Filmarchívumok a film után

2014.10.19.
A Magyar Nemzeti Digitális Archívum szervezésében 2014. október 14-án került sor a régió filmarchívumainak találkozójára. A résztvevők a konferencia keretében vázolták intézményeik helyzetét és legújabb projektjeit.

A filmarchívumban 1997-től tartottak nemzetközi konferenciákat a filmfelújítás, restaurálás és megőrzés témakörében a hasonló profilú társarchívumok és intézmények képviselőinek részvételével. 2014-ben a MaNDA folytatja ezt a 2011-ben megszakadt hagyományt. A Budakeszi úti épületben tartott rendezvényen számos külföldről érkező meghívott vett részt szerte Európából. Elsőként Aradi László, a Filmlabor vezetője és Pintér Gábor, a Filmlabor dél- és közép-kelet európai képviselője köszöntötte a megjelenteket és még egyszer szót ejtettek A tolonc digitálisan felújított változatának előző esti ősbemutatójáról és annak sikeréről. A külföldi meghívottak közül először Elena E. Koloskova, a krasznogorszki Orosz Állami Dokumentumfilm és Fotóarchívum képviselője tartotta meg előadását, gyűjteményük Osztrák-Magyar Monarchiával kapcsolatos anyagairól. A nagymultú intézmény nemrég töltötte be a 88. évét. Ma 246 410 filmtekercset (mintegy 42 000 címet) őriznek, amelyek közül 2491 még 1917 előttről származik. Köztük találjuk A királyunkkal és a királynőnkkel Indián keresztül című egész estés filmkrónikából fennmaradt 447 méteres töredéket is, amelyet 1911 decemberében forgattak. Ebben V. György angol király is látható. Számunkra érdekes, hogy az Osztrák-Magyar Monarchiához kapcsolódó filmjeik is vannak, a délnyugati fronton, Galíciában készült felvételeken például magyar hadifoglyok is megjelennek. Az orosz archívum kiállítások anyagának szerkesztésével, valamint reprint-albumok kiadásával is foglalkozik. Koloskova bemutatta az orosz-japán háborúról szóló albumot, valamint A nagy háború 1914-1918 – filmes fotókrónika című kötetet is. Utóbbit nem csak a saját gyűjteményükből, hanem német, francia, angol, cseh és amerikai archívumok anyagából állították össze. Előadásának végén láthattuk a Przemyśl eleste című 1915-ös, felújított filmet, valamint az 1916-ban készült Fogságban az ellenségeink című, az osztrák-magyar hadifoglyok életét bemutató filmtöredéket. Végül levetítette az Indiában forgatott, különleges színezési eljárással készült töredéket is.

Tolonc (forrás: MNFA Fotótár)

Ezután a MaNDA részéről Ujvárossy Andor mutatta be a MaNDA adatbázisát, illetve beszélt a MaNDA on demand videotárának tervezett beindításáról is. Kiemelte az intézmény sajátosságát: itt nemcsak film-, plakát- és fotógyűjtemény található, hanem gyűjtőpontként is szolgál, ahonnan a magyar közgyűjtemények digitálizációs munkáját koordinálják, adatbázisba gyűjtik, illetve az Europeanába importálják. A video on demand szolgáltatás beindításához kapcsolódóan Szabó Gergely, a Special Effects Media alapítója a Youtube-on való megjelenésről, illetve ennek lehetséges kereskedelmi aspektusairól beszélt. Szóba került a szerzői jog védelme, valamint, hogy hogyan lehet content ID segítségével megakadályozni a jogtalan tartalmak felkerülését. Ez elkerülhetetlen, már csak ha abból az adatból indulunk ki, hogy percenként több mint 100 órai filmanyagot töltenek fel világszerte a felhasználók.

