Az ötvenes évek körülrajongott sztárja, aki ’56-ban elhagyta az országot és Nyugat-Németországban csinált karriert.

...

Ferrari Fernanda Ibolya (születési név), Ferrari Violetta, Ferrári Violetta, Violetta Ferrari
színésznő
1930. április 25., Hódmezővásárhely, Magyarország
2014. január 23., Budapest, Magyarország

Ferrari Violetta 1930. április 25-én született Hódmezővásárhelyen Ferrari Fernanda Ibolya néven. A Violetta művésznevet ötévesen vette fel, amikor már a gyermekszínház egyik nagy reménységeként tartották számon. Kiskorától kezdve színpadon állt: saját elmondása szerint szinte a színház volt az otthona.1 Tehetsége előtt sorra nyíltak meg a kapuk itthon csakúgy, mint külföldön. A színészmesterséget sohasem misztifikálta túl, csak csinálta, ahogyan belőle fakadt.2

Egy kis csodagyerek

Ferrari Violetta 1948-ban (forrás: MTI)

Édesapja, Leopoldo Ferrari az olaszországi Stientából származott, és az első világháború után hadifogolyként maradt Magyarországon. Később letelepedett és feleségével, Kurucz Júliával három fiuk és egy lányuk született. Violetta, a legkisebb lánygyermek, három és féléves korában lépett fel először a Vásárhelyi Nyári Színkörben egy énekes gyerekszerepben. A rendező, Ragály Elemér leszerződtette egy turnéra, így a kislány keresetével ki tudta segíteni a családot. Minden segítség jól jött, mert a Ferrari család szegény volt. 1943-ban felköltöztek Budapestre, de továbbra is nehéz körülmények között éltek. A Kálvária utca 3-as számú ház egy kis lakásában laktak hatan. Szegénységük ellenére otthonuk mindig mindenki előtt nyitva állt; édesanyja alapelve volt, hogy segít a rászorulókon. Élete egyik legszebb emlékeként idézi fel ezt a házat, ahol sok furcsa szerzet megfordult. Szerinte „az volt a legnagyobb színház”.Pesten hamarosan Siliga bácsi gyermekszínháza szerződtette. A kislány sorra kapta a főszerepeket a Ludas Matyi, a Hamupipőke, a Mátyás király gyerekkora és a Majd a Zsuzsi… című darabokban, emellett Harsányi Gizi rádiójátékaiban is rendszeresen szerepelt. Egy beugrás után „ott ragadt” a Vígszínház kamaraszínházában, a Pesti Színházban4, ahol 1943-44 környékén komoly elismerést vívott ki az Északi fény és az Aranyszárnyak gyerekszerepeivel.

A színpad alkotó művésze

A háború után 15 évesen felvették a Színház- és Filmművészeti Főiskolára. Másodéves korában már rendszeresen játszott a Madách Színházban. A Fiúk, lányok, kutyák (1947) és a Kisunokám (1948) című darabokból még többen megismerhették a nevét. Ebben az évben ment feleségül Básti Lajoshoz, akivel a Nemzeti Színházban kollégák voltak. 1949-ben több főiskolai hallgatóval együtt játszották Az ifjú gárda című darabot a Magyar Színházban (a Nemzeti akkori kamaraszínháza). Olyan nevek kezdték meg ekkor vele együtt a pályájukat, mint Soós Imre, Szirtes Ádám, Horváth Teri, Békés Rita, Farkas Antal vagy Szemes Mari.

A friss diplomás Ferrarit 1949-ben szerződtette a színház, onnantól 1956-ig a Nemzeti fiatal tehetségeként tartotta számon a közvélemény. 1953-ban ő kapta a Farkas-Ratkó-díjat, amit a társulat egy fiatal tagjának ítélnek oda teljesítménye elismeréseként. Szerepei között persze találunk politikailag vonalasabb darabokat, mint a Boldogság úttörőlánya, a Nyári zápor parasztlánya, vagy a Vihar Varvarája. Legemlékezetesebb sikereit azonban a nagy klasszikusokban aratta: volt Cherubin a Figaro házasságában, Ofélia a Hamletben, Hermia a Szentivánéji álomban, Tünde a Csongor és Tündében, Mariane a Tartuffe-ben, Lujza Miller az Ármány és szerelemben és Angyalka A képzelt betegben. 1955-ben Jászai Mari-díjjal tüntették ki.

