A locsolókocsi

 

A gyermeki fantáziával bármi lehetséges. A barátságok és szerelmek is sokkal igazabbak, mint a felnőttek világában. Kézdi-Kovács Zsolt filmje Mándy Iván írásából készült.

színes magyar játékfilm, 1973, rendező: Kézdi-Kovács Zsolt

író: Mándy Iván, forgatókönyvíró: Kézdi-Kovács Zsolt, operatőr: Kende János, vágó: Farkas Zoltán, zeneszerző: Bródy János, hangmérnök: Peller Károly, főszereplők: Márkus András, Maretics Erika, Lengyel Péter, Józsa Andrea, Józsa Zsuzsa, Némethy Ferenc, 88 perc

A film adatlapja a Filmkeresőn

A teljes film elérhető itt (a Videotóriumon csak oktatási intézmények számára):

Miről szól?

Új lány érkezik a hatodik osztályba. Bori (Maretics Erika) komoly és határozott személyiség, ám tud kedves is lenni. Az osztály vezéralakja, a kortársainál fizikailag és szellemileg is fejlettebb Omasics (Márkus András) rögtön ki is szemeli magának. Kissé ügyetlen, de aranyszívű barátját, Totyit (Lengyel Péter) kéri meg, járjon közbe Borinál az érdekében. A lány és Totyi azonban gyorsan összemelegednek. A városban tavasz van. A gyerekek a belső udvarokban és parkokban játszanak. Labdáznak, csúfolják egymást vagy mindenféle rosszaságba keverednek. Az utcákat egy hatalmas locsolókocsi mossa időről-időre tisztára. Totyi és Bori imádják figyelni a feléjük közeledő vízpermetet.

Az iskolában közben versenyt írnak ki. A fiúknak asztalt, a lányoknak varázsdobozt kell készíteniük. Az első helyezést elérők osztályai busszal kirándulhatnak. A mellőzöttsége miatt megbántott Omasics szeretne bizonyítani. A többiekkel ellentétben nem csapatban, hanem egymaga készíti a bútort. Totyi hamarosan rájön, Omasics csaló módon egy asztalos segítségét kérte. A zsűri végül salamoni döntést hozva megosztott első díjat oszt ki. Mindkét osztály kirándulni megy a zempléni Istvánkútra. Totyi végképp csalódik az újra vezéregyéniséggé emelkedő Omasicsban, de nem szomorú, hisz Bori őt választja.

Mitől különleges?

A locsolókocsi könnyedén fűzi egymásba a hétköznapi valóság és a gyermeki fantázia elemeit. Kézdi-Kovács Zsolt filmje egyszerre költői és időtlen, pontos arányérzékkel keverve a képzelt kalandok és álmodozások, illetve a korántsem olyan idilli realitás világát. Az osztályterem egy-két plakátját leszámítva semmi sem utal arra, pontosan mikor játszódik a történet. Az öreg bérházak, átalakított polgári lakások és romos belső udvarok időtlen hangulatot árasztanak.

A varázslatos jelenetek a gyermeki szerelem és barátság tisztaságáról, a fantázia erejéről mesélnek, nemcsak a kisebbeknek.

A film Mándy Iván regényéből készült. Az író sajátos stílusa nehéz helyzet elé állítja a szövegeit adaptáló filmeseket, hiszen a cselekmény nála gyakran csak jelzésértékű. Nincs ez másképp A locsolókocsi esetében sem, ahol a tulajdonképpeni történések helyett maga a gyermeki nézőpont az elsődleges. A korszak hatalmi viszonyai azonban még ebbe az ártatlan világba is finoman beszivárognak.

Igen beszédes mozzanata a filmnek, hogy a sohasem mosolygó, a tanárok mozdulatait és módszereit másoló Omasics végül komolyabb csalással képes csak megszilárdítani a népszerűségét. Bár Totyi és Bori tisztában vannak a tettével, mégsem szólnak a fiút ünneplő osztálytársaknak. A többiekkel ellentétben nem is tartanak vele a kiránduláson, inkább kettesben vonulnak el a mesés erdőbe. A locsolókocsi e mozzanata nemcsak a Kádár-kor, de az egyenlőtlenségen alapuló hatalmi rendszerek találó kritikája.

A történések helyett maga a gyermeki nézőpont az elsődleges.

Hogyan készült?

Kézdi-Kovács Zsolt 1956-ban kezdte a Színház- és Filmművészeti Főiskolát, Máriássy Félix osztályában. Korai rövidfilmjeit a Balázs Béla Stúdióban készítette, közben forgatókönyvíróként és többek között Jancsó Miklós asszisztenseként is dolgozott. Első nagyjátékfilmje, a Mérsékelt égöv 1970-ben került a mozikba, és a locarnói fesztiválon elnyerte az Ezüst Leopárd-díjat. A nyolcvanas évektől Kézdi-Kovács Zsolt a magyar és a nemzetközi filmszakma fontos alakjaként számos szervezetben vállalt vezető szerepet. A locsolókocsi a harmadik nagyjátékfilmje. Közvetlenül előtte a rendező gyerekműsorokat készített.


Hol a helye a (magyar) filmtörténetben?


Mándy Iván nemcsak írt a filmről és a moziról, de az írásaiban előszeretettel használta a mozgókép jellegzetes kifejezőeszközeit. Az erős képszerűség, a közeli fókusz, a vágások és áttűnések meghatározó írói kézjegyei az életműnek. A mozgókép és az irodalom kapcsolata az esetében azonban korántsem egyoldalú, hiszen a legkülönfélébb stílusú alkotók számos novelláját és regényét filmre vitték.

Kézdi-Kovács Zsolt korábban is írt forgatókönyvet Mándy Iván szövegéből. A Csutak és a szürke ló (1960) Várkonyi Zoltán rendezésében a mai napig kedvelt adaptációja a népszerű ifjúsági regénynek. A locsolókocsi ugyanebben a jellegzetes világban játszódik, és az elkészült filmről az író is elismeréssel nyilatkozott. Kézdi-Kovács Zsolt egyedi látásmódú alkotása az egyik legkülönlegesebb hangulatú gyerekfilmünk, természetesen nemcsak gyerekeknek.


Egy emlékezetes jelenet 

Bori és Totyi mindig izgatottan várják, hogy az utca végén feltűnjön végre a csodálatos locsolókocsi. A fiú és a lány imádja a vízpermetet, sőt, Totyi néha még a kedves sofőr mellé is beülhet. Míg a többség számára a várost tisztára mosó autó egyszerű hétköznapi járműnek tűnhet, a kisfiú ismeri a varázslatos titkot.
A narancsszínű locsolókocsi ablakából nézve a világ színes és csodálatos. A szigorúan szabályos utcák kacskaringósak lesznek, a szürke házak helyét tarka épületek foglalják el. Innen még a veszekedő felnőttek is viccesnek tűnnek. A jelenet alatt felcsendülő zene Bródy János szerzeménye. A város címet viselő dal költői képektől hemzsegő szövege tökéletesen egészíti ki az álomszerű felvételeket. A sofőr szerepében Bujtor István látható.

A rendező

Kézdi-Kovács Zsolt a Locsolókocsi forgatásán (forrás: NFI)
Adatlapja a Filmkeresőn

Plakát

Tervező: Kálmánchey Zoltán (forrás: NFI)