Libri, Líra bolthálózat; Örkény Könyvesbolt, Kölcsey Könyvesbolt (Veszprém), Anima könyvesboltok, Írók Boltja, Fókusz, Líra Könyváruház, Flaccus Könyvesbolt); a Média Markt, Tesco, Auchan

A film hőskorának találkozása a csúcstechnológiával

A tolonc digitális felújítása

Löwensohn Enikő |

Kertész Mihály legkorábbi fennmaradt filmjének nem csak hazakerülése kalandos, de a kópia restaurálásának története is. A felújítás rejtelmeibe Ormándlaky Zsolt, a Magyar Filmlabor VFX-stúdiójának vezetője avatott be bennünket.

Az előzmények

Jászai Mari egyetlen, Kertész Mihály legkorábbi fennmaradt filmje, az 1914-ben készült A tolonc kópiája kalandos úton, 2008-ban került vissza Amerikából Magyarországra, a Filmarchívum gyűjteményébe. A kópia valószínűleg annak köszönheti, hogy megmaradt, hogy selejtes volt: amikor az 1920-as évek elején amerikai forgalmazás céljából legyártották, hibásan kopírozták: az eredeti kameranegatív a kontaktkopírozás során nem tudott tökéletesen ráfeküdni az új nyersanyagra. Ezért az első, még analóg módon zajló felújítási kísérletnél, amely 2008-ban a Filmlaborban kezdődött, nagy csalódást okozott, hogy a képen hullámzó mozgás mutatkozott, minek következtében az alakok és a tárgyak, akár egy torzító tükörben, hol megnyúltak, hol összezsugorodtak.

Jászai Mari Ördög Sára szerepében a börtöben

A másik probléma az volt, hogy az eredeti képnegatív és az a nyersanyag, amelyre kopírozták, a kopírozás során csúszkált egymáson, s ezért a képkockák közötti osztásvonal helyzete folyamatosan változott, és vetítéskor hol alul, hol felül belógott a képbe. Ez utóbbi problémának a kezelése analóg módon is lehetséges, ha van egy archív kapuval rendelkező kopírgép, amely alkalmas arra, hogy kövesse ezt a mozgást, s mindig újra és újra ráálljon az éppen helyes képkivágásra. Csakhogy a Filmlaborban 2008-ban nem volt erre alkalmas kopírgép, az archív kapu beszerzésének több milliós költségét az akkori költségvetés nem tartalmazta, ezért ők egy rövid teszt után feladták.

Ekkor a Filmarchívum úgy döntött, hogy külföldön, az archív filmek felújításásban gyakorlattal és a szükséges technikával rendelkező céggel próbálkozik. Így került a kópia a holland Haghefilmhez. Nekik sikerült lekopírozniuk a filmet úgy, hogy az osztásvonalak ne lógjanak be a képbe. Legyártottak egy fekete-fehér dubnegatívot, de mikor az erről készült pozitív tesztkópián meglátták a hullámzó mozgást, nem folytatták tovább a munkát. Noha ezek a kísérletek csak részsikereket tudtak felmutatni, minden egyes próbálkozás szolgált tapasztalatokkal. A Haghefilm például megállapította, hogy a torzulásokat okozó képmozgás csak digitális módszerekkel stabilizálható. A digitális felújítás a New York-i Cinericnél kezdődött, akik stabilizálni tudták a képet egy Oxberry trükkgépből átalakított folyadékos szkennerrel, de a remegés csillapítása érdekében úgy belenagyítottak a képbe, hogy körben a kép szélei lemaradtak. Közben az idő is sürgetett, hiszen a bomlékony nitro-nyersanyag állaga gondos tárolás mellett is romlik.