Az ország nagy része talán mégis a filmekből ismerte: az ötvenes évek jellemző filmtípusában, a szórakoztatás köntösében politizáló zenés termelési filmekben kapta első szerepeit. Vidám, határozott munkáslányokat játszott, leggyakrabban Soós Imre és Latabár Kálmán oldalán. A közönségkedvenc színésznőnek is köszönhető, hogy a Dalolva szép az élet (Keleti Márton, 1950), a Civil a pályán (Keleti, 1951) vagy az Ifjú szívvel (Keleti, 1953) című filmeket ezekben az években több millióan látták a mozikban. A Föltámadott a tenger (Nádasdy Kálmán, Ranódy László, Szemes Mihály, 1953) című nagyszabású, kosztümös filmben Szendrey Júlia szerepét játszotta. 1953-ban enyhült a nyomás a filmszakmán, az alkotók óvatosan elkezdhettek új utakat keresni, Ferrari Violetta pedig továbbra is az ország kedvence maradt. Ismét Latabár mellett tűnt fel a Fel a fejjelben (1954), majd eljátszotta talán máig legismertebb szerepét, Dr. Tóth Pannát a 2x2 néha 5-ben (1954). Ebben a népszerű zenés komédiában már háttérbe szorul a politika, és minden a szerelmi bonyodalmak és a vidám slágerek körül forog. 1955-ben játszott a Különös ismertetőjel (Várkonyi Zoltán) című háborús kalandfilmben is, de legizgalmasabb hazai filmes szerepe talán a Gázolás (Gertler Viktor, 1955) Zenthe Juditja, aki egy vagány modern lány és hideg femme fatale egy személyben.




A Gázolás című új magyar film forgatása, Magyar Filmhíradó 20. 1955. május

1957-ben Bécsben (forrás: MTI)

1956

Első fia 1956 augusztusában született meg második férjétől, Földiák János mérnöktől. Két hónap múlva kitört a forradalom. Violetta fegyverrel a kezében hozta el a Nemzeti Színház tagjainak káderlapjait a Művelődési Minisztériumból. Férjével hamarosan elhagyták az országot, kisfiukat Violetta édesanyja tudta utánuk vinni év végén Bécsbe. Visszaemlékezők szerint valószínűleg nem várt volna rájuk valódi megtorlás5, bár ezt akkor még nehéz lehetett megítélni. Ő úgy fogalmazott egy interjúban, hogy muszáj volt elindulnia.6 Egy másik beszélgetésben azt mondta, akkoriban a világ végére is elment volna a férjével7, az ő mérnöki kilátásai miatt választották Németországot. A színésznő pár évig egyáltalán nem gondolt karrierépítésre, de a színpad újra rátalált.

Németországi karrier

1958-ban a frankfurti Kleines Theater am Zoo az Ich denke oft an Piroschka (Gyakran gondolok Piroskára) című darabot próbálta, melynek címszerepére egy olyan színésznőt kerestek, aki nem beszéli jól a németet, hiszen a darab egy hódmezővásárhelyi lányról szól. Ferrari Violetta, aki két év alatt magnóról és a szomszédoktól tanult németül, azonnal megkapta a szerepet.

(forrás: NFI)

A darab nagy siker lett és megérkezett a következő ajánlat a müncheni televíziótól: a Johnny Belinda című tévéfilm néma főszereplője. Ezt a szintén sikeres, többször ismételt tévéfilmet látva hívta meg a berlini Theater am Kurfürstendamm igazgatója az Irma, la douce (Irma, te édes) című musical főszerepére. Ettől kezdve sorra jöttek a szerepek, pályája további 25 éve alatt a színésznő megfordult többek között a berlini és düsseldorfi Komödienben, a müncheni Kammerspiele-ben és Kleine Freiheitban, a Theater am Domban (Köln), az Ernst-Deutsch-Theaterben (Hamburg) és Theater an der Wienben (Bécs). Musicalek primadonnaszerepeit (Cabaret, Can-Can, Hello Dolly, Kiss Me Kate, Millionen für Penny) és klasszikus női alakokat (Hedda Gabler, A makrancos hölgy, Ceasar és Kleopátra) egyaránt megformált. Eközben nyugat-németországi mozifilmekben, tévéfilmekben és tévésorozatokban is szerepelt, valamint dalokat is adott ki.

„Én olyan drámákat csináltam végig”

Miközben kívülről talán csak annyi látszott, hogy a színésznő sorra halmozza a sikereket, teljesítménye mögött valójában kemény munka állt.

