...

A telhetetlen méhecske

A modernizált méhkaptárba helyezett tanmese főhőse az uniformizált méhkollektíva renitens tagja, aki nem tud megálljt parancsolni falánkságának.

színes magyar animációs film, 1958, rendező: Macskássy Gyula

forgatókönyvíró: Macskássy Gyula, operatőr: Cseh András, Király Erzsi, vágó: Czipauer János, zeneszerző: Ilosvai Gusztáv, hangmérnök: Császár Miklós, 16 perc

Miről szól?

A tanító jellegű mesefilm címszereplője, a méhkaptár legfiatalabb nemzedékének egyik tagja jellemhibája miatt nem képes a társadalmi együttélés alapvető szabályaihoz igazodni, ugyanis születésétől fogva rendkívül falánk. Telhetetlensége olyannyira eluralkodik rajta, hogy már nemcsak a rá bízott munkát bojkottálja, hanem saját épségét is veszélyezteti, amikor egy szélhámos darázs orvul ráveszi, hogy neki gyűjtse a virágnektárt, majd a tél közeledtével kiteszi a rászedett méhecske szűrét.

Miért különleges?

A telhetetlen méhecske számos ponton szakít a hagyományos varázsmesék és klasszikus mesefilmek történeteivel és filmnyelvi tálalásával. A történet alaphelyszínéül szolgáló kaptár egy modern technikával felszerelt gyárkomplexum, amely a tömegtermelésre épülő emberi társadalom módjára működik. A korábbi évek párbeszédeket, narrációt alkalmazó animációs filmjeitől eltérően (pl. A kiskakas gyémánt félkrajcárja, 1951; Két bors ökröcske, 1955; Okos lány, 1956; Egér és oroszlán, 1957)

teljesen mellőzi az emberi narrációt, ezek helyét a hangsávon elektronikus hangeffektusok, zajok és zörejek veszik át.

 Begyűrűzött a modern animációs stílus

Hogyan készült?

A telhetetlen méhecske alapötletét az egy évvel korábban a magyar mézet népszerűsítő reklámfilm, a háromperces A természet ajándéka – Magyar méz adta. A Monimpex Külkereskedelmi Vállalat megrendelésére készített, Liszt II. magyar rapszódiájára komponált reklámfilmben a virágméz egy technicizált méhkaptárban készül. (A reklámfilmet német nyelvterületen Honigland Ungarn címmel forgalmazták.) Mindkét film figuratervezője Dargay Attila volt, akit ekkor már a reklámrajzfilmek figuratervezése és animálása mellett (pl. Ház tíz személyzettel – Elektromos háztartás, 1957) számos animációs hirdetés rendezésével is megbízta mestere, Macskássy Gyula (Rómeó és Júlia, 1957; Csodálatos Szimfónia I–II, 1957).

Hol a helye a (magyar) filmtörténetben?

Ahogy a magyar animációs reklám- és mesefilmek formavilágába az ötvenes évek második felében begyűrűzött a modern animációs stílus, amely egyre inkább elszakadt a Disney-féle hiperrealista mozgatástól és a realisztikus térábrázolástól, úgy a filmek témái is a 20. századi technikai civilizációra lettek aktualizálva (vö. Okos lány, 1956; Egér és Oroszlán, 1957; Peti és a gépember, 1961). A telhetetlen méhecskéhez hasonlóan szintén jelenkori környezetbe helyezett, már egyszerűsített formavilágú mesefilm a Macskássy és Várnai György társrendezésében egy évtizeddel később megvalósult Uhuka, aki egész nap a tévét nézte (1968), amely a falánkság helyett a tévéfüggőséget állítja pellengérre. Ám témájukat tekintve A telhetetlen méhecske, valamint az Uhuka… is még az ötvenes évek jellemző filmtípusának, a szabotázsfilmnek egy-egy kései példája, mint amilyen az 1952-ben készült, az MHK-t, azaz a „Munkára, Harcra Kész” mozgalmat is népszerűsítő sematikus állatmese, az Erdei sportverseny, amelyben a lusta vadmalac tunyasága miatt válik sebezhetővé egy közösség.

Egy emlékezetes jelenet

A mesefilm cselekménye egy teljes évet ölel fel: a tél végén kezdődik és a tél beköszöntével ér véget. A negyedórás játékidő alatt az egyes évszakok során a természetben végbemenő változásokat is megfigyelhetjük. 

Ezt is nézd meg!

A rendező

Macskássy Gyula megbeszélést tart A telhetetlen méhecske stábjával a Pannónia Filmstúdióban (1958) (MTI Fotó: Keleti Éva)

Tudtad?

Az animációs film története során a kezdetektől találunk olyan jelentős filmeket, amelyek a rovarvilágban játszódnak: Vlagyiszlav Sztarevics úttörő bábfilmjeinek rovar-preparátumaitól (pl. A filmoperatőr bosszúja/Meszty kinyematograficseszkogo operatora, 1912) kezdve a Fleischer fivérek egész estés animációin át (Bogár úr a városban/Mr. Bug Goes to Town, 1941) a korai CGI-animációkig (Z, a hangya/Ant Z, 1998; Egy bogár élete/ A Bug’s Life, 1999; Tóth Pál: A szentjánosbogarak nemi élete, 2002).

Plakát

(forrás: NFI)

Orosz Anna Ida

Ez a weboldal sütiket használ

Sütiket használunk a tartalmak személyre szabásához, közösségi funkciók biztosításához, valamint weboldalforgalmunk elemzéséhez. Ezenkívül közösségi média és elemező partnereinkkel megosztjuk az Ön weboldalhasználatra vonatkozó adatait, akik kombinálhatják az adatokat más olyan adatokkal, amelyeket Ön adott meg számukra vagy az Ön által használt más szolgáltatásokból gyűjtöttek. A weboldalon való böngészés folytatásával Ön hozzájárul a sütik használatához. Cookie adatkezelési tájékoztatónkat itt találhatja meg.

Megértettem