1945

Török Ferenc világsikert aratott fekete-fehér filmje krimi- és westernelemek segítségével irányítja rá a figyelmet az elhallgatott bűnökre.

fekete-fehér magyar játékfilm, 2017, rendező: Török Ferenc

író: Szántó T. Gábor, forgatókönyvíró: Szántó T. Gábor, Török Ferenc, dramaturg: Esztergályos Krisztina, operatőr: Ragályi Elemér, vágó: Barsi Béla, zeneszerző: Szemző Tibor, főszereplők: Rudolf Péter, Angelus Iván, Nagy Marcell, Nagy-Kálózy Eszter, Tasnádi Bence, Sztarenki Dóra, 87 perc

A film adatlapja a Filmkeresőn

Miről szól?

1945. augusztus 12-én délelőtt 11 órakor vonat gördül be a vidéki vasútállomására. Két feketébe öltözött, fekete kalapos idegen száll le a szerelvényről. Poggyászukkal, két súlyos ládával elindulnak a közeli falu irányába, ahol éppen lakodalom készülődik. A látogatók érkezésének híre mindenkit nyugtalanná tesz, de a település nagy hatalmú urát, Szentes István jegyzőt (Rudolf Péter) különösképpen felzaklatja. Mi lehet a jövevények célja, és mi lapulhat a ládákban?


Mitől különleges?

Török Ferenc egy rendszerváltásról szóló generációs közérzetfilmmel mutatkozott be (Moszkva tér), majd huszonévesek útkereséséről forgatott dramedyt (Szezon, 2004), de készített tőzsdefilmet (Overnight, 2007) és meseszerű romantikus komédiát is (Senki szigete, 2014), ezért egy fekete-fehér történelmi dráma mindenképp éles váltásnak tűnhet a pályáján. Az 1945-nek azonban vannak előzményei a Török-életműben, a Kádár-rendszer hatvanas–hetvenes éveit visszaidéző Apacsokban (2010) is központi motívum a bűnösök felelőssége, másik tévéfilmje, a Koccanás pedig egy társadalom keresztmetszetét mutatja fel egy konkrét helyszínen és időintervallumban – utóbbi akár a Moszkva térről is elmondható.

Az 1945 témafelvetése, a holokauszt kibeszéletlen traumája, nem új, a választott nézőpont annál inkább. A Szántó T. Gábor elbeszélése nyomán íródott történet kivételesen 

nem a túlélők verziójára kíváncsi, hanem azokéra, akik nemcsak szemtanúi voltak a zsidók elhurcolásának, de adott esetben aktív haszonélvezői is.

A film drámai konfliktusát a vonatról leszálló zsidó férfiak és a helyiek szembenállása helyett a falusiak belső vívódása adja, az idegenek érkezése katalizátorként erősíti fel bennük az éveken át elfojtott bűntudatot – a jegyző és cinkostársai esetében pedig az önigazolás és a hárítás kétségbeesett kényszerét.

A fajsúlyos kérdéseket Török filmje műfaji köntösben teszi fel. Az alaphelyzet és a határidő-dramaturgia a Délidő westernjéből lehet ismerős – Fred Zinnemann klasszikusában is az idegenek előre beharangozott érkezése bolygatja fel a település életét, és készteti cselekvésre a seriffet –, az egyre fokozódó feszültség a thrillereket idézi, a két férfit övező rejtély, amelyet csak a film utolsó harmadában old fel a forgatókönyv, pedig a krimiszálat erősíti.

Az izgalmakat a takarékos dialógok is fokozzák, a szereplők keveset beszélnek, hiszen félszavakból is megértik egymást – a közös ősbűn összeköti őket –, a nézőnek magának kell a hiányos információk és a ki nem mondott mondatok alapján összeraknia a képet. Ragályi Elemér kontrasztos fekete-fehér kompozíciói, Rajk László egyszerre realista és stilizált díszletei és Szemző Tibor finoman építkező minimalista zenéje ugyancsak hozzájárul az 1945 különleges atmoszférájához.

Hogyan készült?

Török Ferenc első két filmje sikerét követően a szomszédjában lakó Szántó T. Gábortól kapta meg az író 2004-ben megjelent novelláskötetét témajavaslatként. Filmszerűsége és kevés párbeszéde miatt a Hazatér című írásra esett a választása, amelyen Szántóval közösen kezdett el dolgozni. Először kisfilmben, később tévéfilmben gondolkoztak, majd az éveken át tartó fejlesztés során sikerült a tízoldalas novellát egy 100 oldalas forgatókönyvvé bővíteni úgy, hogy a cselekmény továbbra is csak három-négy órát ölelt fel. Új karaktereket és cselekményszálakat találtak ki; az esküvő mint központi esemény a novellából például hiányzik, a filmben viszont az ünnepi alkalom ürügyén mutatják be a teljes közösséget és az álláspontok, reakciók sokféleségét.