Andrea Meneghelli, a Cineteca di Bologna filmgyűjteményének vezetője a filmarchívumok feladatairól beszélt a film utáni korban. Az biztos, hogy a hosszútávú megőrzés eszköze ezután is a 35mm-es filmszalag marad. A digitalizálás csak megkettőzte a feladatokat, amellett, hogy a digitális hordozókról a mai napig keveset tudunk. A mostani átállás radikálisabb, mint a nitrofilmről a biztonságira volt a maga idején; csak a hangosfilm születéséhez mérhető. Napjainkban a hagyományos filmhez kapcsolódó eljárások, berendezések, szakmák sora szűnik meg, egy egész kultúra. Minden archívumnak fel kell ismerni ennek jelentőségét és arra kell törekednie, hogy tervezetten megőrizze a kellékeket, eszközöket, amelyek piaci elértéktelenedésük következtében minden eddiginél hozzáférhetőbbek. Az elmúlt 130 évben létrejött tudást sem szabad veszendőbe hagyni. Az új rendszer nem fogja felülmúlni a régit, ám hamarosan jön helyette egy még újabb. Ami nem azt jelenti, tette hozzá az előadó, hogy elutasítaná a digitális formátumot, amelynek jelentőségét a restaurálás terén nem szabad alábecsülni. Nagy szerepe van abban is, hogy a filmeket eljuttassuk a közönséghez. Hiszen az archívumok egyik fő feladata a filmörökség terjesztése. De arra kell biztatni a vetítőhelyeket, hogy ne szabaduljanak meg régi filmes berendezéseiktől. Nagy kihívás ez, amelynek a filmtörténeti értékek terjesztésére specializálódott Cineteca fesztiválja, az Il Cinema Ritrovato, és restauráló műhelye révén kíván megfelelni.

Cineteca di Bologna (forrás: Wikimedia Commons)

Tatjana Rezec Stibilj, a Szlovén Filmarchívum képviselője elmondta, hogy archívumuk 1968-as alapításával a második legrégebbi ilyen intézmény a korábbi Jugoszlávia területén. Hordozótól függetlenül gyűjtik a kulturálisan értékes archív filmanyagokat, legyen az állami vagy magán gyártású játék- vagy dokumentumfilm. A szlovén filmtörvény pontosan szabályozza, hogy milyen anyagok kerülnek az archívumba. Gyűjteményük legnagyobb részét ma is filmszalagon őrzik, légkondicionált raktárakban, a nitro filmeket külön, Ljubljanától 50 km-re. Előadásának végén levetítette Karol Grosman ügyvéd, az első szlovén filmkészítő három kisfilmjét 1905-ből, amelyen Luttenberg (Ljutomer) közönsége látható mise után és a piacon. A harmadik filmen a családját, gyermekeit örökítette meg. (Ez a kisfilm felújítás előtti állapotában itt látható.) A filmeket 2005-ben, a századik évfordulóra Münchenben digitálisan felújították és visszaírták 35mm-re. Azóta nem történt náluk ehhez hasonló teljeskörű digitális restaurálás. A belgrádi Jugoslovenska Kinoteka vezetője, Aleksandar Saša Erdeljanović bemutatta a szerb filmarchívumot, amely 1949-ben alakult és minden filmműfajt gyűjt. Emellett filmes szakkönyvtáruk, forgatókönyv és dialóglista gyűjteményük, fotó és plakáttáruk is van. 2008-ban alapították meg digitalizálási központjukat. Első digitálisan restaurált filmjük a Boldogság, Stevan Mišković 1928-as filmje volt. Az elmúlt három évben több mint 40 filmet restauráltak és adtak ki DVD-n ebből a korszakból, A szerb film úttörői című sorozatban. A legfontosabb projekt a Halhatatlan Karagyorgyevics élete és tettei (1911, rendezte: Čiča Ilija Stanojević) restaurálása volt 2011-ben. Továbbra is azon dolgoznak, hogy a nemzeti klasszikusokat HD-ben is élvezhesse az utókor. Az EFG1914 első világháborús gyűjteménybe nagy számmal, kitűnő minőségben töltöttek fel korabeli mozgóképanyagot. Mindemellett a közelmúltban francia támogatással sikerült új raktárat is építeniük. 

