Libri, Líra bolthálózat; Örkény Könyvesbolt, Kölcsey Könyvesbolt (Veszprém), Anima könyvesboltok, Írók Boltja, Fókusz, Líra Könyváruház, Flaccus Könyvesbolt); a Média Markt, Tesco, Auchan

100 éves filmfelvétel került elő az első magyar képviselőnőről, Slachta Margitról

Torma Galina |

A Filmarchívumban frissen beazonosított és digitalizált, 100 éves felvételen Slachta Margit látható, amint ünnepélyes keretek között átveszi a mandátumát.

2020 végén a Filmarchívum nitro raktárának mélyéről előkerült egy filmes doboz, melyen egy rövid, nem túl sokat mondó cím szerepelt: Ünnepség. A dobozban egy 85 méteres, eredeti nitro kameranegatív snittekből összeragasztott tekercs volt, mely most első alkalommal került beazonosításra és digitalizálásra, s mint kiderült, igazi kincs rejtőzött az eddig még sosem kutatott, 100 éves felvételeken. A ránk maradt snittekből majdnem teljes egészében rekonstruálni lehetett a néhány perc hosszúságban megörökített eseményt, mely több szempontból is kiemelkedő jelentőségű:

amellett, hogy egy kivételes életutat megjárt nő életének fontos állomása, igazi mérföldköve a magyar parlamentarizmusnak is.

Az 1919-es proletárdiktatúra bukása után a győztes antanthatalmak elvárásának megfelelően Magyarország koalíciós kormányalakításra készült. Az ország idegen megszállás alatt nem álló választókerületeiben 1920. január 25-26-án tartották meg a nemzetgyűlési választásokat. Budapesten 22 egyéni kerületben indultak a jelöltek, akik közül többségi elv alapján választották meg a képviselőket. Két kerületben – az I. és XXII. kerületben – egyhangú volt a választás, miután mindkét helyen csak egy-egy Keresztény Nemzeti Egyesülés Párti jelölt szerzett indulási jogot, így igazi szavazásra nem is került sor. Az I. kerületben Haller István kultuszminiszter vehette át mandátumát, ám egy hónappal később hivatalosan le is mondott róla, minthogy három választókerületben is képviselővé választották, s ő a ceglédi mandátuma mellett döntött. A választási szempontból eddig csendes kerületben ekkor kezdődött csak igazán heves küzdelem a március végére kitűzött pótválasztásra készülve: elkeseredett plakátharc indult a megüresedett képviselői helyért, a jelöltek programbeszédekkel, lejárató korteshadjárattal próbálták a maguk oldalára állítani a kerület választópolgárait. A választás egyik győztes pártjának, a Keresztény Nemzeti Egyesülés Pártjának a hivatalos jelöltje Slachta Margit, a Szociális Missziótársulat nővére lett, miután a párt végrehajtóbizottságának képviselőjelölésén abszolút többséget szerzett több jelölttel szemben is. Mindenki tisztában volt azzal, hogy jelölése többről szól, mint addigi politikai szerepvállalásának és szociális munkájának elismeréséről, hiszen, ha bekerül a Parlamentbe, akkor ő lesz az első női képviselő Magyarország történetében. Ám az is igaz, hogy nem is választhattak volna erre alkalmasabb jelöltet.

Slachta (németes névváltozata: Schlachta) Margit 1884. szeptember 18-án született lengyel származású, felvidéki, római katolikus nemesi családba. A tanítóképző elvégzése után német-francia szakos tanári képesítést szerzett, s előbb Győrben, majd Budapesten tanított. 1908-ban felhagyott a tanítással, hogy életét teljes mértékben a szociális munkának szentelje. Az elsők között lépett be az akkor alapított Szociális Missziótársulatba. A következő évtized során a keresztény nővédelem és a katolikus szociális munka élharcosává vált. Tevékeny szerepet játszott az anya- és csecsemővédelem terén, a keresztényszocialista intézmények kiépítésében, az ifjúmunkásleányok szervezetének megalapításában. A fiatalkorú bűnösök patronázsának vezetője, majd a hadiárvaház igazgatónője lett, 1919-ben Huszár Károly miniszterelnök a népgondozó akció központi vezetését is őrá bízta. Keresztény feministának nevezte magát, nyíltan felvállalva a nők egyenjogúsításának programját a vallási, a családi és az erkölcsi élet fontosságának megtartásával. 1915-től A Keresztény Nő címmel katolikus egyesületi hetilapot szerkesztett a keresztény nőmozgalom számára a Missziótársulat kiadásában, melynek címe 1918-ban Magyar Nőre változott A keresztény feminizmus lapja alcímmel. Fontosnak tartotta a politikában való aktív részvételt is, hiszen a szociális problémák valódi megoldását csakis azáltal látta megvalósíthatónak.

