Libri, Líra bolthálózat; Örkény Könyvesbolt, Kölcsey Könyvesbolt (Veszprém), Anima könyvesboltok, Írók Boltja, Fókusz, Líra Könyváruház, Flaccus Könyvesbolt); a Média Markt, Tesco, Auchan

Játékfilmesek az 1956-os forradalomban – Epizódok

Varga János – Tóth István Sztív |

Régi adósságot törlesztünk, amikor a rendekezésre álló források alapján megpróbáljuk rekonstruálni, hogy a játékfilmes rendezők, operatőrök és munkatársaik mit forgattak az '56-os forradalom napjaiban, és mi lett a későbbiekben leforgatott filmek sorsa.

Hatvan-hetven szakember, ismertek és ismeretlenek a két budapesti filmgyár munkatársai: a Híradó és Dokumentum Filmgyár, továbbiakban HDF (Könyves Kálmán körút) és a Magyar Filmgyártó Vállalat – a Hunnia – (Róna utca) operatőrei, rendezői és munkatársaik készítették az 1956-os forradalomról a magyar filmfelvételek legnagyobb részét. A HDF és a Hunnia munkatársai egymástól függetlenül, más módszerekkel és lehetőségekkel dolgoztak a forradalom alatt. Visszaemlékezések és a levéltári dokumentumok szerint nem volt érdemi kapcsolat a két filmkészítő műhely között az 1956 októberi-novemberi események alatt, azon túl, hogy egy-egy helyszínen az operatőrök és a forgatócsoportok összetalálkozhattak.

A HDF munkatársai – a heti híradók készítői – egyedül is dolgoztak, minden különösebb nehézség nélkül hozzájutottak kamerához, és mindig volt a szekrényeikben a forgatáshoz minimálisan szükséges nyersanyag (kb. 150-300 m negatív). Így tudtak azonnal az utcán lenni 1956. október 23-án, és rögzíteni a forradalom első napjának történéseit.

A HDF vezetése, majd Forradalmi Tanácsa a gyár szokásos napi működésének folytatása mellett döntött a rendkívül gyorsan változó napi viszonyok mellett is. Így a napközben leforgatott anyagokat még aznap éjszaka, saját laboratóriumukban előhívták, és abban egyeztek meg, hogy ha történne valami rendkívüli, akkor a felvételeiből mindenki csak a duppozitív kópiát (egy negatív és pozitív közti köztes kelléket) visz el, az eredeti negatív és pozitív kópiákat érintetlenül hagyják – így a kellékanyagot nem fogja keresni később senki. Ezt a megállapodást később a számukra is váratlan szovjet intervenció miatt nem tudták maradéktalanul betartani: a harci cselekmények alatti kapkodásban pozitív kópiákat is elvittek, és nem csak saját felvételeiket. Az viszont biztos, hogy a november 3-ig leforgatott anyag teljes negatív állomány a gyárban maradt.(1)

A Magyar Filmgyártó Vállalat, a Hunnia operatőrei és rendezői 1956. október 23-án – mint annyian mások az országban – napi munkájukat végezték. Két játékfilm forgatása és egy előkészítése zajlott. A gyár munkatársai közül néhányan mint magánember, részt vettek a tüntetésen, ott voltak a Bem szobornál, a Parlamentnél, a Sztálin szobor ledöntésénél, a Rádió ostrománál. Maga a vállalat azonban nem készült semmi rendkívüli eseményre. A Hunnia elsősorban játékfilmeket készített, így működése alapvetően különbözött a napi hírek felvételére berendezkedet HDF-től. Itt nem lehetett egy kamerát a polcról csak úgy leemelni, és nyersanyagot a szekrényből kivenni. Csak konkrét filmprodukcióra lehetett kamerát és nyersanyagot igényelni a raktárakból. A forradalomról készítendő dokumentumfilmre ekkor még nem gondolt senki. A Hunnia technikai felszereltsége is különbözött a HDF-étől: itt öt nagy Debrie kamera volt (ami 60 kilós, nem lehetett csak úgy felkapni), mellette 8-10 kézikamera, amelyeket külön kellett kikérni a raktárból. Ezzel szemben a HDF-ben csak egy nagy kamera volt, a kézikamera igénybevételével és a nyersanyag-felhasználással csak utólag kellett elszámolni.(2)

A levéltári dokumentumok és visszaemlékezések szerint a Hunniában először 1956. október 26-án ültek össze megbeszélni, hogy miként dokumentálják a forradalom eseményeit. Ma már nem állapítható meg pontosan, hogy kik vettek részt ezen a megbeszélésen, de biztosan állíthatjuk, hogy Badal János, Banovich Tamás, Makk Károly, Máriássy Félix, Szőts István, Teuchert József ott voltak, és kezdeményező szerepet vállaltak abban, hogy a Hunnia munkatársai is a későbbiekben napi szinten filmre vegyék a forradalom eseményeit Budapesten és vidéken egyaránt. Elhatározták, hogy az ő munkamódszereiknek megfelelően forgatócsoportokat hoznak létre, és tervezetten készítik elő a forradalmat megörökítő dokumentumfilmet. A forgatócsoportok és a gyártási folyamatok megszervezésével a gyár vezetősége Teuchert Józsefet bízta meg, aki maga is gyakran jelen volt a forgatások helyszínein.(3)

A Hunnia esetében csak ritkán beszélhetünk az operatőrök egyszemélyes tevékenységéről, mert a forgatócsoportok esetében – a játékfilmgyártás szokásainak megfelelően – általában a filmrendezők voltak meghatározó személyiségek. Fontos résztvevői voltak a csoportoknak a stáb többi tagjai is: a segédoperatőrök, hangmérnökök, világosítók, még a gépkocsivezetők is (mert ők mindenhová a gyári gépkocsikkal mentek).

