80 huszár

Sára Sándor látványos, de rendhagyó kosztümös kalandfilmben állít emléket a Lenkei-századnak.

színes magyar játékfilm, 1978, rendező, operatőr: Sára Sándor

forgatókönyvíró: Csoóri Sándor, Sára Sándor, dramaturg: Kovács István, vágó: Morell Mihály, zene: Szőllősy András, hangmérnök: Kovács György, főszereplők: Dózsa László, Tordy Géza, Madaras József, Cserhalmi György, Polgár Géza, Oszter Sándor, 124 perc

A film adatlapja a Filmkeresőn

Miről szól?

Az 1848-as forradalom kitörésekor Paál Farkas kapitány (Dózsa László) huszárezrede egy lengyel kisvárosban állomásozik. A magyar katonákhoz is eljut a kiáltvány, amely a huszárok hazatérését sürgeti. Az ezred egyik tagja, Korsós András (Madaras József) szökést kísérel meg, de elfogják, és nyilvánosan megvesszőzik, ami fellázítja a helyi lengyeleket. Az osztrák hadvezetés utasítja a huszárokat a zavargások leverésére. Ők erre nem hajlandóak, és úgy döntenek, hazatérnek Magyarországra. Útjuk során nemcsak a természeti elemekkel, de az őket üldöző császári túlerővel is meg kell küzdeniük.

Mitől különleges?

Sára Sándor filmjét megtörtént események ihlették. A Petőfi Sándor egyik versében (Lenkei százada) is megénekelt, Lenkey János kapitány vezetése alatt álló huszárszázad a galíciai Mariampolból szökött haza a Dnyeszter folyón és a Kárpátokon átkelve, lenyűgöző menetteljesítménnyel és kitartással, hogy később a Délvidéken csatlakozzanak a szabadságharc küzdelmeihez. A 80 huszár a döntés megszületését és az utazás viszontagságait mutatja be részletesen, a hazaérkezés katartikus pillanatait elhagyja, de nem csak ebben különbözik a ’48-as filmek A kőszívű ember fiai által fémjelzett romantizáló, heroikus vonulatától.

Külsőségeit tekintve a 80 huszár is megfelel a kosztümös történelmi kalandfilmekkel szemben támasztott nézői igényeknek – látványos, fordulatos, izgalmas –, a szereplők fizikai és lelki kálváriája ugyanakkor nagyon is valóságosnak hat. A huszárok egyszerre küzdenek a természeti elemekkel, az őket hol üldöző, hol csapdával váró császári katonákkal, és saját kétségeikkel, dilemmáikkal.

A megpróbáltatások hatására azonban nem felbomlik a közösség – mint sok hasonló túlélőtörténetben –, hanem a kezdeti feszültségek, véleménykülönbségek elsimulnak, és még erősebb egységgé kovácsolódik a csapat. Sáránál nincsenek kijelölt hősök, a csatában és a szenvedésben is egyenlő mindenki.

Közösségként győznek, és közösségként is buknak el.

A formabontó koncepció és a markáns színészgárda mellett vizualitása teszi igazán különlegessé a 80 huszárt. A filmet operatőrként is jegyző Sára a szépséges, de részvétlen természeti tájat is főszereplővé teszi meg, lenyűgöző totálképek sorával illusztrálja a főszereplők elveszettségét, máskor pedig ugyanolyan hosszasan időzik el egy-egy vadregényes részleten, mint a főszereplők arcán.

A színészek minden jelenetet maguk vettek fel

Hogyan készült?

Sára Sándor és Csoóri Sándor először a Kósa Ferenc-féle Tízezer nap forgatásán dolgoztak együtt – előbbi operatőrként, utóbbi forgatókönyvíróként –, ezt követően a madéfalvi vérengzésről szerettek volna közösen filmet készíteni. A történetet megírták, de a forgatási engedélyt nem kapták meg, ezért úgy döntöttek, inkább az 1848–49-es forradalom és szabadságharc egyik fejezetét dolgozzák fel.

A költségvetés előteremtése nem ment könnyen. Föld Ottó, a Mafilm igazgatója vetette fel, hogy a frissen megkötött magyar-lengyel kulturális egyezmény keretében koprodukcióban készüljön el a film. A lengyelek végül nem koprodukciós partnerként szálltak be, hanem különféle szolgáltatásokat nyújtottak, és a forgatási helyszínt biztosították a Tátrai Nemzeti Parkban és Tarnów városában. Az utolsó csatajelenet helyszínét Diósjenő környékén találták meg, de a stáb dolgozott Nagycenken is.