Monika Supruniuk a Lengyel Nemzeti Filmarchívum képviseletében 2008-13 között zajlott projektjükről számolt be, amelyben háború előtti játékfilmállományuk egy részét digitalizálták. A második világháború alatt a lengyel film súlyos veszteségeket szenvedett, a kópiák és a dokumentáció nagy része elveszett, megrongálódott vagy megsemmisült. A háború után rögtön megindult kutatásnak köszönhetően sok kópia előkerült, amelyeket magánszemélyek külföldre menekítettek. Az archívum fennállásának 50 éve alatt a háború előtti hangosfilmállomány 70%-át sikerült megmenteni. Sajnos ez a szám az 1930 előtt készült némafilmek esetében mindössze 5%. A projekt e 43 nitro némafilm megőrzésére és digitalizálására irányult. Az érintett kópiák súlyosan sérültek vagy hiányosak voltak, válogatni kellett belőlük. A digitalizálás 4K felbontásban, 16bit DPX-formátumban történt. Három filmet restauráltak teljeskörűen digitálisan. A folyamat végén visszaírták az anyagot biztonsági filmre. Anna Batistová a prágai Nemzeti Filmarchívum részéről a digitalizálás finanszírozása terén szerzett tapasztalatait osztotta meg a hallgatósággal. Mivel a célra megszerezhető állami források korlátozottak, szponzorok bevonása szükséges. Az állam és Európa csak limitált mértékben tudja támogatni a projekteket, az állami források felhasználásakor pedig bürokratikus akadályok nehezítik a munkát. A közbeszerzési törvény, amely előírja, hogy a legalacsonyabb ajánlatot kell elfogadni, sokszor veszélyezteti a végeredmény minőségét is. Így a felújításokra forrást kereső archívum két véglet között találja magát: a szponzorok a népszerű, sokszor már digitalizált filmeket támogatnák, az állami támogatás igénybevételénél követendő közbeszerzési törvény pedig nem biztosítja a legjobb megoldást és a legnagyobb biztonságot. Batistová egyedi modelleket mutatott be, ahol próbálták kikerülni a finanszírozási csapdákat, a Norvég Alapok, a televízió és más médiák bevonásával. Beszélt arról is, hogy egy állami archívum hogyan tud a projektekhez a gyártási utómunka világából származó, magasan képzett szakembergárdát biztosítani, a magánszférával versenyképes díjazással.

Fumiko Tsuneshi

 Fumiko Tsuneishi, a Filmarchiv Austria technikai részlegének vezetője egy 2012-ben elkezdett projekt, a Niederösterreich Privat – az alsóausztriai privátfilm-gyűjtemény létrehozásáról és eredményeiről számolt be. „Az Ön filmjei történelmet írnak” – szólt az amatőrfilmek begyűjtésére és digitalizálására irányuló projekt szlogenje, és sikerült megszólítani az érintetteket: az emberek 2013 végéig több mint 70 000 filmet hoztak be a gyűjtőhelyekre, 98%-ban 8mm-es filmszalagon. A felajánlóknak filmjeikért cserébe az archívum hosszútávú megőrzést és ingyenes DVD-másolatot biztosít, erre azonban minimum egy évet kell várni. A munka legidőigényesebb része a rövid (általában 200m-es) tekercsek digitalizálásra való előkészítése és szkennelése, ezt a munkát diákok végzik. A digitalizált anyagot archiválják, egy részét DVD-n is kiadják, a Wikipédián is közzéteszik. Az előadó prezentációja végén bemutatott néhány, a projekt során előkerült kuriózumot: láthattuk, hogyan zajlott az Anschluss Melkben, hogy vonult be Hitler St. Pöltenbe, vagy hogy milyen volt az 1939-es badeni árvíz. A privátfilmek nagy része családi felvétel, de ma már forrásértékűek ezek a mindennapi életet dokumentáló felvételek is.

Az utolsó előadó, Ráduly György egy patinás francia cég, a Clavis Films képviseletében tartotta meg előadását. Az 56 éves Clavis (a 21. filmes engedélytulajdonos Franciaországban!) Armand Gatti Ketrec című filmjével írta be magát a filmtörténetbe, amely 1961-ben elnyerte a Kritikusok Díját a Cannes-i Filmfesztiválon. A cég forgalmazással és DVD-kiadással is foglalkozik, kelet-európai művészfilmekre szakosodva, így ők adják ki Jancsó Miklós, Szabó István, Mészáros Márta és Tarr Béla filmjeit is. Napjainkban azonban nagy kihívásokkal néz szembe, amikor a Dél-Amerika, Ázsia felé forduló érdeklődést próbálja visszafordítani Európa irányába. A francia moziforgalmazásban az európai film részesedése csak 10% (a többi amerikai vagy francia; a DVD-piacon ez a szám 13%). 2005-től folyamatosan csökken a DVD piaci részesedése, de még mindig ez a legnépszerűbb módja az otthoni filmnézésnek – tette hozzá. A Clavis Films hosszabb távon építkezik. Fontos számukra, hogy eljuttassák a filmeket a közönséghez, ezért tartják a kapcsolatot a sajtóval (Cahiers du Cinéma, Positive, Liberation), az egyetemekkel, filmklubokkal, fesztiválokkal, de a közelmúltban közreműködtek egy mozi felújításában is a Cartier Latinben.

Az előadások végeztével a résztvevők látogatást tettek a Filmlaborban, ahol bepillantást nyertek a stúdiókban folyó munkába és a tolonc felújításának kulisszatitkaiba is.

Hetedik művészet a filmarchívumban – 1. Nemzetközi workshop restaurálásról, digitalizálásról, megőrzésről
Magyar Nemzeti Digitális Archívum és Filmintézet
2014. október 14.