Az igazgatóság számára készített heti jelentés (október 29. és november 3. között), ha vázlatosan is, de tartalmazza, hogy kik, hol, mit forgattak. A forradalmi események nem várt fordulatai azonban néha a forgatási tervtől való eltérést diktáltak. Ezt a dokumentumot már többen is közölték(4), de a fennmaradt mozgóképi anyaggal történő összevetése még nem történt meg. Ez annál is fontosabb, mert fennmaradt egy 1956. november 3-án készült irat, amely a leadott tekercseken lévő témákat, helyszíneket is tartalmazza. Nem mindenki jegyezte fel pontosan a felvett anyagokat (pl. Makk Károly(5) sem), de azért nagy valószínűséggel be tudjuk azonosítani, hogy kik, hol, mit forgattak, és azt is, hogy ebből mi maradt meg.

Az első forgatási nap október 29. volt. A heti jelentés csak egy forgatócsoportot említ, de két rendező, két operatőr és a leadott helyszín lista kettőt feltételez. Máriássy Félix, Kocsis Sándor, Teuchert József alkotta forgatócsoport a Bródy Sándor utcában, a Pollack Mihály téren és a Károlyi-kertben forgatott. A magyaroktober.hu oldalon megtalálhatók ezek a felvételek:

Pollack Mihály tér
Ideiglenes sír a Károlyi-kertben a Magyar utcánál

Makk Károly és Badal János a Verseny Áruháznál, a Rákóczi úton készítettek felvételeket: „Én Badal Jánossal és a Jakubcsek nevű sofőrrel alkottam egy csapatot. Badal felvette a raktárból az Arriflexét és Jakubcsek Mercuryján elindultunk az orrunk után. A Verseny Áruház mögött elég csúnya lövöldözésbe keveredtünk. Amilyen gyorsan lehetett, visszakoztunk.”(6) Szerencsére néhány snitt azért elkészült. Badal a kilencvenes években elmesélte, hogy egy harci jelenetet egy villamosba bújva vett fel – valószínű, hogy akkor már bujkáló államvédelmi alakulat tagjaival folyhatott a harc.





A heti jelentés listája szerint két forgatócsoport dolgozott október 30-án. A leadott tekercsek mellékleteként készített leírások alapján és a stábok összetételéből (három rendező, három operatőr, három egymástól távol eső helyszín) arra következtethetünk, hogy valójában ez a három csapat dolgozott:

Makk Károly, Badal János: Ferihegyi repülőtér és Köztársaság tér
Máriássy Félix, Hegyi Barnabás, Teuchert József: Móricz Zsigmond körtér
Banovich Tamás, Kocsis Sándor: osztrák-magyar határ, segélyszállítmányok átrakása, Győr(7)

A játékfilm rendezők hírérzékenységének hiányára jellemző példa, hogy Makk Károly vezette forgatócsoport útba ejtette a Köztársaság teret – de miután ott csak egy Kossuth címeres harckocsit láttak a csövével a pártház felé (ezt látták, a kép az ostrom után készült) egy másik értesülést követve tovább mentek Ferihegyre, hogy a segélyszállítmányok érkezését felvegyék. Ekkor már Csák János az Erkel Színház tetején, Hildebrand István, Mikó József a HDF operatőrei a színház mellett a földön fekve, kamerával a kézben várták az ostrom kezdetét. Az ostrom után visszatért a stáb, ők vették fel a lábánál felakasztott Asztalos János ezredes holttestét.(8)

Máriássy Félix és Hegyi Barnabás a Bartók Béla úton a Móricz Zsigmond körtérre tartó, Mindszenty kiszabadítását követelő tüntetést vette fel. A képsorokon jól látszik az a rendezői szándék, hogy a felvett anyagból egy impozáns részlet összevágására legyen lehetőség. Erre azért is volt szükség, mert az október 23-i tüntetésről a Hunniában nem voltak felvételek. Minden helyzetből felvették az egyébként nem nagy tömeget megmozgató tüntetést:



Ez a fotó jól mutatja a tömeg valós nagyságát (forrás: Fortepan)

Október 31-én a Hunniában munkástanács választás volt, így aznap nem volt forgatás. Ez is jellemzi a nagy gyár lassabb mozgását a forradalom mozgalmas napjaiban. A négyszáz dolgozó közül körülbelül kétszázan vettek részt a választáson, és mindenki fontosabbnak tartotta, hogy ott legyen jelen, és nem a forradalom helyszínein.

A forgatások üteme november elejétől nagy mértékben felgyorsult. Elsején még csak két forgatócsoport dolgozott, de sok és fontos dokumentumanyagot forgattak. Ezekből is kiemelkedik a Szőts István, Herczenik Miklós, Óvári Lajos alkotta stáb(9) által a prímási palota udvarán készített felvétel Mindszenty József hercegprímás első nyilvános beszédéről. Ez az egyetlen fentmaradt magyar hangos felvétel a Hunnia munkatársai által készített anyagokból. A palota udvarán a magyar és nemzetközi sajtó képviselői: rádióriporterek, fényképészek (a MTI részéről Jármai Béla), újságírók és filmoperatőrök voltak jelen. A kamerák elhelyezkedéséből és mozgásából megállapítható, hogy négy felvevőgép készített felvételeket, de csak a Hunnia volt jelen hangrögzítésre is alkalmas felszereléssel. A jelenlévő operatőrök közül csak Otto Pammert, az Osztrák Fox operatőrét sikerült eddig beazonosítani:





A forgatócsoport a várból közvetlen, vagy másnap a közelben lévő Maros utcai ÁVH laktanyába ment, ami akkor a Széna téri felkelők egyik bázisa volt, és a laktanya pinceszinten lévő lőterében őrzött kommunista foglyokat vette fel, akiket többek között Mészáros Kálmán század parancsnok őrzött. (10) Ennek különös jelentősége és dokumentumértéke volt a Köztársaság terén történt lincselés után. Nem véletlen, hogy még aznap az NBC amerikai televíziós társaság forgatócsoportja is felkereste a helyszínt, és itt Frank Bourgholtzer – aki az NBC fehér házi tudósítója volt, és itt nem Truman, vagy Eisenhower elnökökkel, hanem Szabó Jánossal, a Széna téri felkelők parancsnokával készített interjút.

