Libri, Líra bolthálózat; Örkény Könyvesbolt, Kölcsey Könyvesbolt (Veszprém), Anima könyvesboltok, Írók Boltja, Fókusz, Líra Könyváruház, Flaccus Könyvesbolt); a Média Markt, Tesco, Auchan

Ritkán látott filmdokumentumok a Trianon évforduló kapcsán

Nemzeti Filmintézet – Filmarchívum |

A Magyar Nemzeti Filmintézet – Filmarchívum ritkán látott mozgóképes dokumentumok felidézésével emlékezik az évfordulóra.

A 100 éve aláírt trianoni békeszerződés a huszadik századi magyar történelem egyik legsúlyosabb traumája, amely máig érezteti hatását. A szerződés szerint a történelmi Magyarország területének kétharmadát veszítette el, és a magyar nemzetiségű lakosság egyharmada került a határokon túlra, a szomszédos államok fennhatósága alá. A magyar társadalom, a nemzeti közösség évtizedekig nem tudta megemészteni ezt a súlyos csapást, melynek sokkhatása közgondolkodásunkban is máig érződik. A két világháború között, a Horthy-korszakban a legfőbb politikai cél a határok revíziója volt, és ebben a tekintetben csak a hangnem és stílus szintjén tért el egymástól a kormány és az ellenzék álláspontja. Az alábbiakban néhány ritkán látott filmdokumentumot mutatunk be a kerek évforduló kapcsán.

Az első világháború utolsó évében nemcsak a frontokon, de a hátországban is válságos helyzet alakult ki. A nyomasztó élelmiszerhiány Bécsben és Budapesten, valamint a spanyolnátha járvány erősen demoralizálta az országot. Ehhez kapcsolódik az élelmiszercsempészet ellen 1918 kora őszén készített propagandafilm.

A filmet három helyszínen, Győrben, Pozsonyban és Mosonmagyaróváron vette fel Tábori Kornél rendező és Frőhlich János operatőr. Bár Ausztria és Magyarország között vámunió volt érvényben, a háború utolsó évében az élelmiszerhiány miatt komoly korlátozásokat vezettek be. A győri pályaudvaron láthatjuk a Bruck felől befutó vonat szigorú ellenőrzését: vámosok, katonák élelmiszerekkel teli csomagokat koboznak el. Láthatjuk, ahogy a Bécs és Pozsony között közlekedő POHÉV (Pozsony-Országhatárszéli Helyiérdekű Vasút) megérkezik Pozsonyba, majd betekintést nyerhetünk a Határszéli Rendőrkapitányság Kelet nevű őrhajójának tevékenységébe a pozsonyi Öreg-híd közelében. A második rész a mosonmagyaróvári Lajta-hídon történő ellenőrzéseket mutatja be. A képsorok megrendezettek ugyan, de egyéb forrásokból tudjuk, hogy a felvett mozgóképek dokumentum-hitelességűek.

Az 1918–19-ből fennmaradt híradó felvételek nagyszerű összefoglalója a Filmarchívum Filmhíradók 100 éve sorozata. Ebből való a következő két részlet Károlyi Mihály köztársasági elnök szatmári útjáról 1919 februárjában, az ország megcsonkítása ellen tiltakozó beszédeiről. Ezek a felvételek inkább a külföldnek szóltak – erre utalnak a francia nyelvű inzert szövegek is –, de gyakorlati hatásuk nem lett.

"Ha a párizsi békekonferencia a wilsoni elvek ellen döntene, akkor fegyverrel is felszabadítjuk ezt az országot." (Károlyi Mihály)

"Nem, nem, soha nem írok alá olyan békeszerződést, amely Magyarországot feldarabolná." (Károlyi Mihály)


