Élete első nyolc évét egy nebraskai városkában, Plattsmouthban töltötte. Alkoholista apja ekkor eltűnt, és tartásdíjat sem fizetett, ezért ír születésű anyja, hogy a lehető legjobb neveltetést biztosítsa fiának, angliai rokonaihoz költözött. Ügyvéd nagybátyja támogatásával jó londoni iskolába járhatott, két évig Németországban és Franciaországban is tanult nyelveket, 1907-ben az amerikai mellé a brit állampolgárságot is megkapta. Köztisztviselő lett az Admiralitásnál, de erre hamar ráunt, inkább beállt újságírónak, s emellett romantikus verseket költött. 1912-ben visszatért Amerikába, alkalmi munkákból élt San Franciscóban és Los Angelesben, közben kitanulta a könyvelést, és egy tejüzemben helyezkedett el. Az első világháborúban a brit kanadai expedíciós erőben harcolt, a háború végén a formálódó brit légierő kötelékében teljesített szolgálatot. Leszerelése után egy San Franciscó-i bankban dolgozott, majd ismét könyvelőként helyezkedett el, emellett a Daily Express munkatársa volt. Italozó életmódja miatt munkahelyeiről gyakran lógott, sehol sem tudott túl sokáig megmaradni. Önpusztító szenvedélyén az sem változtatott, hogy anyja halála után végre elvehette tizennyolc évvel idősebb szerelmét. 1922-ben egy olajcég könyvvizsgálója lett, és egy évtized alatt az alelnöki tisztségig vitte, vagyont szerzett, de 1932-ben alkoholizmusa miatt innen is elbocsátották.

Raymond Chandler

Ezután csak az írás maradt számára. Negyvenöt évesen kezdett detektívtörténeteket publikálni, miután áttanulmányozta Erle Stanley Gardner könyveit. Első műve (A zsarolók nem lőnek) 1933 decemberében, a Black Mask nevű magazinban jelent meg. Regényei mellett 1943-tól hollywoodi forgatókönyveket is írt, ami kényelmes megélhetést biztosított számára, kétszer Oscar-díjra is jelölték. A Gyilkos vagyok című 1944-es filmben - Billy Wilderrel közösen jegyezték - néhány másodperc erejéig ő maga is felbukkan, egy folyosón olvasgat. Angliai bevételei miatt 1946-ban vitája támadt az ottani adóhatósággal, emiatt két évvel később lemondott brit állampolgárságáról. Felesége 1954-ben bekövetkezett halála után még keményebben kezdett inni, 1955 februárjában öngyilkosságot is megkísérelt. Egy ideig Anglia és Amerika között ingázott, alkoholizmusa és kimerültsége miatt időről időre kórházban kezelték. 1959 februárjában még házassági ajánlatot tett irodalmi ügynökének, majd pár héttel később, 1959. március 26-án a kaliforniai La Jollában meghalt tüdőgyulladásban. Első regényében, az 1939-ben megjelent Hosszú álomban (más fordításban: Örök álom) bukkant fel legendás főhőse, a rendőrből lett magánnyomozó, Philip Marlowe, aki hűvös távolságtartásával és lenyűgöző nyugalmával hamar az olvasók kedvencévé vált. Chandler hét és fél regényt írt, mindegyik főhőse a kemény öklű, fanyar humorú magánnyomozó, aki mellesleg imád sakkozni, és nem idegen tőle T. S. Eliot költészete sem.

Raymond Chandler és Billy Wilder

Marlowe józan ítélőképességét az olyan femme fatale-ok sem tudják megzavarni, mint a Hosszú álom Carmen Sternwoodja, és képes visszautasítani egy jól fizető klienst is, ha erkölcsi kifogásai vannak a munkával kapcsolatban. A Hosszú álom után egy évvel, 1940-ben jelent meg a Kedvesem, Isten veled, 1942-ben A magas ablak, a következő évben az Asszony a tóban, 1949-ben A kicsi nővér (más fordításban: A hugica), majd négy évre rá az Elkéstél, Terry, Chandler talán legérettebb, legtöbbet dicsért regénye. Utolsó befejezett kötetét, a Visszajátszást 1958-ban adták ki. A regény írása közben Ian Flemingnek, a James Bond-regények szerzőjének unszolására interjút készített Lucky Lucianóval, a híres maffiózóval a London Sunday Times számára, de különböző okok miatt az írása nem láthatott napvilágot. A Poodle Springs (magyarul: Philip Marlowe a nevem) című regényéből csak négy fejezetet tudott megírni, halála után a könyvet Robert B. Parker fejezte be. Írt huszonöt novellát is, négy elbeszélése magyarul A gyöngy bajjal jár című kötetben jelent meg. Chandler óriási hatással volt a bűnügyi irodalomra, gyors sodrású, cselekményes detektívregényei kíméletlenül mutatják be Los Angeles haszonleső, néha véresen kegyetlen világát. Ugyanakkor a ponyvairodalom éles szemű kritikusa is volt, amit esszéje bizonyít. 1946-ban megkapta az Amerikai Bűnügyi Írók kitüntetését, élete vége felé a szervezet elnökévé választották.

Csaknem minden regényét megfilmesítették, a legismertebb A hosszú álom (1946) Humphrey Bogart és Lauren Bacall főszereplésével. Érdekesség, hogy a forgatókönyv egyik társszerzője a későbbi irodalmi Nobel-díjas William Faulkner volt. A filmes szakmáról az írónak nem volt nagy véleménye, egy mondása szerint „Hollywoodban a jó forgatókönyv olyan ritka, mint a szűzlány.” Az HBO 1980-ban Chandler művein alapuló tévésorozatot készített (Philip Marlowe, Private Eye), amelyet idehaza Philip Marlowe esetei címmel sugároztak. 2011-ben, több mint ötven évvel haláluk után együtt temették újra Raymond Chandlert és feleségét, Cissy Chandlert San Diegóban. A Valentin-napi szertartás részeként a pár újraegyesüléséről szóló emléktáblát is elhelyeztek a síron, amelyen szerepel egy híres mondat is Chandler első regényéből: „A halott férfiak súlyosabbak, mint az összetört szívek.”