A Nap és a Hold elrablása

A bartóki indíttatású zenés film Juhász Ferenc azonos című elbeszélő költeményének animációs adaptációja.

színes magyar animációs film, 1968, rendező: Reisenbüchler Sándor

író: Juhász Ferenc, forgatókönyvíró: Reisenbüchler Sándor, operatőr: Harsági István, 11 perc

A teljes film elérhető itt:

  

Miről szól?

A természet és az emberek idilli együttélését egy hatalmas, tüzet okádó sárkány lerombolja. A hétfejű fekete monstrum, miután felperzselte az ember építette palotákat, elnyeli az égitesteket, és így sötétségbe borul a világ, a természeti lények is sorvadásnak indulnak. A sötétségbe borult világon egy vitéz segít, aki táltos paripáján felkutatja a szörnyet, levágja hét fejét, az elnyelt égitestek pedig visszakerülnek a helyükre, a természet újra életre kel. A drámai hatású, euforikus hangvételű rövidfilm Juhász Ferenc 1952-ben megjelent, azonos című, népmesei ihletésű verses meséjén alapul.

Hogyan készült?

A szimbolikus Jó és a Gonosz egyetemes küzdelmét megéneklő film 14 hónap alatt készült, és a rendező ars poeticának tekintette: „Juhász Ferenc A Nap és a Hold elrablása című könyvét egy könyvesbolt kirakatában pillantottam meg. A cím megtetszett, valami bartóki őserőt éreztem benne, megvettem. Számomra ennek a találkozásnak egy életre szóló jelentősége van. Ez a film volt és marad is az én ars poeticám. Ez az ember és természet örök kapcsolatába vetett hit és a megújhodás örök lehetősége.”

Reisenbüchler e hitvallásának megfelelően a filmből az eredeti történet több hagyományos mesei fordulata hiányzik (pl. a királylányok elrablása, a sárkányt legyőző hős és a legkisebb királylány egybekelése), a rendező végig a természet és az emberek kapcsolatára koncentrál. Juhász Ferenc költeményében amúgy is kiemelt szerepet kapnak a természeti képek, illetve a sárkány tüzétől felperzselődő állat- és növényvilág, majd pedig az éltető fény hiányában az élővilágban végbemenő gyötrelmes pusztulás felkavaró leírása. Reisenbüchler ezen ökológiai folyamatok érzékletes képi bemutatásához a film egyes jeleneteiben biológiai atlaszok rajzaiból, az emberi szervezet, az állatvilág különleges alakzatainak, az embriók alakváltozatainak ábráiból indult ki.

Miért különleges?

Reisenbüchler filmjében a folklór inspirálta modern magasművészet alkotói szemlélete jelenik meg. Bartók Béla Cantata profana című, torzóban maradt kórusművének hitvallását idézi, hiszen ahogy Bartók művében a Kárpát-medence népeinek etnikai, kulturális képviseletét tűzte zászlajára, úgy

A Nap és a Hold elrablása is a közép-kelet-európai térségben élő népek művészetéből táplálkozik.

Juhász Ferenc elbeszélő költeménye a térség több népének a meséiben is megjelenő, a Napot és a Holdat elrabló sárkány legyőzésének történetén alapul. A film képi világában a szláv népek dísztőművészetét, mindenekelőtt a lengyel paraszti papírkivágásokat használja fel. Egyes kompozíciói a második világháború után létrejött Európai Iskola művészcsoport tagjai, különösképp Korniss Dezső és Bálint Endre festményeit idézik, akik – szintén Bartók és Kodály mintájára – a magyar népművészet motívumait emelték be saját, szürrealista képi világukba.

Hol a helye a (magyar) filmtörténetben?

Az 1968-ban készült A Nap és a Hold elrablása Reisenbüchler Sándor legmeseibb és a folklórra legerősebben támaszkodó filmje. Végkicsengése, hogy az élet mindig tort ül az elnyomókon, illetve a világ újrateremtésének vágya erősen egybecsengett 1968 szellemiségével, az autoriter hatalmak ellen való lázadással. Míg A Nap és a Hold elrablása a népmesei archetípusok, a biológiai mikrovilág és a makrokozmosz együttes ábrázolása révén egyetemes érvényű, következő filmjében, a Barbárok ideje (1970) című fotókollázsfilmben már sokkal direktebben jelenik meg a fogyasztói társadalom és a háborúskodás pellengérre állítása.

A Nap és a Hold elrablása folytatásaként is értelmezhető az 1987-ben bemutatott, az alkotója által modern mesefilmnek titulált Isten veled, kis sziget!. A közel 20 évvel később készített filmből már kiveszik az 1968-as A Nap és a Hold elrablása végének kataklizmaszerű eufóriája, a brutálisan tragikus hangvételű filmben az emberi szűklátókörűségnek sikerül tort ülnie a természeten.


Egy emlékezetes jelenet

Reisenbüchler Sándor filmjeihez előszeretettel választott ismert klasszikus és kortárs zeneműveket. A Nap és a Hold elrablása dramaturgiai építkezése is a zenei tételek egymásra épülésével rokonítható, a nyitó képsorok friss, életteli vidámságát Vivaldi Négy évszak című hegedűversenyének Tavasz tétele hangsúlyozza ki, a záró képsorok örömünnepét Carl Orff Carmina Burana című zeneműjének kataklizmaszerű zárótétele, az O fortuna teszi lehengerlővé.

A felhasznált zeneművek közül a filmhez korban legközelebbi, témaválasztásában legkonkrétabb és akusztikájában legavantgárdabb a lengyel Krzysztof Penderecki Siratóének Hirosima áldozatainak emlékére című, 1960–61-es, különleges hangzásokban bővelkedő vonószenekari darabja, amely a filmben a sárkány pusztítása és az azt követő, poszt-apokaliptikus jelenetek alatt csendül fel. A villódzó, erős fényhatásokkal is dolgozó animációs képsorok a Penderecki-műben használt (és az animációs filmekben kiemelt szerepet kapó) zörejeket és zajokat szorosan követik, így a szürreális, víziószerű jelenetek hátborzongató drámaisága még erőteljesebb.

A rendező

Reisenbüchler Sándor (forrás: MNF)

Tudtad? 

Ugyan Oscar-jelölésig nem jutott, de A Nap és a Hold elrablása 1969-ben kvalifikálta magát az Oscar-díjra jelölhető animációs kisfilmek közé (angolul ‘Academy Award Shortlist’).

Orosz Anna Ida

Ez a weboldal sütiket használ

Sütiket használunk a tartalmak személyre szabásához, közösségi funkciók biztosításához, valamint weboldalforgalmunk elemzéséhez. Ezenkívül közösségi média és elemező partnereinkkel megosztjuk az Ön weboldalhasználatra vonatkozó adatait, akik kombinálhatják az adatokat más olyan adatokkal, amelyeket Ön adott meg számukra vagy az Ön által használt más szolgáltatásokból gyűjtöttek. A weboldalon való böngészés folytatásával Ön hozzájárul a sütik használatához. Cookie adatkezelési tájékoztatónkat itt találhatja meg.

Megértettem