A telhetetlen méhecske

 

A modernizált méhkaptárba helyezett tanmese főhőse az uniformizált méhkollektíva renitens tagja, aki nem tud megálljt parancsolni falánkságának.

színes magyar animációs film, 1958, rendező: Macskássy Gyula

forgatókönyvíró: Macskássy Gyula, operatőr: Cseh András, Király Erzsi, vágó: Czipauer János, zeneszerző: Ilosvai Gusztáv, hangmérnök: Császár Miklós, 16 perc

A teljes film megtekinthető itt:

Miről szól?

A tanító jellegű mesefilm címszereplője, a méhkaptár legfiatalabb nemzedékének egyik tagja jellemhibája miatt nem képes a társadalmi együttélés alapvető szabályaihoz igazodni, ugyanis születésétől fogva rendkívül falánk. Telhetetlensége olyannyira eluralkodik rajta, hogy már nemcsak a rá bízott munkát bojkottálja, hanem saját épségét is veszélyezteti, amikor egy szélhámos darázs orvul ráveszi, hogy neki gyűjtse a virágnektárt, majd a tél közeledtével kiteszi a rászedett méhecske szűrét.

Miért különleges?

A telhetetlen méhecske számos ponton szakít a hagyományos varázsmesék és klasszikus mesefilmek történeteivel és filmnyelvi tálalásával. A történet alaphelyszínéül szolgáló kaptár egy modern technikával felszerelt gyárkomplexum, amely a tömegtermelésre épülő emberi társadalom módjára működik. A korábbi évek párbeszédeket, narrációt alkalmazó animációs filmjeitől eltérően (pl. A kiskakas gyémánt félkrajcárja, 1951; Két bors ökröcske, 1955; Okos lány, 1956; Egér és oroszlán, 1957)

teljesen mellőzi az emberi narrációt, ezek helyét a hangsávon elektronikus hangeffektusok, zajok és zörejek veszik át.

Begyűrűzött a modern animációs stílus

Hogyan készült?

A telhetetlen méhecske alapötletét az egy évvel korábban a magyar mézet népszerűsítő reklámfilm, a háromperces A természet ajándéka – Magyar méz adta. A Monimpex Külkereskedelmi Vállalat megrendelésére készített, Liszt II. magyar rapszódiájára komponált reklámfilmben a virágméz egy technicizált méhkaptárban készül. (A reklámfilmet német nyelvterületen Honigland Ungarn címmel forgalmazták.) Mindkét film figuratervezője Dargay Attila volt, akit ekkor már a reklámrajzfilmek figuratervezése és animálása mellett (pl. Ház tíz személyzettel – Elektromos háztartás, 1957) számos animációs hirdetés rendezésével is megbízta mestere, Macskássy Gyula (Rómeó és Júlia, 1957; Csodálatos Szimfónia I–II, 1957).

Hol a helye a (magyar) filmtörténetben?

Ahogy a magyar animációs reklám- és mesefilmek formavilágába az ötvenes évek második felében begyűrűzött a modern animációs stílus, amely egyre inkább elszakadt a Disney-féle hiperrealista mozgatástól és a realisztikus térábrázolástól, úgy a filmek témái is a 20. századi technikai civilizációra lettek aktualizálva (vö. Okos lány, 1956; Egér és Oroszlán, 1957; Peti és a gépember, 1961). A telhetetlen méhecskéhez hasonlóan szintén jelenkori környezetbe helyezett, már egyszerűsített formavilágú mesefilm a Macskássy és Várnai György társrendezésében egy évtizeddel később megvalósult Uhuka, aki egész nap a tévét nézte (1968), amely a falánkság helyett a tévéfüggőséget állítja pellengérre. Ám témájukat tekintve A telhetetlen méhecske, valamint az Uhuka… is még az ötvenes évek jellemző filmtípusának, a szabotázsfilmnek egy-egy kései példája, mint amilyen az 1952-ben készült, az MHK-t, azaz a „Munkára, Harcra Kész” mozgalmat is népszerűsítő sematikus állatmese, az Erdei sportverseny, amelyben a lusta vadmalac tunyasága miatt válik sebezhetővé egy közösség.

Egy emlékezetes jelenet

A mesefilm cselekménye egy teljes évet ölel fel: a tél végén kezdődik és a tél beköszöntével ér véget. A negyedórás játékidő alatt az egyes évszakok során a természetben végbemenő változásokat is megfigyelhetjük. 

Ezt is nézd meg!

A rendező

Macskássy Gyula megbeszélést tart A telhetetlen méhecske stábjával a Pannónia Filmstúdióban (1958) (MTI Fotó: Keleti Éva)

Tudtad?

Az animációs film története során a kezdetektől találunk olyan jelentős filmeket, amelyek a rovarvilágban játszódnak: Vlagyiszlav Sztarevics úttörő bábfilmjeinek rovar-preparátumaitól (pl. A filmoperatőr bosszúja/Meszty kinyematograficseszkogo operatora, 1912) kezdve a Fleischer fivérek egész estés animációin át (Bogár úr a városban/Mr. Bug Goes to Town, 1941) a korai CGI-animációkig (Z, a hangya/Ant Z, 1998; Egy bogár élete/ A Bug’s Life, 1999; Tóth Pál: A szentjánosbogarak nemi élete, 2002).

Plakát

(forrás: NFI)