Itt őrizték egy ideig a politikusok közül Marosán Györgyöt, Nagy Dánielt, az Elnöki Tanács alelnökét, Szalma József államvédelmi őrnagyot és Harangozó Szilvesztert ÁVH századost, akiknek később fontos szerepük lett a forradalom leverése utáni megtorlásokban. Innen mindenkit november 2-án elengedtek, és Harangozó Szilveszterről, aki már akkor is felelős beosztású állam védelmi tiszt volt, civil ruhában egy portrészerű felvétel is készült:

Harangozó később a belügyminiszter belbiztonsági helyettese lett és sokáig ő irányította a III./3-4 ügyosztályokat.

A Szőts vezette forgatócsoport valószínűleg több mint három emberből állt, mert az ideiglenes börtönt bevilágították, ami azt feltételezi, hogy más szakemberek is részt vettek a munkálatokban. A kockás kendőben ülő szemüveges nőt később Szabó János tolmácsaként láthatjuk, a sor szélén ülő sildes sapkás férfi az NBC felvételén a felkelőktől kap tüzet:


A másik forgatócsoport: Szemes Mihály, Forgács Ottó, Nádasy László a Parlament körül forgatott. Csak a külső felvételekből maradt ránk néhány snitt, de azok nagyon fontosak: ők örökítették meg a vörös csillag leverését a Parlament tetejéről.

November 2-án már hét forgatócsoport dolgozott, és nem csak a fővárosban, és nem csak a földön: Lázár Imre és Langmár Béla előkészületeket tettek légi felvételek készítésére is. Hasonló felvételeket a forradalmi Budapestről amerikai és svájci operatőrök is készítettek. A következő nap elkészített magyar felvétel még lappang. Bánk László, Zsigmond Vilmos, Kocsis Sándor Miskolcra mentek, hogy a helyi eseményekről tudósítsanak. Kétnapi munkájukból egy kis részlet marad csak fent, az egyetemi városrészből, amikor a felfegyverzett diákok vidékre indulnak:


Ezen a napon kezdett forgatni a Zsuffa József rendező által vezetett főiskolás csapat, ebben lehetett Kovács László – bár a heti jelentésben nincs nevesítve, vagy elírták nevét Konrádra – és Sára Sándor. Általában csak Buda volt a forgatási célpont, de a leadott anyagokra Zsuffa csak pesti helyszíneket írt, de az is lehetséges, hogy nem írt fel mindent. Az erre vonatkozó kérdésre Kovács László nem válaszolt, Sára pedig csak annyit, hogy „azt vettük fel, mint a többiek”. Nem említett semmi különös eseményt. Banovich Tamás, Magyar József, Tóth János Ferihegyen forgattak. A Szőts István vezette csoport a főváros utcáin és kórházakban, az Üllői úti klinikákról készített felvételeket. Szemes Mihály, Forgács Ottó, Nádasy László a Kilián laktanya környékén forgatott a tervezett dokumentumfilm számára.

Ezen a napon a Máriássy Félix által irányított forgatócsoport készítette a legizgalmasabb képsorokat. Nem csak a megjelölt forgatási helyszíneken dolgoztak, és nem abban a felállásban, ahogy az a heti gyártási jelentésben szerepel. Nem tudjuk például, hogy Herskó János jelen volt-e a helyszíneken, de Tóth János biztos nem lehetett egy időben két helyen. Badal János még a kilencvenes években elég pontosan felidézte az egyik képsort: a Blaha Lujza teret és környékét örökítették meg, a forradalmi idők tömegközlekedését, a Sztálin szobor szétverésének egy pillanatát, és próbáltak dinamikus harci jeleneteket is felvenni. A következő képsor megfejtésében az akkor filmművészeti főiskolás Kármentő Éva 2017-ben megjelent visszaemlékezése segített: „...én egyszer láttam Máriássyt és Makkot a házunk ablakából, a Blaha Lujza téren forgatták ”spontánul” a lelkes forradalmárokat, egy teherautót járattak körbe a téren ötször- hatszor.”(11) A jelenet a magyar forradalom egyik ikonikus képsora, a BBC 1986-ban, a forradalom 30. évfordulójára készített Cry Hungary című televíziós film főcímképe lett (12). 


A teherautón lévő egyik forradalmár (Danny Benedikti) elmesél egy harci jelenetet, ami viszont egészen máshol történt meg vele. A 2018-ban megjelent A pesti Rambó című kötetben a szerző, Markó György pontosan elemzi a megrendezett jelenetet, és megnevezi a két „főszereplőt” is: Máriássy Félix rajta van a képsorokon, amint rendezői utasításokat ad a harcosoknak, és Makk Károly is látható a filmes csapat tagjaként. Jól látható, hogy a "harcosok" igyekeznek szemkontaktust teremteni a kamerával: (13)



November 3-án már tíz forgatócsoport dolgozott, akik a forradalom utolsó „békés” napján a napi történéseket és emblematikus helyszíneket rögzítettek filmszalagra:

I. csoport: Szőts Istán, Herczenik Miklós, Óvári Lajos: kórház belsők, temetések

II. csoport: Banovich Tamás, Magyar József, Tóth János, Sivó György: Rákosi villa külső és Ferihegyi repülőtér környéke – ebből az első rész nem maradt fent, a második megvalósítása kétséges, mert a repülőtér környéke az oroszok által már le volt zárva.