1918 őszén széthullott a dualista Monarchia, megindult a nemzetiségi területek elszakadása. Bár megszületett az új, független Magyarország, de alig voltak eszközei, hogy a közellátást megszervezze. A közös hadsereg felbomlott, a hazaözönlő katonák a családjukhoz siettek vissza, egy részük ráadásul erősen radikalizálódott és kommunista befolyás alá került. A különösen hideg télben sokfelé éheztek az emberek és terjedt a pusztító spanyolnátha járvány is. Párizsban közben összeült a békekonferencia, de sem a Károlyi-kormány képviselőit, sem az 1919. március 21-én hatalomra jutó Tanácsköztársaság vezetőit nem hívták meg a tárgyalásokra. Illúzió volt abban hinni, hogy ha a háborúért felelős kettős monarchia felbomlik, és egykori ellenfelei kerülnek hatalomra, akkor azokkal a győztesek majd nem fizettetik meg a vereség árát. A később trianoninak nevezett határokról már lényegében 1919 februárjában megszületett a megegyezés. A magyar küldöttséget csak egy esztendővel később, 1920 januárjában fogadták először. A küldöttség tagjai Apponyi Albert, Teleki Pál, Bethlen István, Popovics Sándor, Lers Vilmos, Somssich László voltak, szakértők nagyobb csoportja is segítette a delegációt. A küldöttség párizsi jelenlétéről a Gamount francia filmgyár által készített filmben láthatunk néhány képsort:


A filmet két időpontban vették fel, az első részt 1920 januárjában. Itt láthatjuk a magyar delegáció tagjait: a delegációt vezető Apponyi Albertet, a párizsi külügyminisztérium lépcsőin Apponyi Albertet és Bethlen Istvánt antant tisztek társaságában, majd a delegáció tagjait, később az egész magyar küldöttséget szállásuk, a Chateau de Madrid előtt. Középen Apponyi Albert áll. Ez a film első perce. Ezután a román, jugoszláv és a csehszlovák delegációkról láthatunk felvételeket munka közben – ilyen felvétel a magyar küldöttség tevékenységéről nem készült, vagy nem ismerjük. Itt láthatjuk először összeülni a kisantant képviselőit, a „Block”-ot a román, jugoszláv, csehszlovák kormány képviselőiből.

A film utolsó harmada a békeszerződés 1920. június 4-i aláírásához köthető. Alexandre Millerand francia elnök érkezik elsőként a Nagy Trianon kastélyhoz, ellép a díszszázad előtt, majd a magyar küldöttség következik: Benárd Ágoston népjóléti és munkaügyi miniszter és Drasche-Lázár Alfréd meghatalmazott nagykövet, akiket a magyar kormány az egyezmény aláírásával megbízott. A Nagy Trianon kastélyban az aláírás aktusa csak távoli képsorokon látszik, majd a távozó küldöttségek után a kamera közeliben is megmutatja az aláírásokat.

Az elvesztett első világháború és az azt követő forradalmak, a román megszállás utáni pusztító hazai társadalmi következményekről tudósítanak az 1920-ban készült képsorok, amelyet a Filmarchívum Nyomorfilm címen tart nyilván. A film a magyar kormány megrendelésére készült. Látva a főváros drámai szociális helyzetét, a Huszár-kormány humanitárius segítség szervezésébe kezdett, nyomorakció néven. A filmen – amely vélhetően a külföldnek is szánt felvilágosító mozgókép volt – megmutatja Budapest döbbenetes szegénynegyedeit, hadirokkantakat, éhező gyerekeket, a nyomort. A drámai filmet Tábori Kornél szociofotói egészítik ki.


Ebben 6:39-től 7:57-ig láthatjuk az elcsatolt területekről menekültek nehéz sorsát, akik a város pályaudvarainak külső vágányaira tolt marhavagonokban laktak. A Nyugati Pályaudvar külső vágányára tolt, lakóhelyül szolgáló marhavagon hátterében a Váci út és Csanády utca sarkán ma is álló bérház látható:


Mivel a Szovjet-Oroszország elleni intervenció miatt az antant rá volt utalva Románia és Jugoszlávia segítségére, így ez utóbbiak az átmeneti helyzetben igyekeztek új pozíciókat elfoglalni. A román csapatok 1919 augusztusában bevonultak Budapestre, a szerbek pedig a megszállt Baranyában megpróbáltak egy kis csatlós-államalakulatot létrehozni: 1922. augusztus 14-én kikiáltották a Baranyai Szerb-Magyar Köztársaságot. Ám ezt senki nem ismerte el, a Nagykövetek Tanácsa is azonnali távozásra szólította fel a szerbeket, így az új köztársaság kísérlete csak nyolc napig tartott. 1921. augusztus 21-én a magyar csapatok bevonultak Pécsre. Erről tudósít a következő videó.