Nem a nyomor enyhítését, hanem okainak megszüntetését tűzte ki célul.

Előbb az Országos Keresztényszocialista Párt, majd a Keresztényszociális Néppárt tagja lett, 1918 októberében pedig saját pártot alapított Keresztény Női Tábor néven. Kiemelkedően fontosnak tartotta a női választójog elérését, melynek bevezetéséről végül a Nemzeti Tanács döntött az őszirózsás forradalmat követően, gyakorlati megvalósulása pedig a Tanácsköztársasághoz kötődik, de utána is érvényben maradt, bár a szigorodó feltételek miatt egyre szűkebb körre vonatkozóan. Így később is szükségét érezte felszólalni e fontos ügy érdekében.

1920 márciusában a nők tehát még épphogy csak beleszólhattak a politikába választójoguk révén, és a pótválasztás tétje máris az volt, hogy képviselőjük is legyen a Parlamentben. Ám Slachta Margit nem csak a női választókat szerette volna megnyerni ügyének, a férfiválasztókat éppúgy megszólította a Budai Vigadóban tartott, elsöprő erejű programbeszédében, melyet e szavakkal zárt: „Mocsoktalan és tiszta nevemet az első választókerület férfiainak lovagias védelmébe ajánlom!” – utalva ezzel az ellenjelöltek korteskedéseire és a személyét érő támadásokra. Bár az általános vélekedés az volt, hogy a politika nem nőknek való dolog, egyre több választót tudott meggyőzni arról, hogy épp azokon a területeken tudna eredményt elérni, melyeken a férfiak kevésbé bizonyulnak érzékenynek: szociális problémák, családügy, a női hivatás képviselete. Céljának elérése tehát cseppet sem tűnt reménytelennek, főként, hogy legfőbb politikai támogatói is a férfi nem fontos pozíciót betöltő képviselőiből kerültek ki, így többek közt Haller István kultuszminiszter, a kerület frissen lemondott képviselője, Klebelsberg Kuno, későbbi belügy-, illetve kultuszminiszter, valamint maga Huszár Károly miniszterelnök is, aki „a keresztény párt becsületbeli ügyének” tekintette Slachta Margit megválasztatását. Végül igen viharos előzmények után március 25. éjjelére megszületett az eredmény:

Schlachta Margit 1920-ban (forrás: Arcanum)

a nemzetgyűlési választás az 1. kerületben Slachta Margit fényes győzelmével végződött, aki 5471 szavazattal maga mögé utasította a Keresztény Nemzeti Egyesülés Pártján belüli Friedrich-csoport jelöltjét, Csilléry András volt minisztert 3642 és dr. Szentirmay Ödönt 817, valamint az antiszemita párt, az Ébredő Magyarok Egyesülete által indított Török Elemért 557 szavazattal. Bár az ellenjelöltek egészen az utolsó pillanatig minden eszközt bevetettek a választók megnyerése érdekében – még a plakátszaggatástól és a rágalomhadjárattól sem riadtak vissza –, fennen hirdetve, hogy „férfiember nőre nem szavazhat, még ha hivatalos jelölt is az illető”, sokan mégis Slachta Margit győzelmét tartották a legvalószínűbbnek. A jelentős szavazattöbbség azonban mindenkit meglepett. Képviselői mandátumának hivatalos átadására március 27-én szombaton délután került sor az I. kerületi elöljáróságon, ám tiszteletére másnapra ünnepélyes nagygyűlést szerveztek a Várba, a Szentháromság térre, hogy választói körében, méltó keretek között vehesse át megbízólevelét az első magyar női képviselő.

A történelmi jelentőségű hírről minden napilap és képes újság megemlékezett.

