Egy filmkészítő, aki meg tudta változtatni a történelmet

2017.11.28.

Tíz éve halt meg Ember Judit, aki legendás, betiltott alkotásait saját bevallása szerint a „harmincadik századnak” készítette, és az utókor felé egyetlen kívánsága az volt, hogy „mutassák a filmjeit”.

Az évforduló alkalmából A harmincadik század felé címmel két hónapos Ember Judit sorozatot tartanak a Fugában. November 25-én ennek az eseménysorozatnak keretében mutattuk be a felújított Pócspetri frissen megjelent kétlemezes DVD kiadását.

A film vetítését megelőzően részletet láthattunk a kiadvány extrájából, Buglya Sándor interjújából, ahol Ember Judit a film keletkezéséről, a történet rekonstruálásól beszél. A film után Horváth Miklós, a sorozat szervezője beszélgetett Mertz Lóránddal, a film operatőrével és Helmeczy László ügyvéddel, aki Ember Judittal a film nyomán perújrafelvételt kezdeményezett Pócspetri falu ügyében. (Bővebben a perújrafelvételről később írunk.)

Bevezetőjében Fazekas Eszter kiadványszerkesztő, filmfelújítási menedzser elmondta, hogy a Filmarchívum korábban már megjelentette Ember Judit 1972-ben Gazdag Gyulával közösen készített filmjét, A határozat-ot, most pedig a felújított Pócspetri DVD-kiadásával folytatja az életmű gondozását. Ember Judit hagyatékát meg kell őriznünk, hiszen ő etalon, egy kiveszőben lévő magatartásforma képviselője, aki alkotásaiban végtelen empátiával és konok szívóssággal kutatva az igazságot, mindig a megalázottak és megszomorítottak felé fordult. Beült riportalanyai mellé a képbe, demonstrálva sorsukkal való azonosulást. Reményt keltő, hogy ez az attitűd ma is érdeklődést kelt, visszhangra talál: a közelmúltban a fiatal generáció egyik képviselője, Dér Asia készített Ember Juditról dokumentumfilmet. Tabutörő filmjei közül most azért éppen a Pócspetrire esett a választás, mert ez a legmerészebb, legvérlázítóbb filmje: annak eredt nyomába, hogy 1948-ban, az iskolák államosításakor, a Mindszenty per előkészítő elemeként hogyan kiáltottak ki rendőrgyilkossá és nyilvánítottak bűnössé egy egész falut egy koncepciós perben. Hogyan „találtak ki” egy gyilkost, s a negyven évre beégetett bélyeg hogyan traumatizálta az embereket. S a legtöbb, amit egy rendező a filmjével tehet: a film alapján a rendszerváltáskor perújrafelvételt kezdeményezett.


Ember Judit kiemelkedő képviselője volt a hatvanas évek közepén, a Balázs Béla Stúdióban elinduló szituációs dokumentarizmusnak, amely a valóság feltérképezését, az események menetének rekonstrukcióját, történeti, szociológiai gyökereinek feltárását tartotta legfontosabb feladatának. A Színház- és Filmművészeti Főiskolán többek között Gyarmathy Lívia, Szomjas György, Grunwalsky Ferenc osztálytársaként az a Herskó János volt az osztályfőnöke, aki nemcsak a főiskolai képzést reformálta meg, hanem nevéhez fűződött a megváltozott valóságszemlélet, a magyar dokumentarista iskola elindítása. Fazekas Eszter Ember Judittal kapcsolatban Herskó Jánost az Ember-lépték című könyvből idézve arra utalt, hogy a „legbetiltottabb rendező” filmjeit állandóan vetítették a pártközpontban; szemináriumokon tanulmányozták, de a közönségnek nem mutatták be őket.

Kép a Pócspetriből

1948. június 3-án meggyilkoltak Pócspetriben egy rendőrt. A tragikus eseményből a hatóságok koncepciós pert csináltak, a helyszínre még Rajk László és Kádár János is elutaztak személyes informálódási célból. A perben Királyfalvy Miklóst, a segédjegyzőt halálra ítélték és ki is végezték, a falu papjának halálos ítéletét másodfokon életfogytiglanira enyhítették. Ember Judit az események nyomába eredve nemcsak a rég megtörténteket rekonstruálta 35 év után, hanem pontosan feltérképezte az emberekben tovább élő traumákat, félelmeket, nyomort, s a kimondás által a kollektív emlékezet részévé avatta ezeket. A film csak a rendszerváltás után kerülhetett a közönség elé, 1989-ben mutatta be a Toldi mozi.

Mertz Lóránd operatőr, Ember Judit alkotótársa felidézte, hogy a rendező egy, a Csillagban megjelent, a faluról hamis képet festő Déry Tibor cikk nyomán indult el a történet nyomába. Hosszas kutatómunkával tárta fel a perek anyagát, s 1972-ben kezdett lejárni a faluba, megismerni az embereket. Tíz éven át próbálta rekonstruálni a valóság menetét az emlékezet töredékes morzsái alapján. Mire a film 1983-ban elkészülhetett, az emberek megszerették, magukhoz tartozónak érezték, zömében vállalták a szereplést. Megnyíltak előtte, az arcokon megjelenített történelmi traumák a beszélgetésekkel oldódtak. Ez a legtöbb, amit filmrendező tehet. A perújrafelvétellel Ember Judit pályafutása azt is bizonyítja, hogyan tud a filmkészítő a történelem alakulására is hatni.

Vass Éva restaurátor, a Filmarchívum munkatársa Ember Judit alkotásait diplomamunkájában a modern emlékezetkutatás összefüggésrendszerében vizsgálta meg. Elmondta, őt az érdekelte, hogy minden szempontból titkok dominálták Ember Juditot: ő ezeket akarta értelmezni. Nehéz volt a filmjeihez hozzájutni, minden filmjében elhallgatott, elfojtott eseményekről beszélt. A kisemberek nézőpontjából próbálta rekonstruálni a történelmet, nem az abszolút igazságtétel volt a célja, hanem a szálak felfejtése. Módszere a valóság feltárásának bizonytalan kimenetelű logikáját követi: belerántja a nézőt a filmbe: a néző azt érzi, mintha őt kérdeznék, mintha maga is a történések részévé válna. Ami az Ember Judit filmekben a leginkább lenyűgöző, az ennek az ábrázolásmódnak a mélysége.

Ember Judit további filmjeinek felújítását is tervezi a Filmarchívum: a nemzeti filmvagyon kellékanyagainak mostani egyesítésekor még keresik a felújításokhoz a legjobb kiinduló anyagokat. Ezután indulhat el a filmfelújítás hosszas filológiai és műszaki folyamata.

„A harmincadik század felé” – Ember Judit filmsorozat: Pócspetri DVD-bemutató
Az Ember Judit Enterprises és a Magyar Nemzeti Filmarchívum közös rendezvénye
2017. november 25. Fuga