Simó Margit, Margit Simo, Simcsi, Margit Symo-Mattes
táncosnő, színésznő
1913. szeptember 13., Budapest, Osztrák-Magyar Monarchia
1992. október 6., München, Németország

Simó Margit az 1920-as évek divatos budapesti tánciskolájában, Adorjánné Mayersberg Fridánál tanulta a mozgáskultúrát. Pályája a Royal Orfeum görljeként indult, alig 18 évesen. A görlök a két világháború közötti pesti éjszaka jellegzetes alakjai voltak, akik egy-egy csinos lányokból álló művészcsoportban, háttértáncosként szórakoztatták a mulatók, színházak közönségét. Ezek a műsorok lehetőséget kínáltak a jellemzően alacsonyabb társadalmi osztályokból kikerülő fiatal nők számára, hogy megmutassák magukat és némi szerencsével kitörhessenek. Margit azonban nem bízta magát a véletlenre, bátyjával, Simó Mihállyal táncos-artista duóként is vállaltak fellépéseket és külföldön is bemutatkoztak. Az időközben megszerzett rutinnal és az átlagos görlöknél jóval kifinomultabb tánctudással rendelkező fiatal lány 1933-ban rövid ideig ismét itthon, az Andrássy Színházban és a Moulin Rouge-ban szerepelt, majd 1934-ben végleg Berlinbe költözött. A sokszor leírt anekdota szerint az UFA filmesei új és karakteres női előadókat keresve jöttek Budapestre és amikor meglátták a színpadon, rögtön szerződést kínáltak neki.


A fekete párduc

A német fővárosban a Kitzbüheli kaland (Zigeunerblut, 1933/34) című filmben kapta első szerepét. Ez egész karrierjére is nagy hatással volt, mert latinos külseje és érzéki mozgása miatt a későbbi filmekben is elsősorban egzotikus alakokat, cigánylányokat, temperamentumos asszonyokat játszott. Ahogy egy újságíró találóan megfogalmazta, a lénye leginkább egy „fekete párduchoz” hasonlított. Táncosnőt alakított a Spanyol szenvedélyben (Andalusische Nächte, 1938) és a Tobis Styx kapitány leszámol (Die Sache mit Styx, 1943) című bűnügyi vígjátékában is. Egyik legemlékezetesebb és legvadabb táncjelenetét Gustav Ucicky Puskin-adaptációjában, A postamesterben (Der Postmeister, 1940) láthatta a közönség, ahol a cigánylány szerepében, felső ruháit ledobva szórakoztatta egy varieté előkelő orosz közönségét:

1938-ban Magyarországon dolgozott Bolváry Géza rendezővel, akinek Tiszavirág/Zwischen Strom und Steppe című, magyar témájú, magyar és német nyelven is leforgatott kétverziós filmjében játszotta a vidéki cigánylányt. Filmes szerepei mellett az 1940-es években egyre több rádiófellépést vállalt és hanglemezeket is rögzített.


Margit Symo / Willy Mattes – Wenn du nicht willst (1942)



Margit Symo – Für mich könnte die Welt aus lauter Männern beseh'n (1944)

A második korszak

(forrás: TV Today)

Margit Symo a háború után Svédországba költözött, ahonnan 1951-ben tért vissza Németországba. Ekkor ismét megtalálták a film- és színpadi szerepek, az 1970-es évektől pedig már televíziós sorozatokban is felbukkant. Karrierje második korszakában készült a Gyakran gondolok Piroskára (Ich denke oft an Piroschka, r: Kurt Hoffmann, 1955) című film, ami egy német cserediák magyarországi kalandjairól szólt. Bár elsősorban könnyed, szórakoztató műfajokban kapott szerepeket és sokszor kifejezetten sztereotip figurákat játszott, ha alkalma nyílt rá, megcsillogtatta drámai tehetségét is. 1974-ben Rainer Werner Fassbinder A félelem megeszi a lelket (Angst essen Seele auf) című klasszikusában ő alakította Hedwiget, a főhősnő előítéletes és kotnyeles takarítónő kollégáját (a képen balról a harmadik).

Férje Willy Mattes osztrák zeneszerző-karmester volt, lányuk, Eva Mattes szintén színészi pályára lépett. Symo Margit 1992-ben hunyt el Münchenben, itt nyugszik a Nordfriedhof temetőben.


IMDb

Filmportal.de
Hangosfilm

Források

Familysearch (születési)
A pesti Tiller görlök. Színházi Élet 1930/4. 62–64.
Simó Margit levele a Színházi Élethez. Színházi Élet 1935/18.
Simó Margit 3 „t” betűje az „Éjféli látogató”-ban. Színházi Élet 1937/17.
Gyilkosság, szerelem, emberrablás. Szinházi Magazin, 1942. 5. évf. 51. sz. (1942. december 9.)
Budapesten van Symo Margit, a „fekete párduc”. Film Színház Irodalom, 6. évf. 15. sz. (1943. április 9.)
Villáminterjú Simó Margittal. Színházi Magazin 6. évf. 42. sz. (1943. október 6.)
Castiglione Henrik – Székely Sándor (szerk.): Filmlexikon. [Budapest], [1941]. 547.
Enyedi Sándor: Rivalda nélkül. A határon túli magyar színjátszás kislexikona. Budapest: Teleki László Alapítvány, 1999. 337.
Mudrák József – Deák Tamás (szerk.): Magyar hangosfilm lexikon 1931–1944. Máriabesnyő – Gödöllő: Attraktor, 2006. 273.