Korabeli sajtóhíradás (forrás: Arcanum)

Az eseményről készült filmfelvétel beazonosításához, a snittek megfelelő sorrendjének megállapításához, a film teljes rekonstrukciójához a Magyarország című napilap bőséges beszámolója szolgált alapul (Magyarország, 1920. március 30.).

Ünneplő tömeg a Szentháromság szobornál (forrás: NFI)

1920. március 28-án vasárnap délben a Mátyás templom előtt, a Szentháromság szobor körül „óriási néptömeg jelent meg, a szociális misszió és a keresztényszocialista szakszervezetek küldöttségei is.”

Az ünnepségen Slachta Margit édesanyja is részt vett (forrás: NFI)

„A közönség soraiban a Keresztény Nemzeti Egyesülés pártjának vezéremberein kívül ott volt az új képviselő édesanyja is, aki meghatottan és örömkönnyekkel szemében nézte végig az ünnepséget.” A képen balról jobbra haladva Slachta Margit mellett Haller István kultuszminiszter látható, mellette a hölgykoszorú közepén a feltűnő hasonlóság alapján valószínűsíthetően Slachta Margit édesanyja, a kép jobb szélén pedig Huszár Károly volt miniszterelnök, aki egészen 1920. március 15-ig töltötte be ezt a tisztséget. A Huszár-kormány lemondásával egy olyan kormánynak adta át helyét, mely parlamentáris alapon a nemzetgyűlés többségi pártjaiból alakult meg. Az ünnepség a Himnusz eléneklésével vette kezdetét, a kiválasztott filmkockán ez a jelenet látható.

Slachta Margit kezében a megbízólevéllel, mellette Huszár Károly volt miniszterelnök (forrás: NFI)

„A Himnusz eléneklése után Joanovich Pál államtitkár, a kerületi párt elnöke rövid beszéd kíséretében átnyújtotta a nemzetiszínű szalaggal övezett megbízólevelet, amelyet az egyszerű missziós nővér a tömeg zúgó éljenzése közben vett át. Nagy Emilné tolmácsolta ezután a magyar nők üdvözletét és szeretetét.” Sajnos ezek a jelenetek nem maradtak ránk a felvételek között, csak az, ahogy Slachta Margit hallgatja az üdvözlő szavakat kezében a megbízólevéllel, háta mögött Huszár Károllyal. A nővér a Szociális Missziótársulat szokásos öltözékében vett részt az ünnepségen: egyszerű fekete ruhában, bokáig érő szoknyával, fekete kalapján kék fátyollal. A társulat jelvénye is jól látható a ruháján: kék zománcos missziós kereszt, melynek egyik oldalán SM monogram (Societas Missionum) szerepel, a másikon egy idézet: „Amit egynek tesztek a legkisebbek közül, nekem teszitek.” 

SM – Societas Missionum – jelvény (forrás: Arcanum)

Ezután „szűnni nem akaró, lelkes taps közben mondotta el Schlachta Margit beszédét. – Győztünk – mondotta többek között, – de győzelmi örömünkben nincs sem gőg, sem bosszú, csak egy mélyen, a lelkünkből az eget kérő, az égre felszálló nagy Te Deum. (A közeli felvételen épp ezeket a szavakat mondja.) Hogyan akarhatnánk mi a győzelem után rombolni, amikor éltetni és alkotni kell? Minket a szeretet hajtott a harcban, hogy a gyöngéknek adott titkos erőkből hatalmas életáramokat indítsunk. Ti százhatvan erős férfi ott a parlamentben! – védhetitek már az országhatárokat, dolgozhattok az új alkotmány felépítésén, alapíthattok nagy gyárüzemeket, mert mögétek sorakozik az igénytelen magyar nők milliónyi tömege. A kék kereszt nem hivalkodni jött, hanem könnyeket törölni, szolgálatot teljesíteni a szent haza érdekében, a szociális haladás és az örök keresztényi gondolat szellemében. A mandátumot úgy veszem át, mint egy imakönyvet, mint egy parancsot, hogy az én szociális irányzatom felett az imának, a keresztnek kell mindenkor őrködnie. (Éljenzés.) Tudom, hogy másképpen eltévedünk, mert e nélkül a Marseillaise vetne véget a szociális gondolatnak és hogyha ettől eltérnénk, vörössé lenne ez a program, akármilyen ígéreteket is tartalmaz. (Úgy van! Úgy van! Taps.) A virágvasárnapi örömteljes hangulat után azonban tudnunk kell, hogy nemsokára elkövetkezik a Golgotha-járás. Új gondolatnak, a küzdő gondolatnak, amilyen a női képviselet, nincs más útja a feltámadáshoz, mint a Kálvária. Érzek magamban annyi erőt, hogy független lévén, csakis a közjó szolgálatának tett esküm köt, fogok tudni küzdeni azért a gondolatért, amelyet vezéreink húsz évvel ezelőtt írtak zászlóikra. Ha együtt haladunk hűségesen a küzdelemben, meg fogjuk érni, hogy lesz még új Magyarország, lesz húsvéti feltámadásunk, amelyben csak egy egetverő allelujás öröm fog hangzani.”