III. csoport: Makk Károly, Badal János: a Rákosi villa belső felvételeit csinálták meg, ami nem maradt fent, ahogy Csák János HDF operatőr november 1-én ugyanitt készített felvételei sem.

IV. csoport: Herskó János, Rényi Tamás: diákparlament belső felvételek, amiből egy részlet fennmaradt:


V. csoport: Révész György, Szurok János: Baross tér, Köztársaság téri földalatti börtön keresése – ebből maradt fent filmanyag, de pontosan nem megállapítható még, hogy ők mit forgattak.

VI. csoport: Hintsch György, Pásztor István: hangos, lámpás felvételeket készítettek a Markó utcai börtönben a politikai foglyok kiszabadításáról. A megrendezett, beállított felvételek egy része megvan gyűjteményünkben.

VII. csoport: Bánk László, Zsigmond Vilmos, Kocsis Sándor: még Miskolcon.

VIII. csoport: Lázár Imre, Langmár Béla készíti a légi felvételeket, amelyeket nem ismerünk.

IX. csoport: Zsuffa József és a főiskolások, Sára Sándor és Konrád (helyesen Kovács): a Vöröskereszttel kapcsolatos ügyek (a leadott listán Zsuffa más témákat és helyszíneket adott meg). Vele többször is beszéltem itthon és az Egyesült Államokban is, de udvariasan elzárkózott az érdemi válaszoktól.(14)

X: csoport: Szemes Mihály, Forgách Ottó, Vagyóczky Tibor, Nádasy László: budapesti életképek, élelmezés, közlekedés helyreállítása stb. Ezekből a képsorokból több fennmaradt.

A történelem néha átírta a gyártási tervet. Napközben derült ki, hogy Nagy Imre sajtókonferenciát tart a Parlamentben: „November 3-án kaptuk a gyárban a telefont: azonnal gyere, hozzál nyersanyagot, két kábelt és lámpákat – Hegyi Barna a Markóban forgatott, onnan ment át az Országházba, ő üzent utánam. A Goblein-teremben gyülekezett a világsajtó, Nagy Imrére vártak. Körülbelül hatvan férfi és nő, nyugatiak és keletiek toporogtak délután öt óra óta késő estig, de Nagy Imre nem jött… Tildy és Losonczy Géza jöttek… Tildyék többször kimentek a teremből, majd hírek nélkül jöttek vissza. November 4-én hajnali egy órakor szétszéledtek a tudósítók. Hajnali kettőkor összepakoltunk, a gyárba tartva három tankkal találkoztunk a Parlament előtt… a tekercseket rendesen a helyükre raktam, de egyetlen előhívott kocával sem találkoztam azóta abból az anyagból” (15) 

A Parlament Goblein-termét a Hunnia munkatársai világították be, a teremben az NBC is hangos kamerával dolgozott, mellettük még két kézikamerás operatőr is készített felvételeket, így magáról a sajtókonferenciáról mozgóképi dokumentum részletek fennmaradtak, de a hangos felvételeket és az NBC által felvett anyagot még nem ismerjük:




A forradalom leverésével az események szervezett mozgóképi dokumentálása megszűnt. A filmkészítők közül néhányan azonban féllegális vagy illegális módon folytatták az események rögzítését.

Basilides Ábris rendező és Váncsa Lajos operatőr, a HDF munkatársai 1956. november 23-án felvételeket készítettek az ún. néma tüntetésről, amelyet a Magyar Értelmiség Forradalmi Tanácsa felhívására tartottak a forradalom kitörésének első hónapos megemlékezésként.(16) A karhatalom a filmet Basilides lakásáról elvitte és azóta sem látta senki.

Két bátor fiatalember, Kovács László főiskolás és Zsigmond Vilmos, a Hunnia segédoperatőre november 20-a körül a főiskola Arriflex kamerájával(17) számtalan felvételt készített a rombadőlt fővárosról. Erről később bővebben szólunk.

1956. december 4-i Nőtüntetés. (forrás: Fortepan)

December 4-én az ún. nőtüntetésről Banovich Tamás – aki nem talált a gyárban erre vállalkozó operatőrt és kamerát, nyersanyagot sem kapott – megkérte Teuchert Józsefet, hogy vállalja az esemény felvételét. A kamerát és a 16 mm-es nyersanyagot az Állami Népi Együttestől „vette kölcsön”.(18) A leforgatott filmet Teuchert lakásáról vitte el a rendőrség és tekercseknek még a vizsgálati szakaszban nyomuk veszett. Forgatott a nőtüntetésen Burza Árpád, a HDF operatőre is, tőle még a helyszínen elkobozták a tekercseket. Így csak néhány fénykép maradt fent az eseményről.

A forradalom eseményeit filmező operatőrök és rendezők általában a nyolcvanas évek közepétől kezdtek nyilvánosan is beszélni az 1956-os forradalom alatt készített felvételeikről. Az eltelt évtizedek alatt az emlékezet lassan megkopott, a fennmaradt filmanyagok kalandos sorsa, az anyagok sokféle felhasználása után a képek már nem mindig vágtak egybe az elmesélt történetekkel.

A forradalom hősi napjainak emléke, az emlékező abban betöltött szerepe – sok esetben a szülőföld kényszerű elhagyásával, az új életkezdés nehézségeivel párosulva – mitikus magasságokba emelkedett.

Kovács László és Zsigmond Vilmos – de Badal János is – a nyolcvanas években már világhírű operatőrök voltak. 1956 októberében azonban Kovács még főiskolás, Zsigmond pedig segédoperatőr a Magyar Filmgyártó Vállalatnál. Talán Badalt leszámítva egyikük sem volt abban a helyzetben, hogy október 23-án, vagy az azt követő napokban csak úgy felkapjanak egy kézikamerát, nyersanyagot, és kimenjenek az utcára, hogy rögzítsék a forradalom eseményeit.