Több interjúban hangsúlyozta, hogy az idegen nyelvű színjátszás mennyire megterhelő volt számára,8 bár ez alakításain természetesen nem látszott. Férje nem támogatta a hivatásában, a hetvenes évek elején el is váltak. A színésznő onnantól egyedül nevelte két fiát, és sorra vállalta az újabb szerepeket, hogy számukra mindent biztosíthasson. 1985-ben pánikbetegség miatt hirtelen és végérvényesen visszavonult a színpadtól. A rendszerváltás után egyre gyakrabban látogatott haza, végül az 1990-es évek közepén végleg visszaköltözött Magyarországra. 2014-ben Budapesten hunyt el.

Hazaköltözése után több riport és interjú készült vele. Ezekből egy életvidám, karakteres személyiség rajzolódik ki, aki soha nem töprengett azon, hogy „mi lett volna, ha”, hanem energikusan fordult az új lehetőségek, az új szerepek felé. Egy 1991-es portréfilmben így összegezte az életét: „A leltár úgy áll, hogy semmit nem bántam meg. Semmit. Ennek így kellett történnie. És én nem bántam meg. Én azt hiszem, hogy nemcsak a jóból, hanem minden rosszból is, minden kockányi pici kis rosszból is annyi tapasztalatot szereztem, hogy ez mind szükséges volt azt hiszem ahhoz, hogy… az én emberségemhez.”9

Ferrari Violetta – Álmaimban látlak én (La vie en rose)

IMDb
Filmportal.de

Jegyzetek

[1] Mestersége színész 64. rész: Ferrari Violetta (1991)
[2] Aranykor. Prokopp Dóra beszélget Ferrari Violettával (2002)
[3] Mestersége színész 64. rész: Ferrari Violetta (1991)
[4] Ferrari Violetta, aki jön - …és Hertelendy Hanna, aki megy. Színház 1948/15.
[5] Kéri Edit: Meghalt Ferrari Vilcsi - 84 évet élt. Kapu, 2014/6-7., 74-77.; Pünkösti Árpád: Kataságos legkatább Kata. Népszabadság, 2001. március 3., 27.
[6] Mestersége színész 64. rész: Ferrari Violetta (1991)
[7] Pünkösti Árpád: Kataságos legkatább Kata. Népszabadság, 2001. március 3., 27.
[8] Lehetetlen!? Kállai Ferenc (1995), tévéműsor; Mestersége színész 64. rész: Ferrari Violetta (1991)
[9] Mestersége színész 64. rész: Ferrari Violetta (1991)

Források

Anyu nem nagyon akarja, hogy színésznő legyek. Film Színház Irodalom, 1943/19.
Ferrari Violetta, aki jön – …és Hertelendy Hanna, aki megy. Színház 1948/15.
Kárpáthy Gyula, Escher Károly: Művész házaspárok — egy színdarabban. Képes Figyelő, 1950/25.
H. M.: Beszéljünk másról… Színház és Mozi, 1954/40., 4.
Ferrari Violetta: Pályafutásom története. Színház és Mozi 1955/5.
Hamburgi beszélgetés Ferrari Violettával. Profil, 1982/4. (Újraközlés: Valóság 1982/7., 126-128.)
Mestersége színész 64. rész: Ferrari Violetta (1991)
Lehetetlen!? Kállai Ferenc (1995), tévéműsor
Aranykor. Prokopp Dóra beszélget Ferrari Violettával (2002), tévéműsor
Pünkösti Árpád: Kataságos legkatább Kata. Népszabadság, 2001. március 3., 27.
Kéri Edit: Meghalt Ferrari Vilcsi - 84 évet élt. Kapu, 2014/6-7., 74-77.
Szigethy Gábor: Vilcsi. Kortárs, 2014/4., 48-50.
1974: Interview mit Violetta Ferrari. Deutsche Welle, 2015.
Ferrari Violetta üstökösszerű pályafutása. MTVA Archívum, 2020.
Benedek Marcell: Színház. Északi fény. Új Idők, 1943/20.
Koroda Miklós: Vastaps! A titkárnő… Ferrari Violetta. Színház és Mozi, 1955/44., 10.

Vajda Boróka

Ez a weboldal sütiket használ

Sütiket használunk a tartalmak személyre szabásához, közösségi funkciók biztosításához, valamint weboldalforgalmunk elemzéséhez. Ezenkívül közösségi média és elemező partnereinkkel megosztjuk az Ön weboldalhasználatra vonatkozó adatait, akik kombinálhatják az adatokat más olyan adatokkal, amelyeket Ön adott meg számukra vagy az Ön által használt más szolgáltatásokból gyűjtöttek. A weboldalon való böngészés folytatásával Ön hozzájárul a sütik használatához. Cookie adatkezelési tájékoztatónkat itt találhatja meg.

Megértettem