A másik ember iránti féltés diadala

Buharovék kézműves kísérleti filmje olyan szürreális lázálom, amely szórakoztatva nyomaszt.

színes magyar játékfilm, 2000, rendezte: Igor Buharov és Ivan Buharov, Nyolczas István, Horváth László

forgatókönyvíró, operatőr: Igor Buharov és Ivan Buharov, szereplők: Madaras Józseg, Bujdosó Ági, Horváth László, Márkus Judit, Gut István, Bagdi István, 80 perc

A film adatlapja a Filmkeresőn

Miről szól?

A 40 Labor kísérleti filmjének nincs koherens története, csak karakterei és cselekményfoszlányai. Ami biztos: egy vidéki, tanyasi környezetben játszódik, és legfontosabb szereplője egy középkorú, szobatudós férfi, aki állítása szerint feltalálta a nulla idős algoritmust. A faluban közben különös események zajlanak, a CFC nevű rejtélyes intézmény emberei különféle kísérleteket végeznek a lakosokon. A cél engedelmességre, a szabályok betartására szoktatni az embereket. A tudós szerint ténykedésük összefügg egy mitikus állat, a vízibornyú megjelenésével.

Mitől különleges?

A másik ember… négy alkotó közös munkája: a Buharov „testvérek” (Szilágyi Kornél és Hevesi Nándor), Vasile Croat (Horváth László) és Nyolczas István írói, rendezői, dramaturgjai, jelmez- és díszlettervezői, illetve (Croatot leszámítva) operatőrei is a filmnek, amely laza trilógiát alkot első közös egész estés produkciójukkal (A Program, 1998) és a Buharovék által jegyezett Lassú tükörrel (2007).

Nemcsak a sajátos munkamegosztás, de a kivitelezés is a kézműves amatőrfilmek világát idézi, azzal a jelentős különbséggel, hogy A másik ember… esetében a technikai tökéletlenség nem, vagy nem csak az anyagi korlátokra vezethető vissza – része a koncepciónak. Míg a lelkes amatőrök többnyire egy-egy népszerű műfajt próbálnak korlátozott erőforrásaik és képességeik alapján imitálni, addig Buharovék a különféle zsánerelemeket – a posztapokaliptikus drámáktól a sci-fin át a krimiig – nem másolni, hanem dekonstruálni akarják.

Először csak reflektálnak a bevett vizuális és nyelvi kódokra, majd roncsolják és ki is forgatják azokat. Önmagukban akár még értelmezhetőek is lehetnének a jelenetek a hagyományos történetmesélés szabályai szerint, a kirakós darabjaiból azonban nem lehetséges egy kerek egészt kirakni. A másik ember… a zűrzavaros cselekménynek, az abszurd párbeszédeknek, a látomásos képeknek, az animációs betéteknek és a zörejzenének köszönhetően

egy olyan szürreális lázálmot idéz meg, amely egyszerre nyomasztó és szórakoztató.

A szürrealista-avantgárd irányzat örököse

Hogyan készült?

A film, ahogyan arról a stáblista is tanúskodik, valóban egy kollektív alkotófolyamat végeredménye. A szerepek többségét amatőrökre és a stábtagokra bízták – feltűnik Vasile Croat és az egyik zeneszerő, Bujdosó János is –, de a tudóst egy profi színész, a már nagybeteg, tolószékbe kényszerülő Madaras József alakítja. A 40 Labor első közös munkájával (A Program) ellentétben ezúttal készült forgatókönyv, amelyhez 70–80 százalékban hűek is maradtak. A jeleneteket egy Super 8-as kamerával rögzítették, majd felnagyították 35mm-re, hogy a mozik is vetíthessék.

Hol a helye a (magyar) filmtörténetben?

A másik ember iránti féltés diadala nagyban támaszkodik a többek közt Erdély Miklós, Bódy Gábor és Tóth János nevével fémjelzett magyar kísérleti filmes hagyományra, de ugyanennyire örököse a mozi hőskorában gyökeredző szürrealista-avantgárd irányzatnak is. Különlegessé teszi játékossága, hipnotikus erejű képei és megfejthetetlensége.



Egy emlékezetes jelenet

Az alkotók egyik legihletettebb megoldása, hogy nem csupán kreálnak egy saját monda- és mesevilágot – főszerepben a vízibornyúval –, de hitelesítik is azt a legendás Magyar népmesék animációs sorozat narrátorával, Szabó Gyulával, aki itt ugyanolyan mély átéléssel adja elő az abszurd történeteket, mint az igazi meséket. A visszamaradott, „váltott gyerek” alakja ugyan megtalálható a Benedek Elek által gyűjtött népmesékben is, de itt új kontextusba kerül, mert a film egyik rejtélyes szereplőjének, a mélynövésű Yuku Paraxnak feleltethető meg.

Tudtad?

Arra a kérdésre, hogy hogyan lehet négyesben filmet rendezni, az alkotók egyike ezt a választ adta: „Szerintem nagyon egyszerű a dolog. Ha egy embert kiválasztasz rendezőnek, és neki kell csinálnia a dolgokat, nagyon kevés energiája marad. Nálunk, ha valaki elfárad, a másik átveszi a munkát, és a rendezői szemlélet csak gazdagodik azzal, hogy négy ember jegyzi a filmet. Főként, ha a négy ember között maximális egyetértés van. Úgy is el lehet képzelni, hogy ez a négy ember végül is egy ember – egy emberként gondolkozik.” (Teljes interjú: Filmkultúra, 1998)

Baski Sándor

Ez a weboldal sütiket használ

Sütiket használunk a tartalmak személyre szabásához, közösségi funkciók biztosításához, valamint weboldalforgalmunk elemzéséhez. Ezenkívül közösségi média és elemező partnereinkkel megosztjuk az Ön weboldalhasználatra vonatkozó adatait, akik kombinálhatják az adatokat más olyan adatokkal, amelyeket Ön adott meg számukra vagy az Ön által használt más szolgáltatásokból gyűjtöttek. A weboldalon való böngészés folytatásával Ön hozzájárul a sütik használatához. Cookie adatkezelési tájékoztatónkat itt találhatja meg.

Megértettem