létezésének alapkérdéseivel, a születés és a halál, a teremtés és az elmúlás, az emberi élet drámájának eredőjével foglalkozik. A film latin címe is erre utal: az ‘ab ovo’ – ókori mitológiai értelme szerint – ‘a tojástól kezdve’, átvitt értelemben: ‘eleve, eredendően’. Az etűdjellegű film tobzódik az archetipikus, metaforikus képekben és a mitikus jelképiségben. Olyan bibliai axiómákat és ókori bölcsességeket ábrázol, mint „porból vagyunk, porrá leszünk”, vagy „ember embernek a farkasa”.

Miért különleges?

A film Cakó Ferenc életművének egyik legelismertebb darabja, amelyben (a bábanimáció mellett)

Hogyan készült?

Az Ab ovóban a pergő homok síkfelületű és térbeli megformálhatósága is érvényesül. A film első felében az alulról megvilágítható üvegfelületen lévő homokrajzokat a trükk-kamera felülről rögzíti. A megvilágítás hatására a homokkristályok a borostyánszín különböző árnyalatait mutatják a homokréteg vastagságától függően. Az alkotó kézzel, ecsettel, bottal, tűvel rajzolta a homokfelületre a grafikus jellegű, gyakran egészen naturálisra formált figuráit. A sűrű képi metamorfózisokra épülő virtuóz mozgássorok fázisról-fázisra készültek, és túlnyomó részük improvizatív módon, az üveglapon született meg. A film második felében, a homokból kiemelkedő férfi megjelenésével az egymást tipró lábnyomok és a férfialak durva homokba taposásakor az anyag plasztikus jellege dominál (a bábfigura speciális gumiból készült, amelynek felületét homokkal beszórták).

Cakó Ferenc a homok mellett más pergőszemcsés anyagokkal (pl. kávézacc, só, liszt, cukor, gipsz) is kísérletezett, ám ezeknek a szerves anyagoknak az állaga túlságosan tapadósnak bizonyult. Egyedül a homokkristályok egymástól elváló szemcséit találta alkalmasnak a könnyed, lágy, tisztán grafikus vonalvezetésre. (Érdekes technikatörténeti adalék, hogy Varga Csaba Weöres Sándor Tizenegyedik szimfóniája ihlette Változások–változatok című 1977-es félplasztikus filmjében mosóporba rajzolta az elegáns, absztrakt, mandalaszerű formákat.)

Hol a helye a (magyar) filmtörténetben?

Cakó Ferenc a budapesti Képzőművészeti Főiskola grafika szakán diplomázott, filmes pályáját stop-motion felvételű amatőrfilmekkel kezdte (Petőfi, 1973, festményanimáció; Ókulária, 1974, tárgyanimáció). A Pannónia bábműterméhez hivatalosan 1973-ban csatlakozott, mestere Foky Ottó volt. Cakó a plasztikus és a félplasztikus jellegű stop-motion technikák alkalmazásában élen járt. Gyurmatechnikájú rövidfilmjei (Autótortúra, 1982; A róka és a holló, 2003) és sorozatai (Sebaj Tóbiás, 1983–84; Zénó, 1985) burleszkfilmek, amelyekben a humor forrása a figurák képlékenysége, állandó átalakulása.

Az Ab ovo (a latin címek alapján is) az Ad astra és a síkban megjelenő szénporrajzot és térbeli agyagplasztikát keverő Ad rem című filmekkel állítható trilógiába. A kilencvenes években készített filmjei közül homokanimációs technikával készült a Hamu című, Berlinben Arany Medve-díjjal kitüntetett rövidfilmje. A homok dala (1995) című élőfelvételű film teljes egészében, a Kövek című rövidfilm pedig részben a homokrajzok készítését is megjeleníti, amely Cakó Ferencnek a nagyközönség körében is rendkívül népszerű, gyakran élő zenei kísérettel előadott homokperformanszainak kuriózumát adják. A kamera felülről mutatja a közönség számára vászonra kivetített üvegasztalt. A rajzoló–rendező az alulról megvilágított üveglapot festővászonként kezeli, amelyre kézzel szórja fel a homokot, majd az ujjaival megrajzolja és átalakítja a képeket.

Erre figyelj!

A sík üveglapon a homokba rajzolt és a homokból kirajzolódó formák kockáról kockára felvétele mellett a drámai jelenetek csúcspontján az animált mozgás átvált élő felvételre. Az elementáris hatásra törekvő jelenetben az animátor a markában lévő anyagot az üveglapon lévő homokrajzra csapja, ami a durva behatás következtében teljesen elmosódik, szemcséire hullik.

A rendező

Így készül a homokanimáció – Cakó Ferenc Carmina Burana előadása 2011-ben (MTI Fotó: Szigetváry Zsolt)