...

A Videoton-sztori I–III.

A rendszerváltás árnyékos oldala a székesfehérvári Videoton-gyár példáján keresztül. Schiffer Pál, mint mindig, a legkiszolgáltatottabbakat állítja a középpontba.

színes magyar dokumentumfilm, 1993, rendező: Schiffer Pál

operatőr: Andor Tamás, Bélafalvy Balázs, Gózon Francisco, Halász Gábor, Lajos Tamás, 138+60 perc

Miről szól?

1991-ben, nem sokkal karácsony előtt csoportos leépítésre került sor a székesfehérvári Videoton gyárban. A nagyvállalat korábban a szocialista gazdaság egyik sikeres mintaüzeme volt, de a rendszerváltás környékén válságba jutott, ami veszélybe sodorta többezer dolgozó megélhetését. A dokumentumfilm-trilógia azoknak a munkásoknak a sorsát követi, akik keményen ledolgozott, hosszú évtizedek után most jövőkép nélkül kerültek utcára. A Videoton-sztori (1993) című első rész az elbocsátás folyamatát mutatja be, az Elektra Kft., avagy: Bevezetés a kapitalizmus politikai gazdaságtanába (1995) néhány műszerészt követ, akik saját céget alapítva próbálnak alkalmazkodni az új piaci viszonyokhoz, a Törésvonalak (1997) pedig a többieket, akiknek még ennyi lehetőségük sincsen.

Mitől különleges?

A Videoton-sztori a rendszerváltás gazdasági átalakulásának veszteseit bemutató értékes kordokumentum. Kuriózum abból a szempontból, hogy

az alkotóknak sikerült olyan érzékeny helyzeteket, munkaügyi döntéseket és gazdasági manővereket dokumentálni, amire ma már valószínűleg nem kapnának engedélyt.

Egy rövid, de nagy változásokat hozó korszak fontos és hiteles lenyomata; ehhez fogható vállalkozás alig született.

Hogyan készült?

Schiffer Pál rendező és alkotótársai a film készítése során kitartóan, hosszú időn át követték a szereplőket. A Videoton-sztorit 1991–1992-ben forgatták, majd további öt éven keresztül vettek fel anyagokat a következő részekhez. A videotechnika az 1990-es évek elején már lehetővé tette, hogy ne kelljen a filmhez hasonlóan spórolni a nyersanyaggal, így a végső változat megszerkesztéséhez bőséges tartalom állt rendelkezésre. Schiffer az eredeti terv szerint salgótarjáni munkásokról készített volna filmet, amikor azonban Köllő János közgazdásztól értesült arról, mi készül a székesfehérvári Videotonban, inkább helyszínt változtatott.

A Videoton 17 üzeméből háromban forgattak és 120 emberrel készítettek interjút, akik közül végül nagyjából 15 alany maradt a filmben. Schiffert saját elmondása szerint elsősorban a privatizáció folyamata izgatta: hogyan érinti az egyszerű munkást, ha összeomlik körülötte a szocialista rendszer piaca. 

Hol a helye a (magyar) filmtörténetben?

A film a szociográfiai igényű, sokszereplős és hosszú időn át tartó követéssel dolgozó dokumentumfilmek közé tartozik. A rendszerváltás körül zajló folyamatokat időrendben, 1991 és 1997 között kíséri figyelemmel, így az ebben az időszakban születő és a múltra visszatekintő történelmi dokumentumfilmek mellett ez már a jelen fontos krónikája. Schiffer Pál egész életművében a legkiszolgáltatottabb rétegekkel, a romákkal, a szegényekkel, az esélytelenül élőkkel foglalkozott. Ez a film azért különösen érdekes, mert azt a folyamatot mutatja be, ahogy egy biztos jövőképpel rendelkező csoport fokozatosan elveszti a lába alól a talajt, a társadalom perifériájára kerül. Az egyéni tragédiák mögött kirajzolódik az egész korszak képe, vagyis az a nem mindig és mindenki számára előnyökkel járó átalakulás, amely a rendszerváltást követő éveket jellemezte.

Egy emlékezetes jelenet

A Videoton üzemében felolvassák, kiknek a munkájára nincs szükség a jövőben. A kamera végighalad az üzem munkaállomásai között, miközben a dolgozók neveinek végtelen sora hallatszik. A vezetők azt kérik a dolgozóktól, hogy írják alá a közös megegyezésen alapuló elbocsátást. A munkásoknak néhány perc alatt kell eldönteniük, hogy elfogadják-e ezt a lehetőséget, ezért végkielégítés reményében beleegyeznek. A filmesek jelen vannak az elbocsátásnál, majd egyenként kérdezik az érintetteket arról, hogyan élik meg a helyzetet.

Az interjúalanyokat érezhetően sokkolja a hír, csak bizonytalan terveik vannak a jövőre nézve, sokan több évtized után, családfenntartóként kerülnek az utcára. Ahogy az egyik nyilatkozó mondja, ők a szocializmusban nőttek fel, nem ismernek más rendszert és nem tudják, hogyan kellene érvényesülni az új körülmények között. Schiffer Pál ekkor már jó ideje követi az eseményeket, empatikusan viszonyul a munkásokhoz, ezért azok őszintén és nyíltan beszélnek vele. Talán ez az egyetlen alkalom, hogy valaki az érzelmeikről és a véleményükről kérdezi őket, így legalább nyilvánosságot kapnak – ha segítséget nem is.

Olvass tovább!

Tar Sándor: Senki gyermekei. Videoton-sztorik. Filmvilág, 1998/11, 4-5.

A rendező

Schiffer Pál (forrás: MNF)
Adatlapja a Filmkeresőn

Tudtad?

A gazdaság működésképtelenségét az is mutatta, hogy amikor a II. részben szereplő kis cég, az Elektra Kft. fejlődésnek indult, azért kellett megválniuk hat alkalmazottól, mert túl jól és gyorsan dolgoztak. A megrendelés teljesítését el kellett húzniuk, hogy kitartson a munka addig, míg újabbat tudnak szerezni.

Barkóczi Janka

Ez a weboldal sütiket használ

Sütiket használunk a tartalmak személyre szabásához, közösségi funkciók biztosításához, valamint weboldalforgalmunk elemzéséhez. Ezenkívül közösségi média és elemező partnereinkkel megosztjuk az Ön weboldalhasználatra vonatkozó adatait, akik kombinálhatják az adatokat más olyan adatokkal, amelyeket Ön adott meg számukra vagy az Ön által használt más szolgáltatásokból gyűjtöttek. A weboldalon való böngészés folytatásával Ön hozzájárul a sütik használatához. Cookie adatkezelési tájékoztatónkat itt találhatja meg.

Megértettem