Margit nővér a Szociális Missziótársulat hagyományos kék fátylában (forrás: NFI)

„A kék kereszt nem hivalkodni jött, hanem könnyeket törölni, szolgálatot teljesíteni a szent haza érdekében...” (forrás: NFI)

A kép bal szélén Joanovich Pál államtitkár, a Keresztény Nemzeti Egyesülés Pártjának kerületi pártelnöke látható, amint Slachta Margit szavait hallgatja. A következő jelenet sajnos szintén nem maradt ránk: „Percek múlva csendesedett el a tömeg megújuló lelkesedése, amikor Haller István kultuszminiszter lépett a Szentháromság-szobor korlátjához. Örömét nyilvánította afölött, hogy sikerült ily óriási tömegeket megnyerni a haladó gondolatnak. A mi kereszténységünk nem a civakodó, hanem a szerető, a könnyeket letörlő kereszténység.” A Budapesti Hírlap a további szavait is idézi (Budapesti Hírlap, 1920. március 30.): „Hálát ad Istennek, – úgymond – hogy abba a parlamentbe, a melybe annyi nő akart bejutni, a kik nem a kereszténységet hirdették, bejutott az igazi magyar nő és ezzel a magyar politikai életben elfoglalták a keresztény nők méltó helyüket.”

Huszár Károly volt miniszterelnök köszöntője (forrás: NFI)

„A nagy tetszéssel fogadott beszéd után Huszár Károly volt miniszterelnök intézett néhány szót az egybegyűlt közönséghez. Emlékeztetett azokra az időkre, amikor bűn volt kereszténynek lenni, s a vallásos érzés a női szívekbe volt száműzve. A nők érdeme, hogy megőrizték a magyarság számára a kereszténység erkölcsi kincsét. Az első nőképviselőtől pedig nem szentimentális szavakat várunk a parlamentben, hanem azt, hogy a XX. század modern leányához méltó módon vegyen részt a jobb jövendőért folytatott munkában.”

 Dr. Benárd Ágoston frissen kinevezett népjóléti miniszter (forrás: NFI)

Huszár Károly után Dr. Benárd Ágoston, frissen kinevezett népjóléti miniszter mondott rövid üdvözlő beszédet, aki a január végi választás során Budapest II. kerületének képviselői mandátumát nyerte el szintén a Keresztény Nemzeti Egyesülés Pártjának jelöltjeként.

Eőry Vilmos sárvári gyógyszerész és városbíró, az elesettek elkötelezett segítője (forrás: NFI)

Ezután „a dunántúliak képviseletében Eőry Vilmos köszöntötte az új képviselőt”. Személye nem volt véletlen, hiszen a szociális ügyek iránt elkötelezett sárvári gyógyszerész és városbíró szintén rengeteget tett az elesettekért. Az első világháború alatt több segélyakciót is szervezett az özvegyek és árvák részére, évente több száz gyermeknek biztosított ruhaneműt, olcsó tejet, napközi otthont, a legrászorultabbak számára földet bérelt. 1918-ban a Keresztényszocialista Párt sárvári elnöke lett, 1920-ban a Sárvári Keresztény Polgári Kör vezetésével bízták meg.

