Miről szól?

Fehér József (Eperjes Károly) a gimnázium elvégzése után úgy dönt, „nem akar többé paraszt lenni”. Felutazik a tanyáról Budapestre, hogy a Pázmány Péter Egyetem jogi karán folytassa tanulmányait. A beiratkozási határidőt lekési, de véletlenül találkozik a nagy tekintélyű, közigazgatási reformon dolgozó Magyary Zoltán professzorral (Gelley Kornél), aki protekcióval mégis bejuttatja az egyetemre. Tanúja lesz az egymással rivalizáló társadalomtudósok vitáinak, megismerkedik a náluk radikálisabb falukutatóval, Török Imrével (Balkay Géza), a hedonista, a családja vagyonát felélő Gráf Alex gróf (Cserhalmi György) pedig munkát ajánl neki. A nemzetközi helyzet közben egyre fokozódik, Magyarország lassan belesodródik a világháborúba, és Fehér Józsefnek is el kellene döntenie, melyik mesteréhez lesz hűséges.

Mitől különleges?

Bereményi Géza első saját rendezése – korábban olyan filmek forgatókönyveit írta, mint a Veri az ördög a feleségét, A kedves szomszéd (Kézdi-Kovács Zsolt, 1979) és a Megáll az idő – csak a felszínen tűnik a harmincas évek végi társadalompolitikai küzdelmek dokumentarista lenyomatának. Története valós személyeken és eseményeken alapul, Magyary Zoltán professzor, Teleki Pál földrajztudós-politikus és Kovács (a filmben Török) Imre parasztpárti politikus alakját is többé-kevésbé hitelesen idézi meg, sőt a cselekményben központi szerepet kapó, botrányba fulladó kiállítás a Károlyi-palotában sem az írói fantázia terméke. Az eseményeket ugyanakkor az új világban helyét kereső, tehetetlenül sodródó Fehér József szemén keresztül látjuk, A tanítványok valójában az ő története.

Fehér József merőben szabálytalan főhős, nem cselekszik, csak sodródik, néha hosszabb-rövidebb időre el is tűnik a filmből. Céljától állandóan eltérítik a véletlen találkozások, ezek a kitérők azonban – mint a gróf birtokán tett látogatás – látszólag nem vezetnek sehová. A legmeghökkentőbb narratív megoldás a film végén érkezik: a jelen, vagyis a nyolcvanas évek közepének Budapestjére ugrunk, ahol Fehér a fia társaságában elmereng a múlton. A mester-tanítvány viszony, illetve annak kudarca az ő relációjukban is értelmezhető, de ezeket az összefüggéseket az alkotók nem hangsúlyozzák túl, a nézőnek magának kell felfedeznie a kapcsolódási pontokat. Forgatókönyvírói háttere ellenére Bereményi a filmnyelvvel és a képekkel is bátran kísérletezik. A nyitányban a budapesti forgatagra először rácsodálkozó parasztfiút ál- és valódi archív felvételekbe illeszti bele, de még Szőts István Emberek a havason című klasszikusának vonatjelenetét is kölcsönveszi. Kardos Sándor operatőr kiválóan ötvözi a hideg fényű, leíró jellegű képeket az expresszív kompozíciókkal és a meghökkentő beállításokkal.

Eperjes Károly hármas szerepben tűnik fel

Hogyan készült?

1985-ben, a Mafilm nyugdíjazás előtt álló igazgatója, Nemeskürty István felajánlotta a forgatókönyvírói karrierje feladását mérlegelő Bereményinek, hogy a filmgyár éves költségvetéséből megmaradt, körülbelül egy filmre elegendő összegből készítsen tetszőleges témában forgatókönyvet, és döntse el ő maga, ki legyen a rendező. Az író csak azután bólintott rá az ajánlatra, hogy a rendezői megbízást is megkapta. Hat hete volt a forgatókönyv megírására, de a témát már aznap megtalálta. Régi barátja, Őry Csaba szociológus mesélte el neki, hogy éppen egy olyan „titkos társaság” történetét kutatja, amely a harmincas-negyvenes években a jogi karon működött. Közösen felkeresték Magyary professzor egykori tanítványát, dr. Szaniszló Józsefet, aki a filmbéli Fehérhez hasonlóan szintén egy faluból került fel – szülei tiltakozása ellenére – a budapesti egyetemre. A tanítványok forgatókönyve végül az ő kiadatlan emlékiratai alapján készült el. A szereposztás különlegessége, hogy Eperjes Károly hármas szerepben tűnik fel. Ő alakítja Fehér Józsefet, és a fiát is a nyolcvanas években játszódó jelenetekben. Időskori verzióját saját édesapja formálja meg, a karaktert azonban Eperjes szinkronizálja, míg az ifjú Fehér Gulácsi Ferenc hangján szólal meg.

Hol a helye a (magyar) filmtörténetben?

Bereményi debütáló rendezése nem tipikus elsőfilm, de tökéletesen illeszkedik forgatókönyvírói, illetve szépirodalmi munkásságához, amelyben szinte mindig a magyar történelem sorsfordító pillanatait merevíti ki a súlyos morális döntésekre kényszerülő egyének szemszögéből, a groteszk és az irónia szűrőjén keresztül. A tanítványokra a bemutató idején 370 ezren ültek be, ami egy erősen intellektualizáló szerzői alkotástól kimagasló eredmény. A filmet a kritika is elismerte, az 1986-os Magyar Filmszemlén Kardos Sándort (legjobb operatőr), Pauer Gyulát (legjobb díszlet- és jelmeztervező) és Hollósi Frigyest (legjobb férfi alakítás) is díjazták, míg a társadalmi zsűri Bereményit választotta meg a legjobb rendezőnek. Ugyanezt az elismerést a magyar filmkritikusoktól is megkapta, akik Eperjes Károlyt is díjazták a legjobb férfi alakítás kategóriájában.

Egy emlékezetes jelenet

Teleki Pál kultuszminiszter felkeresi a technokráciát fetisizáló Magyary professzort a másnapra tervezett kiállításuk ügyében. Hiába közös a cél – adatokkal igazolni az országot átható társadalmi egyenlőtlenségeket –, a politikus bizalmatlan Magyaryék túlzottan radikális köreivel szemben, ő a Horthy-rendszer keretein belül képzeli el a reformokat. Az „objektív, cáfolhatatlan tudományról” értekező professzor körbevezeti vendégét a műhelyében, amely az egyenruhás akadémikusokkal, az alulról megvilágított asztalokkal és a falakat beterítő térképekkel futurisztikus-disztópikus irányítóközpontnak hat, köszönhetően többek közt Pauer Gyula díszlettervező munkájának.

A rendező

Bereményi Géza 2011-ben (MTI Fotó: Mohai Balázs)
Adatlapja a Filmkeresőn

Plakát

A tanítványok plakát (forrás: NFI)