Mindhárman az '56-os forradalom filmes menekültjei, akik exponált felvételi nyersanyagot is vittek magukkal nyugatra, átküzdötték magukat az első tíz év minden nehézségén, amíg érdemi szakmai munkát kaptak. Időközben kialakult róluk a kép, hogy ők -az akkor már neves művészek - az '56-os forradalom . Kovács és Zsigmond pedig már a nyolcvanas években az akkori hírnevükhöz, valódi nagyságukhoz ”igazították” egykori, csak részben valós történeteiket. A valóság, mint korábban részben már láthattuk, ennél kicsit bonyolultabb volt.

Zsigmond Vilmos, mint a Hunnia segédoperatőre, abba a forgatócsoportba kapott beosztást, amely november 2-3-án Miskolcon forgatott. Erről a levéltári források mellett maga is megemlékezett.(19)

Kovács László másik két főiskolás társával együtt a Zsuffa József vezette főiskolás csoportba került. November 2-án és 3-án voltak forgatási napjaik a gyártás heti jelentése szerint. (Egy bizonytalan pont van, hogy Zsuffa a leadott anyagok mellé fűzött írásos megjegyzéseiben említi a Köztársaság téren lévő holttesteket – amelyeket még október 30-án elszállították.) Mindezek ellenére elég pontosan tudható, hogy mit vettek fel. (20)  

 Kovács László és Zsigmond Vilmos emlékezetes filmes tevékenysége a forradalom leverése után kezdődött. Igazán bátor vállalkozás volt, hogy november 10. és 20. között a megszállt fővárosban forgattak, a főiskoláról „kölcsönvett” Arriflex kézikamerával és a Hunniából szerzett film nyersanyaggal – ami lehetett a miskolci forgatásból megmaradt felvételi anyag, vagy, miután Zsigmond a filmgyár közvetlen közelében lakott (Róna utca 171.) és könnyen be tudott menni a gyárba, november 10. után magához vett a gyárban lévő nyersanyag. A levéltári források szerint november 11-ig nem járt be a gyárba senki, de a közelben lakó (Bácskai utca 21/b) Zolnai Pál is bement többször a hátsó kerítésen keresztül.(22) A gyári őrség Zsigmond Vilmost is beengedhette, csak ezt nem dokumentálták.

Így indult a bevásárlószatyros történet – hogy ugyanis egy bevásárlószatyorból vették filmre a forradalmat. A forradalom napjaiban nem kellett – vagy csak igen ritkán – elrejteni a kamerát, a szovjet invázió után azonban életszerű volt, hogy az egyik szatyorban a kamera, a másikban a nyersanyag volt. Kovács és Zsigmond így mentek be a városba, hogy filmszalagra rögzítsék a lerombolt, megszállt fővárost. A felvételeket romos lakásokból, kapualjakból, rejtve készítették – de nem a szatyorból, mert a korabeli kézi kamerával ez még nem volt lehetséges. Ez nagyon bátor cselekedet volt, mert igen veszélyes volt az orosz invázió következményeit kamerával rögzíteni.


2001-ben, amikor Zsigmond Vilmos a Bánk bán opera film operatőreként itthon dolgozott, bejött a Filmarchívumba, hogy megnézze az '56 novemberében készített felvételeit, amit  korábban nem, illetve csak részleteiben láthatott a Magyarország lángokban című filmben. Elmondta a helyszíneket, ahonnan a felvételeket készítették, és megkerestük őket az időközben többszörösen megvágott filmszalagokon. Nem tett említést a forradalom alatt készített felvételeiről, de elmesélte például, hogy Kovács Lászlóval bevetették magukat a Nemzeti Színház romos épületébe, és onnan minden irányba felvették, hogy mi történik az utcákon, tereken:

 Járókelők a Blaha Lujza téri Corvin Nagyáruház előtt a Nemzeti Színház ablakából fényképezve az 1956-os forradalom és szabadságharc után, november 26. (forrás: MTI)

Szovjet T-54-es típusú harckocsik a Rákóczi út és Nagykörút sarkán, a Blaha Lujza téren. A gyógyszertár belövést kapott, a kiszolgálás az udvarban folyik, 1956. november 10. (forrás: MTI)

Felvették a lerombolt pesti utcákat házak emeleteiről, kapualjakból, és filmeztek romos házak udvarán is. Az egyik ilyen helyszínen Vilmos megkérte Lászlót, hogy álljon be a képbe téglát pakolni, mert az így „túl üres”. Magam soha nem jöttem volna rá, hogy a kihalt udvaron Kovács László látni:



László és Vilmos november végén, vagy december elején (Vagyóczky Tibor szerint december 13-án) hagyták el az országot.(23) Kalandos menekülésükről és az általuk vitt filmanyagokról többször nyilatkoztak újságoknak, rádióknak, televíziós csatornáknak. Ezek alapján egy regényes történet keletkezett a forradalom alatti tevékenységükről, és az általuk nyugatra vitt filmanyagok mennyiségéről és további sorsáról. Ez a legendás történet életük végéig élt, és 2007-ben róluk készült nagyszerű dokumentumfilm is tovább erősítette (László és Vilmos – Két menekült története, akik megváltoztatták az amerikai mozi látásmódját).

