A szél

Az erősödő szélviharban egy rakás nyüzsgő alak tesz-vesz. A fekete-fehér kísérleti rajzfilm repetitív mozgássorokra és minimalista zenére épül.

fekete-fehér magyar animációs film, 1985, rendezte, forgatókönyv: Varga Csaba

operatőr: Bacsó Zoltán, vágó: Hap Magda, 7 perc

Miről szól?

A fehér alapon fekete, vázlatos rajzok szaggatottan visszatérő (loopolt) mozgásegységekbe rendeződnek. A hétköznapi életből vett jelenetmorzsák sürgő-forgó embereket és izgő-mozgó állatokat mutatnak banális cselekvések közepette (pl. madarak gilisztát húznak ki a földből, egy idős hölgy kávét tölt magának). Csöpögni kezd az eső, felerősödik a szél, a hektikusan szöszölő emberi figurák a szemüket folyamatosan az égre szegezik a közelgő vihart kémlelve. Az olykor csak egy-egy részletben kirajzolódó történetszilánkok a filmidő előrehaladtával egyre sokszorozódnak, mígnem teljesen kitöltik a vásznat. A rajzolt karakterek vég nélküli nyüzsgését a fokozásra épülő instrumentális zenei kompozíció teszi hipnotikussá, amely a loopolt mozgássorokhoz hasonlóan a zenei mintázatok egyre bonyolódó ismétléséből áll.

A teljes filmet itt lehet megnézni:

Miért különleges?

A szél filozófiai gondolatkísérlet. Az időnek a múlt- és jövőnélküli, csak a tűnő pillanatban létező kiterjedését szemlélteti úgy, hogy a történéseket egyidejűleg és egymás mellett jeleníti meg a rajzfilm elvont terében. Az örökmozgó alakok mintha képtelenek lennének kitörni ciklikusan ismétlődő jelenidejük, a folyamatos semmittevés üvegketrecéből. Közben a valós idő, valamirevaló értelmes történés és cselekményesség híján, egy helyben lüktet vagy önmaga körül forog, akár egy elakadt bakelitlemez.

Hogyan készült?

A film grafikai és hangi világát az autonóm társművészetek inspirálták. Varga Csaba a borzas, szálkás tollrajz-figurákat Banga Ferenc grafikusművésztől kölcsönözte;

a karakterek ismétlődő mozgását a kortárs minimalista zene ihlette,

amelyet Magyarországon a 70-es évek végén alakult független zenei műhely, a 180-as Csoport képviselt. A szél egyedülálló hangzású muzsikáját a repetitív zene egyik legkiemelkedőbb magyar úttörője, Melis László hegedűművész–zeneszerző komponálta, akinek ez volt az egyik legelső alkalmazott filmzenéje.

Hol a helye a (magyar) filmtörténetben?

Varga Csaba amatőr filmesként kezdte pályafutását Pécsett. Az 1974-ben létrehozott Yxilon animációs műhelyből, amelynek Varga társalapítója volt, 1979-ben intézményesült a Pannónia Filmstúdió pécsi műterme. Varga legnépszerűbb produkciója az Auguszta című gyurma-animációs burleszksorozat volt. 1989-ben Erkel András producerrel Budapesten megalapította a Varga Stúdiót, az első magánkézben levő hazai animációs filmvállalkozást.

A szél című film mellett Varga Csaba több autonóm rövidfilmje is az idő mibenlétét firtatja. A mosóporba rajzolt absztrakt Változások–változatok (1977), az emberi életet pár percbe sűrítő Időben elmosódva (1980) és a Valcer (1984) a cselekményesség ellenében mozgás és mozdulatlanság, az örökkévalóság és a tünékeny pillanat összefonódását, a Pilinszky által előszeretettel használt „drame immobile” állapotot, a mozdulatlan drámát jelenítik meg.

Erre figyelj!

A szél tobzódik a csak részletekben kirajzolódó jelenettöredékekben, amelyek egyre kibogozhatatlanabb hálózattá állnak össze a filmidő előrehaladtával. A film többszöri megtekintése során számos olyan rejtett cselekményszál, képi poén fedezhető fel benne, amelyek elsőre elkerülik a néző figyelmét.

Olvass tovább!

Orosz Anna Ida: Folyamatos jelenidő. Varga Csaba (1945-2012). Filmvilág, 2012/9, 12-15.
Tóth András György: Szaggatott vonal. Helyzetjelentés a magyar rajzfilmről. Filmvilág, 1999/8, 22-23.

A rendező

Varga Csaba 2002-ben a hazánkban forgatott Mr. Bean sorozat figurájának rajzaival (MTI Fotó: Balaton József)

Tudtad?

A szél című filmjében Varga Csaba először használta fel autonóm alkotóművészek munkáját az animáció audiovizuális megformálásához. Ehhez a koncepcióhoz tért vissza Bestiák (1992) című, Igor Lazinnal közösen jegyzett festményadaptációs rövidfilmjében, amelyben a szentendrei szürreális-dadaista festőtrió, efZámbó István, feLugossy László és Wahorn András világa elevenedik meg a Frank Zappától kölcsönzött zenére.

Orosz Anna Ida

Ez a weboldal sütiket használ

Sütiket használunk a tartalmak személyre szabásához, közösségi funkciók biztosításához, valamint weboldalforgalmunk elemzéséhez. Ezenkívül közösségi média és elemező partnereinkkel megosztjuk az Ön weboldalhasználatra vonatkozó adatait, akik kombinálhatják az adatokat más olyan adatokkal, amelyeket Ön adott meg számukra vagy az Ön által használt más szolgáltatásokból gyűjtöttek. A weboldalon való böngészés folytatásával Ön hozzájárul a sütik használatához. Cookie adatkezelési tájékoztatónkat itt találhatja meg.

Megértettem