Libri, Líra bolthálózat; Örkény Könyvesbolt, Kölcsey Könyvesbolt (Veszprém), Anima könyvesboltok, Írók Boltja, Fókusz, Líra Könyváruház, Flaccus Könyvesbolt); a Média Markt, Tesco, Auchan

Mezítlábas parasztfiúból lett filmsztár – 90 éve született Soós Imre

Fazekas Eszter |

Soós Imre mindössze 27 évet élt: 8 év színészet, 15 filmszerep után tisztázatlan körülmények között mondott búcsút az életnek. Mint fékezhetetlen, meg nem értett, önsorsrontó zseni él a nemzet emlékezetében.

„Mari... Marikám, hát hogy élünk egymás nélkül... Én nem tudok nélküled csak meghalni...” – Senki sem tudott ilyen halkan, szemérmesen szerelmet vallani – mondta Vámos László Soós Imre Törőcsik Marinak a Körhintában rebegett két mondatáról, a magyar filmtörténet talán kevésbé látványos, de mégis egyik legszebb szerelmi jelenetében. Ha valaki csak ezt a két mondatot hallotta, amelyben ott van minden visszafojtott érzelme, a létezés értelmetlensége, az emberi kapcsolatok aszimmetriája, a szegénység nemzedékeken át öröklött kisemmizettsége, fájdalma... – nem tudja elfelejteni.

Soós Imre mindössze 27 évet élt: 8 év színészet, 15 filmszerep után 1957. június 20-án, tisztázatlan körülmények között mondott búcsút az életnek. Mint fékezhetetlen, meg nem értett, önsorsrontó zseni él a nemzet emlékezetében. Ehhez hozzájárult, hogy miközben egy csapásra mezítlábas parasztfiúból az ország első filmsztárja lett, a proletárdiktatúra, amely felemelte, „reklámparasztot” csinált belőle, „tanulásra, önkritikára képtelen, kivagyi” fenegyereknek tartotta. Noha Soós indulása népmesébe illett, mint legnépszerűbb figurájáé, a Ludas Matyié, élete drámaibb volt, mint szerepei.

Ludas Matyi (forrás: NFI)

A balmazújvárosi nyolcgyerekes zsellércsalád sarja nyájat őrizve a legelőn botokból és takarókból épít színházat magának, ahol egyetlen moziélményét adja elő. A gyerekek körégyűlve bámulják. 1947-ben egy tanyát járó filmstáb biztatja, próbáljon felvételizni a Horváth Árpád színészkollégiumba. A fővárosba szabadult tanyasi gyerek eltéved a fővárosban, bedagad a lába csizmába, s a Nádasdy Kálmán vezette bizottság előtt mezítláb szavalja a Szülőföldement.

Nádasdy, Bajor Gizi, Somlay Artúr, Gobbi Hilda és Gellért Endre mellett olyan tanároktól tanulhatott, mint Hegedüs Géza, Devecseri Gábor. Osztályukból nőtt föl az első nagy Fényes Szelek nemzedék (Szirtes Ádám, Horváth Teri, Psota Irén, Váradi Hédi, Szénási Ernő, Buss Gyula). Már elsőévesként filmez – harmatos frissességgel mondja a lakodalmi rigmust a Talpalatnyi földben. Az igazi áttörést a korszak leglátványosabb filmje, a Ludas Matyi jelentette. Mint Nádasdy fölfedezettje, ő lehetett az első színesfilm, egy „szocialista tündérmese” ikonikus figurája. A próbafelvételeken elemibb erővel élte meg az igazságáért küzdő, furfangos fiút, mint a Valahol Európában főszerepét is maga mögött tudó Gábor Miklós

Mi volt ebben a Tell Vilmossá nőtt figurában, akit alakított? A tiszta emberek méltósága, természetes humora, utánozhatatlan, naiv báj, mögötte a nép egyszerű gyermekének feneketlen gyűlölete. Fékezhetetlen orgánummal kiáltotta: „Hogy az az ménköves istennyila csapná agyon, ahány dologtalan zsivány úr van a világon!” Olyan ösztönösség, stílusérzék volt benne, amit nem lehet pusztán intellektuálisan, elemezve elsajátítani: emlékezetes, ahogy orrát, száját elhúzva, huncutmód csücsörít a vásárba vonuló nagy menet láttán... Ezért a filmért a keleti blokk legjelentősebb fesztiválján, Karlovy Varyban a legjobb színészként ünnepelték, alig húszévesen.