A sajtó nekrológokban is úgy emlékezett meg róluk, hogy 10 000 méter filmet vittek nyugatra és ezek ismertették meg a világgal, hogy mi történt Magyarországon a forradalom alatt. (eredetileg csak 10 000 láb (1 foot 31.48 cm) volt, és csak az újságírói felületesség számolta át méterre). Feledésbe merült harmadik társuk: Vass Ferenc segédoperatőr, akinek valószínűleg fontos szerepe volt abban, hogy a Hunniában készített filmanyagok jelentős része is nyugatra kerülhetett.(24)

Teuchert József, aki a forradalom alatt a Hunniában a forgatások gyártásvezetője volt, egyik kihallgatásán elmondta, hogy Vass Ferenc segédoperatőrt bízta a leforgatott anyagok összegyűjtésével, dokumentálásával. Neki volt lehetősége arra, hogy az anyag egy részét „félretegye”, mert már november 7. körül elvitte a karhatalom a gyárból az exponált negatívokat.(25) Így maradhatott jónéhány tekercs még a gyárban (nem tudni, hogy ez véletlen vagy tudatos cselekedet volt), ezeket a később Kovács és Zsigmond által forgatott anyagokkal együtt vitték el. Tehát hárman voltak, és az átnézett filmanyag szerint maximum ezer méter körül lehetett a kivitt filmek mennyisége. Ez a forradalom alatt a Hunniában forgatott anyagoknak körülbelül a harmada lehetett. Ami számszerűleg nem tűnik a köztudatban lévő mennyiséghez képest soknak, de valójában az volt! Az exponált negatív anyagokat előhívatlanul még Bécsben eladták dr. Erdélyi Istvánnak, a Kárpát Film tulajdonosának.(26) Tehát ők maguk nem  láthatták az általuk forgatott anyagaikat, csak később, a Magyarország lángokban című filmben.

Nem életszerű az sem, hogy az általuk kivitt anyagokból ismerte meg a világ, hogy mi történt Magyarországon a forradalom alatt. Amikor ők 1956 decemberében kimentek, a nagyvilág televíziói már hetek óta tudósítottak arról, hogy mi történik Magyarországon.

A HDF vezetősége-munkástanácsa az 1956. október 23-29. között készített felvételeinek egy jelentős részét november 1-én, vagy 2-án a Columbia System Television Company-nak és a Fox News-nak eladta.(27) Ezek a felvételek, és az október 27-e után itt dolgozó külföldi forgatócsoportok anyagai révén szerzett a világ mozgóképen is tudomást a magyar forradalomról. Az bizonyos, hogy az általuk kivitt filmanyag a nyugaton legismertebb filmes dokumentum, a Magyarország lángokban nagyon fontos részei lettek, és az valóban „bejárta a világot”, de arról nincs tudomásunk, hogy a film elkészítésében részt vettek volna.

Mikó József a HDF-ből november első felében nagy mennyiségű filmanyagot hozott el a Könyves Kálmán körúti gyárból. Eredetileg csak a saját felvételeit akarta elhozni, de a nagy sietségben mások felvételei is bekerültek hátizsákjába. A tekercseket apósa lakásán rejtette el, aki naponta bevitt becsomagolva egy-egy filmes dobozt a Szabadság térre, az Egyesült Államok Követségére. A címzés: Mikó József, amerikai nagykövetség, Bécs volt – magával csak egy-két tekercset vitt. Amikor kiért Bécsbe, a követségen jelentkezett a filmekért, amit kicsit később meg is kapott, de az amerikaiak közben az ő hozzájárulásával az egész anyagot lemásolták.(28) Így gyorsan kapott vízumot, és segítették abban, hogy a nagy mennyiségű (több mint ezer méter) eredeti anyagot magával tudja vinni. Az Egyesült Államokban rövid próbálkozás után rájött, hogy a filmes területen nincs sok keresnivalója. Ekkor már Los Angelesben volt, ide érkezett 1958-ban Zsigmond Vilmos is, akivel évfolyamtársak, barátok voltak. Később csatlakozott hozzájuk Kovács László, aki Vilmos barátja volt. Ők nem adták fel filmes álmaikat, nagy nehézségek között éltek és dolgoztak az ötvenes végétől a hatvanas évek végéig.

Mikó vállalkozása közben beindult, olyannyira, hogy egy ideig Zsigmond Vilmos is az ő fotóüzletének laborjában dolgozott, és nála is lakott.(29) Elhatározták, hogy a lakás garázsában lévő mozgóképi anyagokból filmet készítenek a magyar forradalomról. Egy kicsit elkéstek, és megfelelő anyagi támogatásuk sem volt. Az elkészült egyetlen kópiát csak a Los Angelesben akkor még működő magyar moziban vetítették. A film a mozi bezárását követően elveszett, de kivágatainak egy része a Mikó hagyatékban fennmaradt.

Nem volt könnyű kiharcolni, hogy Mikó is megkapja a magyar kormánytól az őt is megillető elismerést. 2000 januárjában vehette át Los Angeles-i Magyar Főkonzulátuson a Magyar Köztársasági Érdemrend Kiskeresztjét. A kitüntetés alkalmából köszöntötte Kovács László is, aki Zsigmond Vilmos erre az alkalomra írt levelét olvasta fel. 


A filmanyagok sorsa a forradalom leverése után

A Hunniában, miután október 26-án elhatározták, hogy egy reprezentatív dokumentumfilmet fognak készíteni a forradalomról, Badal János 11 500 méter nyersanyagot vett fel, amit a gyártás osztott tovább a forgatócsoportok részére.(30) 1957 januárjában ezt „háborús kárt” könyvelték el. (31) Legendák sokasága övezi, hogy mi történt a későbbiekben a Hunnia munkatársai által a forradalom alatt felvett filmanyagokkal.

