A három nővér

Csehov drámája Lukáts Andor rendezésében a késő kádárizmus fáradt kilátástalanságáról és az oroszok kivonulásáról is szól.

színes magyar játékfilm, 1991, rendező: Lukáts Andor

író: Anton Pavlovics Csehov, forgatókönyvíró: Lukáts Andor, operatőr: Kardos Sándor, vágó: Rigó Mária, zeneszerző: Dés László, főszereplők: Csákányi Eszter, Börcsök Enikő, Tóth Ildikó, Ráckevei Anna, Lontay Margit, Andorai Péter, 115 perc

A film adatlapja a Filmkeresőn

Miről szól?

A három nővér, Mása, Olga és Irina (Tóth Ildikó, Csákányi Eszter, Börcsök Enikő) 11 éve él Magyarországon a szovjet laktanya zárt világában. Egy évvel apjuk halála után, ahogy a szovjet hadsereget lassan elkezdik kivonni Magyarországról, egyre keserűbben álmodoznak arról, hogy egyszer újra Moszkvába mennek.

Mitől különleges?

Lukáts Andor a rendszerváltás előtti, alatti és utáni Magyarországra helyezte Csehov drámáját, amivel izgalmas pluszjelentést kölcsönzött a műnek. A film alapvetően hűen mutatja be a csehovi kilátástalanságot, a saját bajukkal vívódó, cselekvésképtelen emberek drámáját, elfuserált házasságait, szinte észrevétlenül szétcsúszó életét. Ugyanakkor az 1987 és 1991 között játszódó történetben a szovjet laktanya a bezártság, a jobb életről szőtt, megvalósítatlan ábrándok pedig a szocializmus alatti élet metaforájává válnak, amin elhatalmasodik a feleslegesség érzete. A csehovi dráma alig múló, ciklikus ideje arra a „megállt az idő” hangulatra rezonál, amit a késő kádárizmus puha diktatúrájának változatlanságában lehetett érezni. (Talán nem véletlen, hogy a Megáll az idő rendezője, Gothár Péter is feltűnik egy apró mellékszerepben.) A művet még komorabbá teszi, hogy a Csehovnál a boldogság szimbólumának tekintett Moszkva a filmben egy összeomló világbirodalom fővárosa, ahová így még kiábrándítóbb visszavágyni. Ez a motívum a rendszerváltás alatt érzett eufória jogosságát is megkérdőjelezi, hiszen az emberek elrugaszkodott álmai a jobb világról sokaknál hamar csalódásba csaptak át: mintha ezt előlegezné meg a film fináléjában a Duna-parton a semmibe révedő három nővér.

Hogyan készült?

Nem Lukáts Andoré volt Csehov drámájának első aktualizáló olvasata, amely A három nővéren keresztül allegorikus rendszerkritikát fogalmazott meg. Ascher Tamás a Katona József Színházban rendezte meg legendássá vált előadását, amelyben a Prozorov-házból távozó orosz katonák már 1985-ben a szovjet megszállás tabunak számító témájára és az oroszok kivonulására utaltak. A rendszerváltás környékén több színházban is műsorra tűzték Csehov darabját – köztük a szintén magyarított és ezt a címében is jelző Magyar három nővért –, ezért Lukáts Andor úgy vélte, nincs értelme elkészíteni a sokadik előadást ugyanabból a drámából. Az is szerepet játszott a filmadaptáció létrejöttében, hogy

a rendszerváltás után a magyar filmet talpra kellett állítani, s ehhez jó mankónak tűnt egy klasszikus, sokak által ismert és szeretett művet feldolgozni.

Lukáts Andor, aki már korábban is rendezett filmet a Balázs Béla Stúdióban (Álombalzsam, 1988), állandó alkotótársait hívta segítségül a feladathoz: Kardos Sándor operatőrt és Dés László zeneszerzőt. Kardos és Lukáts úgy döntöttek, hogy kifejezetten hosszú beállításokkal és kevés közelivel dolgoznak, ezzel is kihangsúlyozva a saját magányukba zárt csehovi antihősök drámaiatlan drámáját. Egy premier plán sokkal mélyebb azonosulást hív elő a nézőből, a távoli felvételeken viszont jobban érvényesül a reményvesztettség állapota. A film második felét szinte végig sötétben tartották, amellyel a valóság és a szürrealitás mezsgyéjére helyezték a történetet, és az összetörő álmok is adekvát „hangulati világítást” kaptak. A filmet a szentendrei – akkor már elhagyott – szovjet laktanyában forgatták, parádés szereposztással.

Hol a helye a (magyar) filmtörténetben?

A rendszerváltás után kellett pár év, mire a rendezők átlátták, milyen is lett a megváltóként várt, de a maga csalódásait hamar meghozó szép új világ. Ha egy művész mégis azon melegében akart a változásokra reagálni, kézenfekvő volt, hogy egy klasszikus művet válasszon, amelynek újraolvasásával a jelenre is reflektálhat. Lukáts Andor A három nővére volt az egyik első magyar film, amely a rendszerváltással és az oroszok kivonulásával foglalkozott, ezzel pedig olyan, a változásokra már utólagos tudással ránéző filmeknek nyitott utat, mint például Fekete Ibolya Bolse vitája. Az elsősorban színészként ismert Lukáts Andor később még egy sikeres színházi előadás filmváltozatával, a Portugállal jelentkezett.

Egy emlékezetes jelenet

Kardos Sándor kreatív kameramozgásokkal, tükröződésekkel, fényjátékokkal varázsolta filmszerűvé a dialógusaiban és színészi játékában teátrális adaptációt. Mása (Tóth Ildikó) és Versinyin ezredes (Andorai Péter) cigizni vonulnak el egy szobába, ám hamar eljutnak a szerelmi vallomásig. A film második felére rátelepedő árnyékos, sötét hangulat itt még intimnek mutatja magát, hiszen arcukat két fénypászma világítja meg. Ám a bensőségesség illúziója hamar szertefoszlik, és amikor megzavarják őket, hirtelen kinyílik a tér, de a kamera a magányos álldogáló Versinyinnel marad, s az ő magára hagyottságát hangsúlyozza ki. Később az ezredes arról beszél, hogy a boldogság csak a jövő generációi számára, a távoli jövőben lesz elérhető, az ő feladatuk pedig az, hogy ezért dolgozzanak. Ez a csehovi gondolat a (rendszer)változásra várva megfásult, ám mégis annak érdekében dolgozó nemzedék életérzését is tökéletesen megfogalmazza.

 A rendező

Lukáts Andor 1984-ben (MTI Fotó/Bara István)
Adatlapja a Filmkeresőn

Soós Tamás

Ez a weboldal sütiket használ

Sütiket használunk a tartalmak személyre szabásához, közösségi funkciók biztosításához, valamint weboldalforgalmunk elemzéséhez. Ezenkívül közösségi média és elemező partnereinkkel megosztjuk az Ön weboldalhasználatra vonatkozó adatait, akik kombinálhatják az adatokat más olyan adatokkal, amelyeket Ön adott meg számukra vagy az Ön által használt más szolgáltatásokból gyűjtöttek. A weboldalon való böngészés folytatásával Ön hozzájárul a sütik használatához. Cookie adatkezelési tájékoztatónkat itt találhatja meg.

Megértettem