...

A tanítványok

Bereményi Géza első rendezése a magyar történelem egy kevésbé ismert fejezetét tárja fel sajátos stílusban.

színes magyar  játékfilm, 1985, rendező: Bereményi Géza

író: Dr. Szaniszló József, forgatókönyvíró: Bereményi Géza, operatőr: Kardos Sándor, vágó: Losonczi Teri, zeneszerző: Darvas Ferenc, főszereplők: Eperjes Károly, Gelley Kornél, Rajhona Ádám, Cserhalmi György, Básti Juli, Balkay Géza, 100 perc

A film adatlapja a filmkeresőn

A teljes film elérhető itt:

Miről szól?

Fehér József (Eperjes Károly) a gimnázium elvégzése után úgy dönt, „nem akar többé paraszt lenni”. Felutazik a tanyáról Budapestre, hogy a Pázmány Péter Egyetem jogi karán folytassa tanulmányait. A beiratkozási határidőt lekési, de véletlenül találkozik a nagy tekintélyű, közigazgatási reformon dolgozó Magyary Zoltán professzorral (Gelley Kornél), aki protekcióval mégis bejuttatja az egyetemre. Tanúja lesz az egymással rivalizáló társadalomtudósok vitáinak, megismerkedik a náluk radikálisabb falukutatóval, Török Imrével (Balkay Géza), a hedonista, a családja vagyonát felélő Gráf Alex gróf (Cserhalmi György) pedig munkát ajánl neki. A nemzetközi helyzet közben egyre fokozódik, Magyarország lassan belesodródik a világháborúba, és Fehér Józsefnek is el kellene döntenie, melyik mesteréhez lesz hűséges.

Mitől különleges?

Bereményi Géza első saját rendezése – korábban olyan filmek forgatókönyveit írta, mint a Veri az ördög a feleségét, A kedves szomszéd (Kézdi-Kovács Zsolt, 1979) és a Megáll az idő – csak a felszínen tűnik a harmincas évek végi társadalompolitikai küzdelmek dokumentarista lenyomatának. Története valós személyeken és eseményeken alapul, Magyary Zoltán professzor, Teleki Pál földrajztudós-politikus és Kovács (a filmben Török) Imre parasztpárti politikus alakját is többé-kevésbé hitelesen idézi meg, sőt a cselekményben központi szerepet kapó, botrányba fulladó kiállítás a Károlyi-palotában sem az írói fantázia terméke. Az eseményeket ugyanakkor az új világban helyét kereső, tehetetlenül sodródó Fehér József szemén keresztül látjuk, A tanítványok valójában az ő története.

A film dramaturgiája távolról sem hagyományos, Bereményi rendre rácáfol a nézői elvárásokra.

Fehér József merőben szabálytalan főhős, nem cselekszik, csak sodródik, néha hosszabb-rövidebb időre el is tűnik a filmből. Céljától állandóan eltérítik a véletlen találkozások, ezek a kitérők azonban – mint a gróf birtokán tett látogatás – látszólag nem vezetnek sehová. A legmeghökkentőbb narratív megoldás a film végén érkezik: a jelen, vagyis a nyolcvanas évek közepének Budapestjére ugrunk, ahol Fehér a fia társaságában elmereng a múlton. A mester-tanítvány viszony, illetve annak kudarca az ő relációjukban is értelmezhető, de ezeket az összefüggéseket az alkotók nem hangsúlyozzák túl, a nézőnek magának kell felfedeznie a kapcsolódási pontokat.

Forgatókönyvírói háttere ellenére Bereményi a filmnyelvvel és a képekkel is bátran kísérletezik. A nyitányban a budapesti forgatagra először rácsodálkozó parasztfiút ál- és valódi archív felvételekbe illeszti bele, de még Szőts István Emberek a havason című klasszikusának vonatjelenetét is kölcsönveszi. Kardos Sándor operatőr kiválóan ötvözi a hideg fényű, leíró jellegű képeket az expresszív kompozíciókkal és a meghökkentő beállításokkal.

Hogyan készült?

1985-ben, a Mafilm nyugdíjazás előtt álló igazgatója, Nemeskürty István felajánlotta a forgatókönyvírói karrierje feladását mérlegelő Bereményinek, hogy a filmgyár éves költségvetéséből megmaradt, körülbelül egy filmre elegendő összegből készítsen tetszőleges témában forgatókönyvet, és döntse el ő maga, ki legyen a rendező. Az író csak azután bólintott rá az ajánlatra, hogy a rendezői megbízást is megkapta.