A történet akkor vett új fordulatot, amikor 2013-ban a ManDA sikerrel pályázott a Magyar Filmalaphoz, amely 14 millió forintos támogatást ítélt meg a film restaurálására, ha az Magyarországon történik. Hazahozták tehát a kópiát, amely visszakerült a felújítás első színhelyére, a Magyar Filmlaborba. Ekkor kapcsolódott be a történetbe a Filmlabor VFX-stúdiója és annak vezetője, Ormándlaky Zsolt, aki végigkísért minket a különböző munkaállomásokon és munkafolyamatokon.
labor

„Az archív munkák vállalásának alapproblémája, hogy az ember beleugrik egy fekete verembe. Csak akkor tudja, hogy mit vállalt, amikor már belekezdett” – Ormándlaky Zsolt, a felújítás vezetője.

Ormándlaky Zsolt, becenevén Laky 2013 áprilisától vezeti a Filmlabor VFX részlegét. Korábban reklámfilmekben, játékfilmekben és rajzfilmekben is dolgozott. Volt technikai rendező, stúdióvezető, készített digitális trükköket és 3D-s animációt, de tervezett tévéműsoroknak arculatot és főcímeket is. Referenciái közé tartozik például a nemzetközi hírű Varga Stúdióban készült Mr. Bean című rajzfilmsorozat kompozitálása, a Macskafogó 2. – A sátán macskája technikai rendezése és a német rajzfilm, a Lillifee 2. kompozit-effektrészlegének irányítása.

A sikeres szkennelés feltétele volt, hogy közben a Filmlabor vásárolt archív kaput a Northlight szkenneréhez, amellyel teljes méretben be tudták szkennelni 4k felbontásban az eredeti nitrokópiát úgy, hogy a képkockákon még a perforáció is látszik.

A szkennelés után a digitális felújítási folyamat négy fázisban történik. Az első fázis a kép stabilizálása, a kép és a képen belüli ugrálások, torzulások, nagyobb hibák kipótolása. Ez egy nem automatizálható folyamat, bár a legkorszerűbb restaurációs program segítségével zajlik. Itt jön létre egy fix kép, amivel dolgozni lehet.

A második fázis az előtakarítás, az tónusegyenletlenségek javítása. Ezek például abból fakadnak, hogy a felvételek idején a kamerát még kézzel tekerték: ha egy külső felvételen beborult, akkor lassabban, hogy az expozíció hosszabb ideig tartson. Ennek eredményeképpen van egy alapvillódzás, amit korrigálni kell. Ebben a fázisban eltávolítják a koszok 90 százalékát, minek nyomán egy egyenletesebb, jobb minőségű kép jön létre. Ebben a munkafázisban sok saját fejlesztésű scriptet használnak, amelyeket minden jelenetre finomhangolni kell.

A harmadik fázis a klasszikus restaurálás: kézzel, kockánként kiszedik a megmaradt koszokat, karcokat, sérüléseket, szétcsúszásokat – lassú, macerás folyamat.

A negyedik fázis a végső simításoké. Ekkor, a hozzá nem értő szemlélő számára meglepő módon finoman „visszazajosítják” a filmet. Tehát először leszedik a zajokat (így történik a restaurálás), majd az utolsó munkafázisban vissza is tesznek belőle. Így lesz egyenletes a zajszint, a képminőség, amely nincs szétretusálva. Ez szükséges ahhoz, hogy a kép maximálisan részletgazdag legyen, de ne steril.

Talán az eddigiekből is kiderül, hogy ez a munka rendkívül összetett és bonyolult, egyben nagyon izgalmas, mivel a kép stabilizálásának munkálatai nem automatizálhatók, ahány jelenet, annyiféleképpen mozognak össze-vissza a kép pontjai. Ezeknek a stabilizálására snittenként különböző módszereket kell kidolgozni. A rendelkezésre álló teszteredmények szerint az osztásvonal problémát tökéletesen kezelik, s a kép részletgazdagságát tekintve még a Cinericénél is jobb eredményt produkálnak, amiről az olvasó is meggyőződhet a mellékelt demókon.