Törőcsik Mari és Soós Imre a Körhinta ősbemutatóján az Uránia moziban (MTI Fotó: Farkas Tamás)

A fordulat évét szimbolizáló, nagy igényességgel megrendezett Nádasdy-film után elkezdődött a kálváriája. Ugyan folyamatosan ünnepelték, maga Révai József kultuszminiszter ír neki levelet 1950 márciusában, megköszönve a magyar kultúra ápolását, egyik filmtől a másikig adták, Soós már nem sokáig tud hinni a népi demokrácia igazságában. Már 1952-ben ő lesz a „tehetséges tévelygő” szimbóluma egy egész ország előtt. A sematikus hatalom egyik legfontosabb aktuálpolitikai manővere volt, hogy megtalálja az élmunkás, az élsportoló, az értelmiségi jellemhibáját, amelyet az önkritikával élve, a közösség segítségével kijavít. Az államhatalom képviselői úgy látták, „rendkívüli tehetség, akit a korai siker tönkretett. Munkájához való viszonya nem olyan áldozatos és szerény, mint kellene. Ezért néhány szerepén, amelyre lelkiismeretesen készül, elhanyagolja a kötelességeit, nem képzi magát ideológiailag, nem végez mozgalmi munkát, nem jár el a tanácsba, amelynek tagja, iszik, mértéktelenül dohányzik.” Soós minden erejével művelődött, tanult, azon küzdött, hogy ne skatulyázzák be parasztnak. De a korszak termelési filmjeiben csak sematikus szerepeket kapott. (A korra jellemző epizód, hogy Soós még magát Rákosit is kénytelen volt eljátszani A harag napja (1952) című filmben, amit a film leforgatása után találtak ki, hogy a bölcs vezér fiatalkorát megidézzék, s amit aztán Rákosi eltávolításakor kivágtak a filmből.)

Soós e szerepeket a Színház című lap 1954. januári számában Színész és szerep címmel így elemezte: „Mert én voltam az az előremutató fiatal, kicsit hibás, de fejlődőképes pozitív hős, aki a legtöbb mai témájú, azaz a mai életet ábrázoló filmjeinkben szerepelt. Első filmem, főiskolás voltam még, a Ludas Matyi volt. Sikere volt a filmnek. Alakításomat becsületes művészi munkának tartom. Ennél a filmnél fedeztek fel. És ettől kezdve vettek, kikötve, megállapodva, majd minden filmhez a Ludas-Soós-féle fogat villogtató mosollyal. Mindegyik mai témájú filmemben 1. vízparton sétálok (Duna, Balaton) szerelmemmel, 2. mindig holdvilágnál, 3. mindegyik filmben vízpartján, holdvilágnál énekelek egy érzelmes keringőt vagy lassú slowt, 4. egyik filmen sem csókolom szájon a szerelmemet. Legjobb esetben is ez a nézőre van bízva, háttal vagyunk fotografálva, összehajló, fiatal pár. 5. Mindegyikben sportolok, mégpedig hogy? Kiválóan. 6. Mindegyikben esztergálok, lakatosmunkát véletlenül sem űzök, és újítok. 7. Mindegyikben megmakacsolom magam, hogy a végén, néhány lelki beszélgetés után belássam hibámat, és fejlődjek egyet. Hogy születtek ezek a figurák? Akár egy hivatalban, úgy kerestük fel az életet, mentünk érte, 8–12-ig. Szép, jó szándék vezetett, megismerni az életet, tanulmány, de mindezt művészi alázat nélkül. Azt mondták az elvtársak, könnyebb volt Soósnak a Ludas, mert ott parasztot játszhatott, ő paraszt származású, de munkásalakot életre kelteni, azt hogy csinálja? Könnyebb volt persze a Ludas Matyi, mert az élő alak volt, igazi volt. Lassan, de veszedelmesen kialakult az úgynevezett Soós-figura. Egy bárgyú, azért, mert okkal, ok nélkül mutogattam a fogaimat, mosolygó, pozitív hős. Az elmondottakból az derülhet ki, hogy rossz alakításaimért mindenki, csak én nem vagyok a felelős. Távol áll ez tőlem...”