A békeszerződés Nyugat-Magyarország egy részét Ausztriának ítélte, hogy ezzel is csökkentse a Németországhoz csatlakozás vonzerejét (Anschluss). Mivel nyugati szomszédunknak sem volt igazi hadereje, csupán csendőr alakulatai, így itt sajátos helyzetet teremtett az a tény, hogy a térséget a magyar „nemzeti hadsereg”, illetve Prónay Pál volt huszárszázados szabadcsapatai tartották ellenőrzésük alatt, melynek folytán a Bethlen-kormánynak volt némi tárgyalási mozgástere. Szokatlan gyakorlat volt a békeszerződés gyors megváltoztatása, de a Nagykövetek Tanácsa az eredeti döntést felülvizsgálva némi engedményt tett Magyarországnak. Így az osztrák kancellár és a magyar miniszterelnök 1921. október 12-én megállapodott Velencében, hogy Sopron és környékének hovatartozását a terület lakossága népszavazáson döntse el, 1921. december 14-én.


A záró képsorokon Reginald Gorton, Carlo Antonio Ferrario és Jules-Camille Hamelin tábornokok, a helyi rendfenntartó antant-csapatok angol, olasz és francia parancsnokai átadják a várost Guilleaume Árpád és bádoki Soós Károly magyar tábornokoknak. Ezzel Sopron és a környező nyolc község, 354 négyzetkilométer Magyarországhoz került.

A Trianont átélő nemzedéktől természetesen nem lehetett elvárni, hogy lemondjon a teljes revízió követeléséről. A sérelem váratlan és mély igazságtalansága, a fájdalom sokféle módon, folyamatosan volt jelen a két világháború között az emberek hétköznapi életében is. Ezt jól mutatja a mozikban játszott heti híradók főcíme is:


A határok megváltoztására törekvő politikusok, Bethlen István vagy Teleki Pál azonban pontosan tudták, hogy a reális cél csupán az etnikai elvet figyelembe vevő kiigazítás lehet. Nem véletlen, hogy az első bécsi döntés, továbbá Kárpátalja és a Délvidék megszállása (1938, 1939, 1941) majdhogynem színmagyar területeket csatolt vissza az anyaországhoz, és csupán a második bécsi döntésnél – a Székelyföld elérése érdekében – került vissza hozzánk számottevő román kisebbség (1940). Ám mivel mindezt csupán a fasiszta Olaszország és a náci Németország szövetségeseként sikerült elérni, az ezekkel együtt elszenvedett világháborús vereség semmissé tette az igazságosnak érzett területvisszaszerzéseket is.

A második világháborút lezáró párizsi békék, de még inkább a kommunista hatalomátvétel (1948) után Trianon kérdése tabutémává vált, és így volt ez a pártállami diktatúra egész korszakában, a nyolcvanas évek végéig – néhány nagy visszhangot kiváltó publicisztikát és történelmi tanulmányt leszámítva. A rendszerváltozást követően világossá vált, hogy Trianon a mai napig a magyarság feldolgozatlan traumája, amely heves érzelmeket kelt fel, határainkon innen és túl egyaránt.

Ez a weboldal sütiket használ

Sütiket használunk a tartalmak személyre szabásához, közösségi funkciók biztosításához, valamint weboldalforgalmunk elemzéséhez. Ezenkívül közösségi média és elemező partnereinkkel megosztjuk az Ön weboldalhasználatra vonatkozó adatait, akik kombinálhatják az adatokat más olyan adatokkal, amelyeket Ön adott meg számukra vagy az Ön által használt más szolgáltatásokból gyűjtöttek. A weboldalon való böngészés folytatásával Ön hozzájárul a sütik használatához. Cookie adatkezelési tájékoztatónkat itt találhatja meg.

Megértettem