Hat hete volt a forgatókönyv megírására, de a témát már aznap megtalálta. Régi barátja, Őry Csaba szociológus mesélte el neki, hogy éppen egy olyan „titkos társaság” történetét kutatja, amely a harmincas-negyvenes években a jogi karon működött. Közösen felkeresték Magyary professzor egykori tanítványát, dr. Szaniszló Józsefet, aki a filmbéli Fehérhez hasonlóan szintén egy faluból került fel – szülei tiltakozása ellenére – a budapesti egyetemre. A tanítványok forgatókönyve végül az ő kiadatlan emlékiratai alapján készült el.
A szereposztás különlegessége, hogy Eperjes Károly hármas szerepben tűnik fel. Ő alakítja Fehér Józsefet, és a fiát is a nyolcvanas években játszódó jelenetekben. Időskori verzióját saját édesapja formálja meg, a karaktert azonban Eperjes szinkronizálja, míg az ifjú Fehér Gulácsi Ferenc hangján szólal meg.

Hol a helye a (magyar) filmtörténetben?

Bereményi debütáló rendezése nem tipikus elsőfilm, de tökéletesen illeszkedik forgatókönyvírói, illetve szépirodalmi munkásságához, amelyben szinte mindig a magyar történelem sorsfordító pillanatait merevíti ki a súlyos morális döntésekre kényszerülő egyének szemszögéből, a groteszk és az irónia szűrőjén keresztül.

A tanítványokra a bemutató idején 370 ezren ültek be, ami egy erősen intellektualizáló szerzői alkotástól kimagasló eredmény. A filmet a kritika is elismerte, az 1986-os Magyar Filmszemlén Kardos Sándort (legjobb operatőr), Pauer Gyulát (legjobb díszlet- és jelmeztervező) és Hollósi Frigyest (legjobb férfi alakítás) is díjazták, míg a társadalmi zsűri Bereményit választotta meg a legjobb rendezőnek. Ugyanezt az elismerést a magyar filmkritikusoktól is megkapta, akik Eperjes Károlyt is díjazták a legjobb férfi alakítás kategóriájában.



Egy emlékezetes jelenet

Teleki Pál kultuszminiszter felkeresi a technokráciát fetisizáló Magyary professzort a másnapra tervezett kiállításuk ügyében. Hiába közös a cél – adatokkal igazolni az országot átható társadalmi egyenlőtlenségeket –, a politikus bizalmatlan Magyaryék túlzottan radikális köreivel szemben, ő a Horthy-rendszer keretein belül képzeli el a reformokat. Az „objektív, cáfolhatatlan tudományról” értekező professzor körbevezeti vendégét a műhelyében, amely az egyenruhás akadémikusokkal, az alulról megvilágított asztalokkal és a falakat beterítő térképekkel futurisztikus-disztópikus irányítóközpontnak hat, köszönhetően többek közt Pauer Gyula díszlettervező munkájának.

A rendező

Bereményi Géza 2011-ben (MTI Fotó: Mohai Balázs)
Adatlapja a Filmkeresőn


Tudtad?

A Cserhalmi György által alakított bohém gróf és az apja is valós személyeken alapulnak. A „nyilas gróf” néven emlegetett Festetics Sándor a kor ismert szélsőjobboldali figurája volt, Ernő fia pedig gyakran feltűnt a bulvárlapokban mint botrányhős és autóversenyző. A birtokukon játszódó jeleneteket Bereményiék eredeti helyszínen, a dégi Festetics-kastélyban és környékén vették fel.

Baski Sándor

Ez a weboldal sütiket használ

Sütiket használunk a tartalmak személyre szabásához, közösségi funkciók biztosításához, valamint weboldalforgalmunk elemzéséhez. Ezenkívül közösségi média és elemező partnereinkkel megosztjuk az Ön weboldalhasználatra vonatkozó adatait, akik kombinálhatják az adatokat más olyan adatokkal, amelyeket Ön adott meg számukra vagy az Ön által használt más szolgáltatásokból gyűjtöttek. A weboldalon való böngészés folytatásával Ön hozzájárul a sütik használatához. Cookie adatkezelési tájékoztatónkat itt találhatja meg.

Megértettem