Miről szól?

A film Bartos Zoltán amatőrfilmes hagyatékának felhasználásával készült, aki az húszas évek végétől az ötvenes évek közepéig készített felvételeket családjáról, otthonáról és utazásairól. Filmjeiben megjelennek a Bartos-família tagjai, Zoltán édesapja, édesanyja és két fiútestvére, a távolabbi rokonok és barátok, a közös nyaralások és mulatságok, a Budapesti és a vidéki élet. Az önmagukban is lenyűgöző archív felvételek nemcsak egy személyes történetet őriznek, de egy egész korszak lenyomatát is, melynek hátterében az alulnézetből bemutatott történelem drámája körvonalazódik.

Mitől különleges?

A Bartos család Forgács Péter tizennégy részes Privát Magyarország című sorozatának első része. A filmet kizárólag a Bartos Zoltán által forgatott hét órányi archív felvétel anyagából szerkesztették az alkotók. Az időrendi logikát követő összeállítás nem pusztán a privátfilmek dokumentumértékét mutatja meg, de azok kreatív felhasználásával önálló művészeti alkotást hoz létre, melyet Szemző Tibor hipnotikus zenéje tesz igazán különlegessé.

Hogyan készült?

A Privát Magyarország sorozat nyitódarabja, A Bartos család, 1988-ban készült, míg az utolsó rész, A püspök kertje, 2002-ben. A művészi koncepció fontos előképe volt Bódy Gábor és Tímár Péter Privát történelem című filmje, mely 1979-ben született az 1940-es évek amatőr felvételeinek felhasználásával. Forgács Péter képzőművészeti háttérrel indult, és már korán érdeklődni kezdett a privát fotók és filmek esztétikája iránt. 1974 és 1991 között a Népművelési, majd Művelődéskutató Intézet munkatársaként vizsgálta ezeknek az alkotásoknak a vizuális, szociológiai, és kultúrantropológiai sajátosságait. 1978-tól 1993-ig a Balázs Béla Stúdióban dolgozott független film- és videóművészként. 1983-ban megalapította a Privát Fotó és Film Alapítványt, amely a privátfilmek egyik legjelentősebb hazai archívuma lett. Ebből a gyűjteményből került ki aztán az alapanyag, amelyből Forgács Péter saját filmjeit elkészítette.

A Privát Magyarország létrehozásánál a legnagyobb kihívást az összegyűjtött mozgóképek rendszerezése és szelektálása jelentette, így a kreatív alkotói szellem elsősorban a lényeg kiemelésében jelenik meg. Forgács egy interjúban az álmok szerkezetéhez és a pszichodráma sokrétűségéhez hasonlította a folyamatot. Az elkészült film 

Hol a helye a (magyar) filmtörténetben?

A Bartos család azok közé a dokumentumfilmek közé tartozik, amelyek kizárólag dokumentumértékű, archív anyagok felhasználásával mutatnak be egy-egy témát. Ezeknél a szubjektív nézőpontot kétszeresen is erősíti, hogy elsőként az eredeti filmek készítője hoz létre egy önálló értelmezést, majd ebből válogat a későbbi összeállítás rendezője a saját elképzeléseinek megfelelően. A különös hangulatú és nagy asszociációs teret nyitó A Bartos család, valamint a Privát Magyarország többi része komoly nemzetközi sikert aratott. Forgács Péter ezzel egyike lett azon kevés magyar dokumentumfilmesnek, aki az 1990-es években globális ismertségre tett szert, és bekerült az egyetemes filmkánonba. A Bartos család ma is sokat hivatkozott mű, amelyet az archív anyagok költői újrahasznosításával készülő filmek egyik nagyhatású mintájaként tartanak számon.

Egy emlékezetes jelenet 

Ez a néhány perc az 1939 és 1944 között forgatott felvételekből válogat. A felvételek nagyobb része Budapesten készült, de látunk képsorokat az erdélyi bevonulás idejéből is. A képeken a városi utcák forgataga és a privát családi események váltakoznak. A kép alsó sávján futó feliratok tájékoztatják a nézőt arról, hogy a készítés időpontjában milyen fontos események történtek az ország életében. A néző fejében ezek az információk összekapcsolódnak a látottakkal, így például a magánautók kötelező bevonultatását és a bicikliző családtagok látványát automatikusan összefüggőnek tartja. Világossá válik, hogy a történelem milyen közvetlenül befolyásolja a közemberek életét, áttételesen pedig a filmen megörökíthető történeteiket.

Túl azon, ami konkrétan megjelenik a képeken, az is legalább olyan fontos, amit nem ábrázolnak. Bár nem látunk harci cselekményeket, csak néhány kiállított harci járművet, mégis tudjuk, hogy háborús időszak van, amelynek atmoszféráját elsősorban Szemző Tibor baljós zenéje érzékelteti. A részlet, ahogy az egész film, teljes egészében archív privátfilmekből áll, azok eredeti formája legfeljebb egy-egy hangsúlyos pillanat lassításával vagy kimerevítésével módosul. A fekete-fehér, karcos és sok helyen a filmanyag károsodásából fakadó hibákat mutató „found footage” esztétika egyszerre kelti a nosztalgia, a szorongás és az elmúlás feletti szomorúság érzetét. 

A rendező

Forgács Péter (forrás: Wikipédia)