A főiskola elvégzése után, 1952-ben Soóst Debrecenbe, Szirtes Ádámot Miskolcra száműzik, hadd „nevelődjenek”, mert nem rejtették véka alá a véleményüket az ország vezetését illetően. A debreceni Csokonai Színháznál Vámos László fedezte fel Soós shakespeare-i, tragikus vénáját. Itt játszik a Sok hűhó semmiértben, az Ármány és szerelemben és Rómeót a Rómeó és Júliában, amit Vámos karrierjének csúcsaként emleget.

Miközben itt mint a legnagyobb színészt ünneplik, ő egy-egy Rómeó-előadás után 30 kilométert gyalogol éhező családjához Balmazújvárosba, hóna alatt két kenyérrel, mert nemhogy autót és villát nem kapott, mint amivel irigyei vádolják, hanem még egy albérletet sem. Közben pendlizik Budapestre, hogy jó élmunkásokat játsszon (Állami áruház, Ifjú szívvel, Kiskrajcár). Az egyetlen üdítő kivétel ezek alól Makk Károly örökzöld remekműve, a Liliomfi, amely minden korabeli munkáskoreográfiának fittyet hányva a szerelemről, az igazi jókedvről és az életörömről szólt. Soós lángoló szerelemmel szeret egy pruszlikos barna lányt: Ruttkai Évát. Még a kútba is beugrana Erzsikéért. Hosszú csókjuk alatt még a lány ujja is megégett.

Ruttkai Éva és Soós Imre a Liliomfiban (forrás: NFI)

Fábri Zoltán Körhintájának próbafelvételén találkozik Törőcsik Marival, aki így vallott róla: „Még az igazán jó színészek is csak tehetségesek a pálya kezdetén, naggyá saját életük, tapasztalataik tették őket. Egyetlen csodálatos kivételt ismertem, Soós Imrét, aki azonnal, az első pillanatban tudott mindent.” A Körhintában kisfiús volt, lírai, őszinte, az apa és a félelmetes gazdag kérő (Szirtes Ádám) felé a megalázottak méltósága, fájdalma áradt belőle, mégis drámai erőt, bátorságot, konokságot sugárzott. Abban a tekintetben, ahogy Patakira néz, mikor kézenfogva kivezeti a lányt apja házából, mindez egyszerre benne van. A Körhinta után, amely zajos sikert aratott Cannes-ban, annak ellenére, hogy nem kapott díjat; a magyar Gérard Philipe-ként emlegették, de hasonlították a hozzá hasonló sorsú James Deanhez, Cybulskihoz is.

1956-ban fölkerül a Madáchba. Horvai, aki az Éjjeli menedékhelyben rendezte, így jellemezte Soós Aljosáját: „Fetrengett a földön harmonikájával és borzongató démonisággal vallott a rendetlenségről, megsemmisülésről. Olyan világot nyitott meg, amely nem látszódott, nem ismertünk belőle.”

Ez a weboldal sütiket használ

Sütiket használunk a tartalmak személyre szabásához, közösségi funkciók biztosításához, valamint weboldalforgalmunk elemzéséhez. Ezenkívül közösségi média és elemező partnereinkkel megosztjuk az Ön weboldalhasználatra vonatkozó adatait, akik kombinálhatják az adatokat más olyan adatokkal, amelyeket Ön adott meg számukra vagy az Ön által használt más szolgáltatásokból gyűjtöttek. A weboldalon való böngészés folytatásával Ön hozzájárul a sütik használatához. Cookie adatkezelési tájékoztatónkat itt találhatja meg.

Megértettem