A kép bal alsó sarkában a hóvirágból és ibolyából összeállított missziós kereszt (forrás: NFI)

A Missziótársulat védence átnyújtja az ajándékot (forrás: NFI)

Eőry Vilmos köszöntője után „a Misszió-társulatnak egyik védettje, egy tízesztendős kisleány nyújtott át Margit nővérnek egy hóvirágokból és erdei ibolyákból összeállított missziós-keresztet.” A virágokból kirakott kereszt mindkét kiválasztott filmkockán látható, az egyiken a kép bal alsó sarkában az egyik missziós védenccel együtt a közönség soraiban, a másikon, amint éppen átnyújtják Margit nővérnek. „Egymást érték ezután az üdvözlő beszédek a különböző kerületek szervezetei részéről, melyek sorát Varju Antalnak, a keresztényszociális vasmunkások részéről történt fölszólalása zárta be. A Szózat eléneklése után az óriási tömeg lelkes hangulatban oszlott széjjel.”

Az első magyar női képviselő az ünnepséget követően már másnap munkába állt. Előtte Az Est újság készített vele interjút, melyben képviselői programjáról kérdezték. Válaszát e szavakkal kezdte: „Hétfőn megyek be a képviselőházba és rögtön hozzá fogok a munkához. Eddig a politika valami elvont fogalom volt és semmi kontaktusát nem lehetett felfedezni a családdal, a hol az egyének szoronganak, küzdenek, harcolnak a megélhetésért. A családnak az érdekeit kell bevinni az országos politikába, mert ha az elsatnyul, ha az egyének tönkremennek, akkor a politika magától összeomlik, akkor nem lesz kinek politikát csinálni.”

Parlamenti munkájának jövendő céljai közt első helyen a fizetések rendezését, a nyugdíjkérdés és lakásprobléma megoldását említette, második helyen az oktatási és nevelésügyi reformokat, harmadik helyen „a nő helyzetének megreformálását”, melyet nem igazán lehet elválasztani a férfi és a család érdekétől, végül pedig a népegészségügyi kérdéseket.

A beszélgetés végén fontosnak tartotta hangsúlyozni, hogy arról sem szabad megfeledkezni, hogy ő elsősorban az I. kerület képviselője. „Az I. kerület ezentúl az enyém és ha az országos politikában nehezen is lehet majd elérni valamit, a mi szűkebb területünkön meg fogunk tenni mindent. Ne mondják azt, hogy ez lehetetlen. Isten segítségével mi már sok olyant keresztülvittünk, a mit igazán megoldhatatlannak tartottak. Az emberi erő tényleg erősen korlátolt, de Isten segítségével sok mindent elérhetünk.” (Az Est, 1920. március 28.)

1920. március 29-én hétfőn a parlamenti ülés közepén „szavazás közben lépett a terembe Schlachta Margit, kezében nagy fekete aktatáskával. Már a folyosón melegen üdvözölte Simonyi-Semadam Sándor miniszterelnök, Rakovszky István házelnök és Haller kultuszminiszter. Huszár Károllyal jött be a terembe és a baloldal második padsorának a sarkán foglalt helyet Huszár Károly mögött. Nagy éljenzéssel fogadták s néhány nő a karzatról kendőlobogtatással üdvözölte.” (Az Est, 1920. március 30.)

Akik arra fogadtak, hogy az egyetlen nőnek végül majd hangját sem lehet hallani a férfiak uralta nemzetgyűlésben, nagyot tévedtek.

Parlamenti szűzbeszédét 1920. április 23-án tartotta, melyet a férfi képviselők ekkor még „derülten, tréfálkozva, fölényeskedve” fogadtak. Képviselősége alatt, mely 1922. február 16-áig, a parlamenti ülésszak végéig tartott, összesen 28 beszédet tartott, melyekben az általa célul kitűzött területek széles körével foglalkozott, így többek közt a nők jogaival, az általános választójoggal és a földosztás kérdéseivel is. A nagy műveltségű képviselőnő indítványaival, határozott állásfoglalásával bebizonyította, hogy igenis komolyan kell venni őt, mert olyasvalaki, aki tud küzdeni céljai eléréséért.

Szándékában állt újra indulni a választásokon, de a Szociális Missziótársulat főnöknője, Farkas Edit épp akkoriban döntött úgy, hogy a társulatot egy szigorúbb szabályok szerint élő szerzetesi közösséggé formálja át, melybe a politikai szerepvállalás támogatása már nem fért bele. Ez a végét jelentette Slachta Margit Missziótársulatbeli életének, hisz ő továbbra is a közéleti tevékenységben látta a szociális problémák megoldásának leghatékonyabb eszközét. Több mint 20 nővér társával együtt 1923 májusában elhagyta a társulatot, s annak eredeti szellemiségét követve néhány napon belül megalapították a Szociális Testvérek Társaságát, addigi fekete ruhájukat és kék fátylukat szürke egyenruhára cserélve.