A visszaemlékezők többsége jelentősen túlbecsülte a valójában leforgatott anyag mennyiségét. Maga Badal is úgy emlékezett, hogy legalább 60-70 órát forgattak, ami többszöröse lenne az általuk felvett mennyiségnek (32), Makk Károly is 20 órányi felvett anyagra emlékezett, de még az egyik leghiggadtabb visszaemlékező, Szőts István emlékeiben is jelentősen több felvett anyagra emlékszik.(33) A forgatócsoportok naponta leadták az exponált filmanyagot, amit egy zárt helyiségben, mások szerint a folyosón tároltak. A nyilvántartást Vass Ferenc segédoperatőr vezette. Az anyagokat minden valószínűség szerint – még részben sem – vitték át a közeli Gyarmat utcában lévő laboratóriumba – amely akkor is egy külön vállalat volt. A Hunniában csak exponált és exponálatlan negatív agyag volt, és a gyár vezetősége csak november 3-án bízta meg Illés György operatőrt, hogy intézkedjen a filmek előhívásáról(34). Erre azonban nem kerülhetett sor a november 4-i szovjet intervenció következtében: „November 4. után senki nem forgatott a gyárban gyári géppel és anyaggal” – mondta kihallgatásán Teuchert – „A leforgatott anyagot nem hívták elő, mert akkor a laborban senki sem dolgozott. (A dolgozók egy része egyébként bent volt! V.J.) Minden este leadták a csoportok az exponált anyagot, amit egy központi raktárban gyűjtöttek, mindenki lediktálta este a szervezőnek, hogy mit forgatott és mennyi anyagra…”(35)

Az itt őrzött anyagokat november 7. körül egy karhatalmista alakulat elvitte. Zolnai Pál: „...november 7. táján befordult a gyárba egy belügyes teherautó… követelték a nyersanyagokat. Másnap visszamentem és már nem volt ott a laborálásra váró nyersanyag” Makk Károly: „… November negyedike után a magát Forradalmi Karhatalmi Ezrednek nevezett alakulat 10-12 fős egysége az összes tekercset elvitte a gyárból. A munkástanács tagjait ugyanis odacitálták. Így lettem ennek a történésnek a tanúja.” Azt is megemlíti, hogy később az oroszok is megjelentek a már elszállított filmekért.(36) Feltételezhető, hogy Vass Ferenc az anyag egy részét külön tárolta, és ezt tudták később hárman nyugatra vinni.

Az országot elhagyó filmesek közül többen is vittek magukkal kisebb mennyiségű filmanyagot. Bécsben novemberben még jó lehetőséggel lehetett ezeket értékesíteni. Az eladás általában közvetítőkön keresztül bonyolódott, ebben elsősorban a forradalom alatt Magyarországon többször is forgató Ottó Pammer, és a régi magyar filmes múlttal rendelkező dr. Erdélyi István voltak jelentős szereplők. Az ekkor értékesített felvételek jelentős része ma már látható az interneten, hírügynökségi és híradós portálokon.

A forradalom alatt a Hunniában a forgatott anyagok mennyiségét a rendelkezésre álló írott források és mozgóképi anyagok egybevetése, a forgatócsoportok napi beosztása és a leírt helyszínek képi megfeleltetése után körülbelül 3000 méternyire becsülöm. Tisztában kell lenni azzal a ténnyel, hogy a forgatócsoportok nem teljes napokat dolgoztak, és a forgatásra rendelkezésre álló idő csak öt nap volt. Ennek a közel két órányi felvett anyagnak jelenleg körülbelül 60-70 százaléka ismert. A Hunnia és a HDF egymástól függetlenül, külön-külön készített felvételeiben egy dolog lett végül közös: a karhatalmisták mindkét helyről még november elején elvitték a leforgatott anyagot Mindkét állomány végül a Belügyminisztérium Roosevelt téren lévő épületébe került. Innen kérték ki később az „ellenforradalom”-ról készített filmekhez is az archív anyagokat. Így maradtak fent a BM Filmstúdióban '56-os kivágatok – ezek filmekhez kikért, de a filmekben fel nem használt mozgóképi részletek voltak.

Azt a tényt, hogy mindkét filmgyár anyagai egy helyre kerültek, jól mutatja az a közel 250 m film anyag, amit a november végén, december elején Budapestre látogató csehszlovák híradós elvtársaknak átadtak. Ez vegyesen tartalmazza mindkét filmkészítő műhelyben készített anyagokat, és tartalmaz jónéhány olyan snittet is, amely máshol nem maradt fent, valamint kihallgatásokról is tartalmaz mozgóképi részleteket. Ehhez persze forgattak anyagokat az ellenforradalmi bűnökről és a konszolidációról is.

A hatvanas évek közepén raktárrendezés volt a Belügyminisztériumban, ennek során többek közt felfedezték a Rajk perrel kapcsolatos filmfelvételeket, amit jelentettek Benkei András miniszternek, aki egyenesen Kádár Jánoshoz fordult, aki nyilván jelezte, hogy ezek nem kívánatos anyagok. Benkei pedig utasítást adott ezeknek az anyagoknak a megsemmisítésére. Másnap egy pótkocsis teherautóval szállították el az épületben őrzött teljes filmanyagot, a H.M. folyamőrség újpesti bázisára, ahol végrehajtották a parancsot. A kiszállított anyag mennyiségéből arra következtethetünk, hogy ez a teljes ott őrzött filmanyagot érintette, nemcsak a Rajk perre vonatkozókat, hanem az '56-os forradalom alatt forgatott filmeket is.(37)

Ami ebből az 1956-os forradalom mozgóképi örökségét illeti, arról azt biztosan állíthatjuk, hogy az oroszok, akiknek jelentős személyi és eszköz veszteségei voltak a forradalom alatt és egyébként is mindent mindig dokumentáltak, lemásolták a teljes filmanyagot és valahol egy katonai filmtárban ma is őrzik. Ezt tették a kevésbé érintett amerikaiak is, ők is minden kezükbe kerülő mozgóképet lemásoltak, de ezek többsége ma már nyilvánosan elérhető. Remélhetjük, hogy a közeljövőben az orosz-magyar levéltári egyeztetések, az álló- és mozgóképi dokumentumokról is fognak szólni és akkor ezeknek az anyagoknak a másolatai is hazakerülhetnek. Akkor tudunk majd biztosan többet, pontosabbat arról, hogy ki, mennyit és hol forgatott, és mennyiben volt része a forradalom mozgóképi örökségének létrejöttében.