Bár a három hónapig tartó forgatáson kaszkadőrök is jelen voltak – a névtelen huszárokat és a császári katonákat ők alakították –, a hitelesség érdekében a színészek minden jelenetet maguk vettek fel. Némi túlzással ugyanazt az útvonalat tették meg, mint az igazi huszárok. A forgatást megelőzően hónapokon át gyakorolták a lovaglást, amire azért is szükségük volt, mert a szálláshelytől a forgatási helyszínekig sokszor csak lóháton tudtak eljutni.

Hol a helye a (magyar) filmtörténetben?

A hetvenes évek közepétől kezdve a magyar rendezők új perspektívából nyúltak 1848–49 témájához. A Segesvár (Lányi András, 1974), az Amerikai anzix, a Klapka-légió (Hajdufy Miklós, 1983), a Szirmok, virágok, koszorúk, a Vadon (András Ferenc, 1988), vagy legújabban a Guerilla (Kárpáti György Mór, 2018) más-más stílusban, de mind a forradalom hőseit deheroizálja a szabadságharc bukását követően. Noha még a világosi fegyverletétel előtt játszódik, de „hátulnézete” és realistább hangvétele miatt ebbe a hagyományba illeszthető be a 80 huszár is.

Sára filmje ugyanakkor nemcsak 1848 kontextusában értelmezhető. A forgatókönyvíró, Csoóri Sándor megfogalmazásában: „Hagyományosabb filmtabló és korszerűbb filmparabola helyett mi olyan történelemmetaforát próbáltunk megteremteni, amely ugyanúgy ráillik a Rákóczi-féle szabadságharcra, mint 1848–1849-re vagy későbbi föllobbanásainkra és leveretéseinkre.”

 

Egy emlékezetes jelenet

A huszárok és a lovak is a tűrőképességük határára érkeztek. Egy sziklás emelkedőn Korsós lova megmakacsolja magát, és nem hajlandó továbbmenni. A férfi, akit korábban, a szökése után, kardlappal véresre vertek a társai, elveszti a fejét, és ütni-vágni kezdi a szerencsétlen állatot, míg egy másik huszár közbe nem avatkozik. Korsós leveszi a jószágról a nyerget és a málhát, s gyalog indul tovább. A ló egyedül marad, majd néhány másodpercnyi legelészés után elindul a gazdája után.

Ez az epizód egyfelől kiválóan illusztrálja ember és ló egymásra utaltságát, másrészt Sára sajátos szemlélődő látásmódját, amikor egy-egy jelentéktelen részleten elidőzve – a kalandfilm műfajától merőben idegen módon – lelassítja az elbeszélést. A jelenet tanulsága továbbá, hogy a rendezőnek érdemes az ösztöneire is hallgatnia, az utolsó pár másodperc ugyanis nem szerepelt a forgatókönyvben, azt a ló „improvizálta”, miután Sára megérezte, hogy érdemes még folytatni a felvételt.

A rendező

Sára Sándor a film forgatásán (fotó: B. Müller Magda)
Adatlapja a Filmkeresőn

Tudtad?

A forgatás során a lovak eljuttatása a helyszínre külön kihívást jelentett, de Dimény Tibor gyártásvezető szerint a nehézségek ellenére csak egyetlen állat pusztult el, miután kitörte a lábát. Oszter Sándor viszont úgy emlékszik, hogy sokkal drámaibb volt a helyzet: „Több ló is lesérült, voltak csatajelenetek, bukások, nem egyet agyonlőttek súlyos sérülés, lábtörés miatt. Láttam lovakat, amelyek idegsokkot kaptak, őket szintén ki kellett vonni a forgalomból, és úgy emlékszem, nagyon sok ló elpusztult a körülmények miatt, hiszen valóságos hadiállapot volt.”  

Plakát

Tervező: Zelenák Crescencia (forrás: NFI)

Baski Sándor

Ez a weboldal sütiket használ

Sütiket használunk a tartalmak személyre szabásához, közösségi funkciók biztosításához, valamint weboldalforgalmunk elemzéséhez. Ezenkívül közösségi média és elemező partnereinkkel megosztjuk az Ön weboldalhasználatra vonatkozó adatait, akik kombinálhatják az adatokat más olyan adatokkal, amelyeket Ön adott meg számukra vagy az Ön által használt más szolgáltatásokból gyűjtöttek. A weboldalon való böngészés folytatásával Ön hozzájárul a sütik használatához. Cookie adatkezelési tájékoztatónkat itt találhatja meg.

Megértettem