„Egyetlen férfi a nemzetgyűlésben!” (forrás: Wikimedia)

Margit testvér végül nem indult az újabb választásokon, minden energiáját az új társaság szervezésének szentelte, melynek egészen 1963-ig volt főnöknője. Még az alapítás évében az Egyesült Államokban is megkezdték munkájukat, ahol elsősorban egyházközségi munkát végeztek. Itthon emellett természetesen a szociális munka volt működésük legfontosabb területe megyei, városi és járási szinten egyaránt. 1933-ban a munkásnők érdekében újraszervezték a Katolikus Dolgozó Leányok Országos Szövetségét, 1937-ben megalapították a Katolikus Női Szociális Képzőt. Slachta Margit az 1930-as évek végétől egyre nagyobb szükségét érezte a keresztény értékrend erőteljes képviseletének a hitleri propagandával szemben, ezért országszerte ún. világnézeti kurzusokat szervezett. 1939-ben társelnöke lett a katolikus hitre áttért zsidók érdekképviseletére létrehozott Magyar Szent Kereszt Egyesületnek, 1940-ben beadványt írt a munkaszolgálatosok érdekében az általa alapított Keresztény Női Tábor nevében. 1943-ban egészen a pápáig ment, hogy megakadályozza a szlovákiai deportálásokat.

1944-ben kiemelkedő szerepük volt a szociális testvéreknek az üldözöttek bujtatásában, ezzel mintegy ezer zsidó életét mentve meg minden életveszély vállalásával,

köztük többek között Heltai Jenőét, Márkus Emíliáét vagy Gyarmati Fanniét is. Ennek az életmentő munkának lett áldozata a 2006-ban boldoggá avatott, vértanúhalált halt Salkaházi Sára testvér.

Slachta Margit hosszú szünet után, 1945 elején tért vissza a Parlamentbe országgyűlési képviselőként – akkor még pártonkívüli jelöltként a Polgári Demokrata Párt listáján –, majd két évvel később már saját pártja, a Katolikus Női Tábor jelöltjeként. Felszólalásaiban főként a jogrendiség kérdéseivel foglalkozott, bírálta a köztársasági államformát, és magát a Szovjetuniót is, amiért 60 napra kizárták az országgyűlésből. Szót emelt a hitoktatás szabadságáért is, amely után Parragi György képviselő ekképp méltatta: „Egyetlen férfi a nemzetgyűlésben!”

Utolsó parlamenti beszédét 1948. június 16-án tartotta, melyben az egyházi iskolák államosítása ellen érvelt. Mikor ennek ellenére a honatyák megszavazták a törvényjavaslatot, a Himnusz eléneklése alatt ülve maradt. Ezért újabb kizárás lett a büntetése, ezúttal egy teljes évre. 1949-ben letartóztatástól tartva előbb Ausztriába, majd az Amerikai Egyesült Államokba távozott. Az emigráció első éveiben még próbált aktív maradni, még hitt a visszatérésben, végül fokozatosan visszavonult a politikától.

Élete utolsó éveiben agyérelmeszesedésben szenvedett, az egyesült államokbeli Buffalóban, a Szociális Testvérek Társaságának egyik rendházában halt meg 1974. január 6-án, 90 éves korában. 1969-ben Izrael államtól elnyerte a Világ Igaza kitüntetést, emlékét a tiszteletére ültetett fa őrzi a Yad Vashem kertjében.

Ez a weboldal sütiket használ

Sütiket használunk a tartalmak személyre szabásához, közösségi funkciók biztosításához, valamint weboldalforgalmunk elemzéséhez. Ezenkívül közösségi média és elemező partnereinkkel megosztjuk az Ön weboldalhasználatra vonatkozó adatait, akik kombinálhatják az adatokat más olyan adatokkal, amelyeket Ön adott meg számukra vagy az Ön által használt más szolgáltatásokból gyűjtöttek. A weboldalon való böngészés folytatásával Ön hozzájárul a sütik használatához. Cookie adatkezelési tájékoztatónkat itt találhatja meg.

Megértettem