Ormándlaky Zsolttól megtudhattuk azt is, hogy nagyon erős gépeken, a legjobb, ezért a legdrágább szoftverekkel dolgoznak. A fő cél, hogy amennyit csak lehet, megmentsenek az eredetiből. A hiányzó kockákat ki is pótolják más kockákból, ha lehet. A digitális technológiával jobb képet lehet kihozni az eredeti hordozóból, amelyben sok minden még benne van kémiailag, amit a film készítése idején még nem tudtak megmutatni. Hogy mennyire élünk ezekkel a lehetőségekkel, mennyire hozunk létre jobb minőségű képet a mai eszközökkel, mint az eredeti volt, az már elvi, mi több, filozófiai kérdés. Olyan legyen-e a film, mint amilyennek a bemutató idején látták, rángatózzon, villogjon, vagy legyen jobb? Ezzel kapcsolatban eltér az archivisták véleménye és gyakorlata, a filmarchívumok nemzetközi szervezetének, a FIAF-nak pedig megvan a maga iránymutatása.

A Filmlabor VFX-stúdiójában mindenesetre most megcsinálják a lehető legjobb minőségű változatot. Technikailag visszarontani a képet utólag is lehet, például azzal, hogy a filmet egy régi vetítővel vetítjük le. A felújítást vezető szakember szerint Kertész Mihály és Janovics Jenő is azt akarta volna, hogy a maximumot hozzák ki a filmből. Ma már erre kényszeríti az archívumokat és a laboratóriumokat a televízió igénye is, az, hogy a nézők hozzászoktak a jobb képminőséghez.
labor

A VFX-stúdióban archív filmek digitális restaurálásával foglalkoznak, erre predesztinálja őket a Filmlabor hagyománya és a filmarchívummal kiépített jó szakmai kapcsolat. De a mai játékfilmek utómunkálatai is itt zajlanak. Ez esetben nem a film minőségén javítanak, hanem a film tartalmába avatkoznak be: effekteket csinálnak, ezeket animálják a filmbe, forgatási és egyéb hibákat korrigálnak, legyen az egy belógó mikrofon, ottmaradt árnyék, vagy a főszereplőn egy rossz színű dzseki.

A tolonc elmúlt novemberben kezdődött felújítása javában zajlik. Az első két hónap az optimális munkafolyamat kidolgozásával telt. Sok időbe került a tapogatózás, próbálgatás, a küzdelem a szoftvercéggel, a tesztelés, a program és az eljárások csiszolgatása. Még a feldolgozás közben is fejlesztenek, sőt egyeztetnek a film végleges színvilágát kialakító fényeléssel is. A munka előrehaladtával azonban egyre gyorsabban tudnak haladni. A felújításon hét ember dolgozik, ők mennek végig a film minden egyes, szám szerint 70 426 képkockáján. Jelenleg összességében 20-30 százalékos készültségnél tartanak. (A film öt tekercséből a negyedik már szinte teljesen készen van).



Végezetül néhány számadat: egy kocka scanje 15 megabyte; egy-egy fázisnak csak a renderelése fél percig is eltart képkockánként, ami önmagában nem tűnik soknak, csak akkor, ha tudjuk, hogy több, mint hetvenezer képkocka van, mindegyikből 4-6 fázis. Így pl. egy nyolc másodperces anyag egy fázisának is jó másfél óra csak a rendere, ehhez jönnek még  az egyedi beállítások. Mindenesetre, a határidő ebben a műfajban is nagy múzsa: az biztos, hogy a novemberben kezdett munkát július 31-ig be kell fejezni. 

Jászai Mari és Szentgyörgyi István

Ez a weboldal sütiket használ

Sütiket használunk a tartalmak személyre szabásához, közösségi funkciók biztosításához, valamint weboldalforgalmunk elemzéséhez. Ezenkívül közösségi média és elemező partnereinkkel megosztjuk az Ön weboldalhasználatra vonatkozó adatait, akik kombinálhatják az adatokat más olyan adatokkal, amelyeket Ön adott meg számukra vagy az Ön által használt más szolgáltatásokból gyűjtöttek. A weboldalon való böngészés folytatásával Ön hozzájárul a sütik használatához. Cookie adatkezelési tájékoztatónkat itt találhatja meg.

Megértettem