A szél

 

Az erősödő szélviharban egy rakás nyüzsgő alak tesz-vesz. A fekete-fehér kísérleti rajzfilm repetitív mozgássorokra és minimalista zenére épül.

fekete-fehér magyar animációs film, 1985, rendezte, forgatókönyv: Varga Csaba

operatőr: Bacsó Zoltán, vágó: Hap Magda, 7 perc

A film adatlapja a Filmkeresőn

A teljes film elérhető itt (a Videotóriumon csak oktatási intézmények számára):

  

Miről szól?

A fehér alapon fekete, vázlatos rajzok szaggatottan visszatérő (loopolt) mozgásegységekbe rendeződnek. A hétköznapi életből vett jelenetmorzsák sürgő-forgó embereket és izgő-mozgó állatokat mutatnak banális cselekvések közepette (pl. madarak gilisztát húznak ki a földből, egy idős hölgy kávét tölt magának). Csöpögni kezd az eső, felerősödik a szél, a hektikusan szöszölő emberi figurák a szemüket folyamatosan az égre szegezik a közelgő vihart kémlelve. Az olykor csak egy-egy részletben kirajzolódó történetszilánkok a filmidő előrehaladtával egyre sokszorozódnak, mígnem teljesen kitöltik a vásznat. A rajzolt karakterek vég nélküli nyüzsgését a fokozásra épülő instrumentális zenei kompozíció teszi hipnotikussá, amely a loopolt mozgássorokhoz hasonlóan a zenei mintázatok egyre bonyolódó ismétléséből áll.

Miért különleges?

A szél filozófiai gondolatkísérlet. Az időnek a múlt- és jövőnélküli, csak a tűnő pillanatban létező kiterjedését szemlélteti úgy, hogy a történéseket egyidejűleg és egymás mellett jeleníti meg a rajzfilm elvont terében. Az örökmozgó alakok mintha képtelenek lennének kitörni ciklikusan ismétlődő jelenidejük, a folyamatos semmittevés üvegketrecéből. Közben a valós idő, valamirevaló értelmes történés és cselekményesség híján, egy helyben lüktet vagy önmaga körül forog, akár egy elakadt bakelitlemez.

Tobzódik a részletekben kirajzolódó jelenettöredékekben

Hogyan készült?

A film grafikai és hangi világát az autonóm társművészetek inspirálták. Varga Csaba a borzas, szálkás tollrajz-figurákat Banga Ferenc grafikusművésztől kölcsönözte;

a karakterek ismétlődő mozgását a kortárs minimalista zene ihlette,

amelyet Magyarországon a hetvenes évek végén alakult független zenei műhely, a 180-as Csoport képviselt. A szél egyedülálló hangzású muzsikáját a repetitív zene egyik legkiemelkedőbb magyar úttörője, Melis László hegedűművész–zeneszerző komponálta, akinek ez volt az egyik legelső alkalmazott filmzenéje.


Hol a helye a (magyar) filmtörténetben?

Varga Csaba amatőr filmesként kezdte pályafutását Pécsett. Az 1974-ben létrehozott Yxilon animációs műhelyből, amelynek Varga társalapítója volt, 1979-ben intézményesült a Pannónia Filmstúdió pécsi műterme. Varga legnépszerűbb produkciója az Auguszta című gyurma-animációs burleszksorozat volt. 1989-ben Erkel András producerrel Budapesten megalapította a Varga Stúdiót, az első magánkézben levő hazai animációs filmvállalkozást.

A szél című film mellett Varga Csaba több autonóm rövidfilmje is az idő mibenlétét firtatja. A mosóporba rajzolt absztrakt Változások–változatok (1977), az emberi életet pár percbe sűrítő Időben elmosódva (1980) és a Valcer (1984) a cselekményesség ellenében mozgás és mozdulatlanság, az örökkévalóság és a tünékeny pillanat összefonódását, a Pilinszky által előszeretettel használt „drame immobile” állapotot, a mozdulatlan drámát jelenítik meg.


Erre figyelj!

A szél tobzódik a csak részletekben kirajzolódó jelenettöredékekben, amelyek egyre kibogozhatatlanabb hálózattá állnak össze a filmidő előrehaladtával. A film többszöri megtekintése során számos olyan rejtett cselekményszál, képi poén fedezhető fel benne, amelyek elsőre elkerülik a néző figyelmét.

Olvass tovább!

Orosz Anna Ida: Folyamatos jelenidő. Varga Csaba (1945-2012). Filmvilág, 2012/9, 12-15.
Tóth András György: Szaggatott vonal. Helyzetjelentés a magyar rajzfilmről. Filmvilág, 1999/8, 22-23.

A rendező

Varga Csaba 2002-ben a Mr. Bean sorozat figurájának rajzaival (MTI Fotó: Balaton József)

Tudtad?

A szél című filmjében Varga Csaba először használta fel autonóm alkotóművészek munkáját az animáció audiovizuális megformálásához. Ehhez a koncepcióhoz tért vissza Bestiák (1992) című, Igor Lazinnal közösen jegyzett festményadaptációs rövidfilmjében, amelyben a szentendrei szürreális-dadaista festőtrió, efZámbó István, feLugossy László és Wahorn András világa elevenedik meg a Frank Zappától kölcsönzött zenére.