Gene Kelly, az Ének az esőben főszereplője 25 éve halt meg

2021.02.01.

Huszonöt éve, 1996. február 2-án halt meg Gene Kelly, az amerikai filmmusical aranykorának sztárja, az Ének az esőben című film főszereplője.

Eugene Curran Kelly 1912. augusztus 23-án született Pittsburgh városában. Kisgyermekként kipróbálta az amerikai focit, a baseballt és a jéghokit is, de különösebb tehetséget nem mutatott, így maradt a tánc, ahol lányokkal is megismerkedhetett. Az egyetemen közgazdaságtant hallgatott, a tandíjat kőművessegédként, csaposként és táncórák adásával kereste meg. A nagy gazdasági világválság idején kapott diplomát, de állást nem, végül már árokásásból élt. Ekkoriban vált számára a tánc időtöltésből hivatássá, egyéni stílusát házuk alagsorában alakította ki.

New Yorkba költözött, a Broadwayn lett tánctanár. 1938-tól kisebb szerepeket is kapott, majd 1941-ben fergeteges sikert aratott a Cimboránk, Joey című musical főszerepében. A következő évben elindult filmes karrierje, szerződését a híres producerrel, David O. Selznickkel írta alá. A vásznon először Judy Garland partnereként tűnt fel a Nekem és a kedvesemnek című zenés darabban, ezután tizenöt évig maradt a Metro-Goldwyn-Mayer stúdiónál, ahol 27 filmet forgatott.

Gene Kelly és Judy Garland a Nekem és a kedvesemnek című filmben, 1942

Bár az utókor elsősorban musicalszínészként és táncosként tartja számon, 1944-ben egy nyomasztó bűnügyi film (Karácsonyi vallomás) főszerepét alakította, másfél évtizeddel később az Aki szelet vet cinikus újságírójaként nyújtott emlékezeteset prózai szerepben. Közben eljátszotta D'Artagnan szerepét A három testőr című Dumas-regény feldolgozásában, és a kalandfilm akrobatikus jeleneteiben is megállta a helyét.

Az áttörést a Szépek szépe című musicalfilm hozta meg 1944-ben, a következő évben Oscar-díjra jelölték a legjobb férfi főszereplőként a Horgonyt fel! című musicalben. A film elkészítésekor koreográfusként szabad kezet kapott a táncjelenetekben, egy rajzfilmbetétben Jerry egérrel táncolt, Frank Sinatrával duettet énekelt. Könnyed játékmodora és férfias táncstílusa az 1940-1950-es évek legnépszerűbb filmes musicalsztárjává, egy nemzedék bálványává avatta. 1951-ben ő volt a főszereplője a műfajt forradalmasító Egy amerikai Párizsban című filmmusicalnek. A George Gershwin zenéjére készült filmben a végletekig mellőzték a beszédet, a táncjelenetek nem betétek, hanem a cselekmény elválaszthatatlan részei voltak, az alkotás csúcspontját egy Kelly által bemutatott, több mint negyedórás balett jelentette. A Vincente Minnelli rendezte film hat - köztük a legjobb filmért járó - Oscar-díjat nyert, Kelly pedig addigi pályájáért Oscar-életműdíjat vehetett át.

Leslie Caron és Gene Kelly az Egy amerikai Párizsban című filmben, 1951

Egy évvel később készült az Ének az esőben, minden idők egyik, ha nem a legsikeresebb zenés filmje, amelyben a főszerep mellett a társrendezést is jegyezte. A Tánc-meghívás című filmjéért 1956-ban a Berlinalén Arany Medve-díjat vehetett át.

Az ötvenes évek közepétől a filmmusical műfajának kezdett bealkonyulni. A nézők átpártoltak a televízióhoz, Kelly filmjei egyre kevesebb bevételt hoztak, végül az MGM felbontotta szerződését. A továbbiakban dolgozott Európában is, több televíziós és független produkcióban szerepelt. Rendezőként is kipróbálta magát, ezen a téren legsikeresebb a Barbra Streisand főszereplésével készült, három Oscar-díjjal jutalmazott Hello Dolly (1969) lett. 1970-ben Henry Fondát és James Stewartot instruálta a kamera mögül a The Cheyenne Social Club című alkotásban. Narrátora volt az Ez a szórakoztatás című tévésorozatnak, amelynek egyik epizódjában Fred Astaire-rel ismét táncra perdült, duettjük sokakban ébresztett nosztalgiát a zenés film fénykora iránt. Utolsó musicaljében, a Xanaduban (1980) a fiatal Olivia Newton-John partnereként játszott. A tánctól a későbbiekben sem búcsúzott, s jóllehet többé nem lépett fel, 1993-ban Madonnának adott tanácsokat turnéja táncjeleneteihez.

Fred Asteire és Gene Kelly az Ez a szórakoztatás című tévésorozatban, 1975

Öt évtizedes pályafutása során több mint ötven filmben szerepelt. Férfias lendülettel előadott, sportos, atlétikus táncstílusában spontán mozdulatait klasszikus balettelemekkel kombinálta. Vadonatújat hozott az amerikai filmmusicalbe, ellenpontozva a divatos, könnyed, csillogó táncszámokat. A kor másik táncos férfisztárjától, Fred Astaire-től eltérően ő nem a táncteremben, frakkban-klakkban, hanem a "járda ördögeként", felgyűrt ingujjban táncolt.

Művészetét számtalan díjjal ismerték el: megkapta a francia Becsületrendet, a tiszteletbeli César-díjat, a National Medal of Arts amerikai művészeti díjat, az Amerikai Filmintézet és a Kennedy Center életműdíját, a televíziós Oscarnak nevezett Emmy-díjat, a Golden Globe-gálán átvehette a Cecil B. DeMille-díjat, csillaga ékesíti a Hollywoodi Hírességek sétányát. 1999-ben az Amerikai Filmintézet minden idők 15. legnagyobb férfi filmcsillagának választotta meg, s csaknem két évtizeddel halálát követően, 2014-ben beiktatták a sztepptánc hírességeinek csarnokába.

Gene Kelly portréja, 1979

Az 1994-ben az Egyesült Államokban megrendezett labdarúgó-világbajnokság döntőjének előestéjén a három tenor - Plácido Domingo, José Carreras és Luciano Pavarotti - az ő tiszteletére énekelte el az Ének az esőben című számot Los Angelesben. Gene Kelly 1996. február 2-án Beverly Hills-i otthonában halt meg többszöri agyvérzést követően.