A főszerepet az inkább komikusabb figurákról ismert Rudolf Péter kapta, akinek 15 kilót kellett híznia, hogy eljátszhassa a jegyzőt. Feleségét a színész házastársa, Nagy-Kálózy Eszter alakítja. Az ortodox zsidók szerepére Török olyan karaktereket keresett, akik „mozdulataikban mások, megtörtek, vékonyak, kívül vannak a testükön”, mintha „a falusaik lelkiismeret-furdalásának kivetülései” lennének; a fiatalabb férfit végül Nagy Marcell, a Sorstalanság főszereplője, az idősebbet Angelus Iván táncművész formálta meg.

A film fényképezésére a nemzetközileg is elismert, Kossuth-díjas Ragályi Elemért kérte fel a rendező, miután látta operatőri munkáját a Kukoricasziget (George Ovashvili, 2015) című grúz drámában, és megtudta, hogy személyes tapasztalatai is vannak, mert gyerekként, a film cselekményének idején ő is falusi környezetben élt.

Hol a helye a (magyar) filmtörténetben?

Kevés említésre méltó hazai játékfilm játszódik a második világháború lezárása és a kommunista hatalomátvétel közötti rövid periódusban, ahogy a haláltáborokba elhurcolt zsidók értékeinek, házainak kisajátításával és morális következményeivel is inkább csak érintőlegesen, utalás szintjén foglalkoztak a magyar rendezők (Utószezon, Látogatás) – a rendszerváltást megelőzően erre sok lehetőségük nem is volt. Az 1945 ezért kétségkívül hiánypótló alkotás, de technikai kivitelezése, letisztult vizuális és dramaturgiai koncepciója, illetve az erős színészi jelenlét miatt is érdemes a figyelemre.

A múlt kényelmetlen bűneivel való szembesülés témája és az egyéni, illetve kollektív felelősség kérdése nem csak Magyarországon érvényes, amit az 1945 külföldi fogadtatása is visszatükröz. A film több mint 50 fesztiválra jutott el, sok helyen közönségdíjat nyert, és több mint 40 országban moziforgalmazásba is eljutott; az Egyesült Államokban egy éven keresztül volt műsoron, és az amerikai jegybevétele meghaladta az egymillió dollárt.

Egy emlékezetes jelenet

Amikor Szentes fia, Árpád (Tasnádi Bence) úgy dönt, hogy a bűnös apai örökség miatt lefújja az esküvőt és elhagyja a falut, depresszióval küzdő anyja (Nagy-Kálózy Eszter) végleg összeomlik. Ha a nézőnek eddig nem lett volna nyilvánvaló, hogy a nő miért kábítja magát gyógyszerekkel, itt végleg világossá válik. Hosszú évek hallgatását töri meg, amikor a hazaérkező jegyzőt szembesíti azzal, hogy tisztában van az igazsággal. Tudja, hogy a férfi annak idején elhurcoltatta legjobb barátját, hogy megszerezze a drogériáját. Szentes egy pillanatra megtörni látszik, mintha mardosná a lelkiismerete, de aztán önfelmentést keres, és a nőt kezdi vádolni. Török mellőzi a zenét, helyette a falióra ketyegése szabja meg a ritmust.

A rendező

Török Ferenc a film madridi bemutatóján 2018-ban (forrás: MTI/EPA/J. J. Guillen)
Adatlapja a Filmkeresőn

Plakát

Baski Sándor

Ez a weboldal sütiket használ

Sütiket használunk a tartalmak személyre szabásához, közösségi funkciók biztosításához, valamint weboldalforgalmunk elemzéséhez. Ezenkívül közösségi média és elemező partnereinkkel megosztjuk az Ön weboldalhasználatra vonatkozó adatait, akik kombinálhatják az adatokat más olyan adatokkal, amelyeket Ön adott meg számukra vagy az Ön által használt más szolgáltatásokból gyűjtöttek. A weboldalon való böngészés folytatásával Ön hozzájárul a sütik használatához. Cookie adatkezelési tájékoztatónkat itt találhatja meg.

Megértettem