Jegyzetek

1 Csák János, Csőke József, Mátray Mihály, Mikó József közlései
2 Molnár István: Részletek a hazai filmkrónika krónikájából
3 Gervai András. Fedőneve „Szocializmus” Jelenkor, 2010. 35. oldal
4 Gervai idézett mű, Révész Béla Beszélő 2006/3, 13 nap remény Filmesek a forradalomról, Filmesek a forradalomban MADE 2006 szerkesztette Gervai András továbbiakban 13 nap remény.
5 ÁBTL 3.1.9.V-144758/1/304
6 in 13 nap remény 107. old. Vicsek Ferenc beszélgetések Makk Károllyal (Filmvilág, 1989. július)
7 ÁBTL 3.1.9. V-1445758/1/305
8 in 13 nap remény 107. old Vicsek-Makk
9 ÁBTL 3.1.9. V-144758/1/302
10 Eörsi László: Széna tériek 1956. 1956-os Intézet, ÁBTL 65. old.
11 Kármentő Éva: Muszter Múlt és Jövő 2018. 112. old
12 Cry Hungary. A Revolution remembered, BBC, 1986, rendezte: Jeremy Bennet
13 Markó György: A pesti Rambó 2018. Közép és Kelet-európai Történelem és Társadalom Kutatásáért Közalapítvány, 147-174 old. Nagy József és Rideg Ferenc
14 ÁBTL 3.1.9.V.-144758/1/305
15 in 13 nap 103.old Vicsek Ferenc interjúja Zolnai Pállal, Filmvilág, 1989 július. Ez a hangos felvétel eddig még nem került elő. Az NBC hangos kamerájának felvételeinek egy részének a képanyagát ismerjük csak.
16 ÁBTL ÁBTL 3.1.9. V-141327
17 László Ágnes: Beszélgetés Zsigmond Vilmossal Kurír 1991.09.21.
18 in 13 nap remény 115-116.old. Borhi Erzsébet interjúja Banovich Tamással
19 Lőcsei Gabriella: Oscar díj? Szerencse kérdése – beszélgetés Zsigmond Vilmossal
Magyar Nemzet 1996. augusztus.3. „Éppen Miskolcon voltam, amikor meghallottuk, hogy jönnek az oroszok” és ÁBTL 3.1.9.V.144758/1/302
20 ÁBTL 3.1.9.V-144758/1/254 és Borhi Erzsébet interjúja Banovich Tamással
21 Sára Sándor közlése szerint
22 in 13 nap 103old. Vicsek Ferenc interjúja Zolnai Pállal. Filmvilág 1989. július.
23 in 13 nap Muhi Klára Beszélgetés Vagyóczky Tiborral 101.old.
24 ÁBTL 3.1.9-V-144758/1/262
25 ÁBTL 3.1.9 –V-144758/1/262
26 László Ágnes:Beszélgetés Zsigmond Vilmossal Kurír 1991.09.21.
27 ÁBTL Győrffy József és tsa V-141311 in. Gervai 322 old. Az eladás nem lehetett november 2-án, mert akkor Ottó Pammer nem volt Budapesten (november 1-én volt). A HDF-be főnökével a Fox európai igazgatójával egy Blumenthal nevű úrral volt.
28.56 perc 56-ról - Mikó tekercsek, MTV, 1993 rendezte Csányi Miklós.
29 Mikó tekercsek és Mikó József közlése
30 ÁBTL 4.1-A-1204/72 Badal János 11 500 méter nyersanyagot vett fel. Ő osztotta el a nyersanyagot a többi operatőr között.
31 ÁBTL 3.1.9.-V 1447581/279 8-10 ezer méter volt a hiány a forradalom leverése után, egy része exponált, egy része exponálatlan anyag volt. Januárban a hiányról jegyzőkönyv készült, aláírták: Badal János, Hegyi Barnabás, Gottesmann Ernő és Teuchert József, a karhatalmisták az összes filmtekercset elvitték.  
32 in 13 nap 111.old. Muhi Klára beszélgetése Badal Jánossal, Filmvilág, 1996 október
33 in 13 nap 87.old. Szőts István. Szilánkok és gyaluforgácsok. Egybegyűjtött írások. Osiris, Budapest, 1999. Az életrajzi feljegyzéseket Pintér Judit állította össze.
34 ÁBTL 3.1.9.-V-144758/1/315 Illés Görgy
35 ÁBTL 3.1.9.-V-144758/1/262 Teuchert József vallomása
36 in 13 nap Zolnai Pál és Makk Károly
37 Dr. Pásztor György alezredes közlése, aki ebben az időben a Belügyminisztériumban dolgozott, és a kérdéses napokban az őrparancsnokságon teljesített szolgálatot. A kilencvenes években a Filmarchívumban volt – mint nyugdíjas – a rendészet vezetője, ő mesélte el a történetet. Ahogy elmesélte a megsemmisítés folyamatát, abból következtettem, hogy jelen is volt. Ennek bizonyára valamilyen formában irat nyoma is van.

Ez a weboldal sütiket használ

Sütiket használunk a tartalmak személyre szabásához, közösségi funkciók biztosításához, valamint weboldalforgalmunk elemzéséhez. Ezenkívül közösségi média és elemező partnereinkkel megosztjuk az Ön weboldalhasználatra vonatkozó adatait, akik kombinálhatják az adatokat más olyan adatokkal, amelyeket Ön adott meg számukra vagy az Ön által használt más szolgáltatásokból gyűjtöttek. A weboldalon való böngészés folytatásával Ön hozzájárul a sütik használatához. Cookie adatkezelési tájékoztatónkat itt találhatja meg.

Megértettem