Elhunyt Lénárt István

2021.04.01.
Lénárt "Papi", a legendás gyártásvezető, színész, a televízió és a film emblematikus alakja egy héttel a 100. születésnapja előtt halt meg.

Lénárt István a háború utáni magyar filmgyártás egyik első gyártásvezetője, a magyar televíziózás egyik legnagyobb személyisége volt, aki idősebb korában fontos magyar filmeket tisztelt meg a jelenlétével. Fliegauf Bence szerint „egyenesen Max von Sydow ötödik kerületi alteregója” volt. Lénárt Papi erről úgy nyilatkozott:

„Én nem vagyok színész, semmi közöm ahhoz, hogy a rendezők egy részének megtetszik a sokráncos arcom. Csak véletlen, ha valakit kineveznek színésznek. Nem tekintettem szakmámnak. Szórakoztatott a közeg, és a hiúságomnak jólesett, hogy barátaim megvásárolták a ráncaimat, de sosem vettem komolyan.”

1947-ben Közgazdasági Egyetemen kezdte tanulmányait, majd négy félév elvégzése után jelentkezett a Színház- és Filmművészeti Főiskola gyártásvezetői szakára olyan későbbi, szintén legendás gyártásvezetők, mint Föld Ottó, Bajusz József és Gulyás Lajos társaságában. Ez volt az első gyártásvezetői osztály a frissen indult főiskolai képzésben.

Lénárt István 2004-ben, amikor az MTV örökös tagjának, a televíziózás 12 "nagy öregjének" választották (MTI Fotó: Nándorfi Máté)

Közben bekerült a filmgyárba gyakornoknak, ahol a filmkészítés minden stációját kitapasztalta a laboránsi munkáktól a gyártásszervezésig. 1954-ben kapott gyártásvezetői diplomát. Már Keleti Márton Erkel című filmjében is dolgozott felvételvezetőként. Első önálló gyártásvezetői munkája Várkonyi Zoltán 1956-ban új hangon szóló Déry-adaptációja, a Simon Menyhért születése (1956) volt. Ezzel egy időben olyan fontos filmeket is jegyzett, mint Ranódy László Szakadék című alkotása, vagy a korszak legjobb film noir-ja, Gázolás (rendezte: Gertler Viktor).

Gázolás (forrás: NFI)

Az 1956-os forradalmat követően hirtelen menesztik a filmgyárból, mert fiatal rendezőtársaival, Bacsó Péterrel, Makk Károllyal, Szász Péterrel egy új, szabadabb szellemű stúdiót szerettek volna létrehozni. Ekkor baráti kapcsolatainak köszönhetően négy évig a Nemzeti Színház titkáraként Várkonyi Zoltán és Major Tamás mellett végezhetett szervezői munkát.

1963-ban a Magyar Televízióhoz került diszpécsernek, ahol jól tudta érvényesíteni a színházi és a filmes tapasztalatait a technikai, gazdasági koordinációban. Százhúsz operatőr és a műsorgyártáshoz szükséges technikai személyzet tevékenységét koordinálta, igazgatóhelyettesként. Ő irányította a teljes technikai személyzet munkáját a karmesterversenyek, táncdalfesztiválok, a Ki Mit Tud-ok, tévéjátékok és játékfilmek gördülékeny rögzítését abban a nagyon gazdag korszakban, amikor pusztán tévéjátékból, kosztümös filmből 70-80 készült egy évben a Magyar Televízióban. Tanulmányutakat tett a BBC-nél, Párizsban, a Kölni nemzetközi televíziós vásárokon, főszerepet játszott a színes adások, az új technikai stúdiók fejlesztésében. 

1970–1971-ben kiemelkedő szerepe volt a Veszprémi Televíziós Fesztivál kitalálásában és megvalósításában. Horváth Ádám elnöksége idején tanácsadói munkakört látott el. 1996-tól a Vígszínház médiamenedzsere volt. A Magyar Film- és Televíziós Művészek Szövetsége Etikai Bizottságának Elnöke (2005-től), a Fészek Művészklub Felügyelő Bizottságának Elnöke, a Filmjus Alapítvány kuratóriumi tagja volt.

Arcát, hangját, gesztusait, markáns személyiségét megőrizték a filmek. Bacsó Péter Áramütés című filmjében (1978) kapta az első epizódszerepet. Fehér György két filmjében is játszott. Ideggyógyász volt a Szürkületben és az ügyész a Szenvedélyben. Jogtanácsos a Glamourban, Morrison felügyelő a Londoni férfiben. Fliegauf Bence két filmjében is szerepet kapott: A Womb egyik főszereplője, Henry és Rengeteg, mindenhol látlak, című frissen díjazott filmjében láthattuk utoljára.